Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
787 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 788 Ha már ebből a két szempontból vesszük birálat alá a jayaslatot, az én názetem szerint lén eges hiányai mutatkoznak, a melyeken segíteni kell, nogy a javaslat kivihető legyen. A javaslat ugyanis elveti az ev. ref. egyházban eddig gyakorlatban volt összes adózási és fizetési módozatokat. bármily helyesek és jók voltak is azok, azért, hogy általánosítson és egyesítsen, viszont a fentmaradó terhet az államra rója, a nélkül, hogy csak körülbelül is meg lehetne mondani, mekkora lesz az a teher. Alig reménylhető, hogy az állam hajlandó legyen a terhet igy általánossághan elvállalni, sőt attól lehet félni, hogy a legméltányosabb alapon kiszámított, határozott összegben kimutatott nélkülözhetetlen segélyt is csak nehezen fogjuk kierőszakolni. A gyakorlati érzék követeli tehát, hogy egyrészről ne vessük el egészen a régi alapot az adózásnál, más részről az állam irányában is mérsékeljük követeléseinket annyira, hogy a mit kérünk, azt a méltányosság és jogosság alapján meg is kaphassuk. Ezen két szempontot tartom szemem előtt, a midőn a javaslat egyes pontjaira megteszem észrevételeimet. (Folyt, köv.)------L —K. Az egyházi és valláserkölesi élet hanyatlásának okai.*) Egyházi és valláserkölcsi életünk hanyatlásának okait: Lelkész és tanítóképzésünk hiányos voltában s iskoláink nem eléggé vallásos színezetében is kell keresnünk. Tagadhatatlan ugyan, hogy a mai lelkész- és tanítóképzés a szorosan vett hittudományi és neveléstani ismereteket tekintve, megállja helyét. Főiskoláink kivétel nélkül s a tanitóképezdék is szinte versenyeznek egymással abban, hogy tudományosan képzett lelkipásztorokat és tanítókat bocsássanak ki kebelökből. De ha a négy éves tanfolyam alatt el is lehet sajátítani az elméleti részt, meg is lehet ismerni az egyháztörténelmet az erkölcs és szónoklattan szabályait, az oktatás- és neveléstan korszerű eszméit, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a tisztán gyakorlati oldal háttérbe szorittatik s mikor kilépünk az életbe: a lelki gondozásról, a leendő hívekkel való bánásmódról, egyháztársadalmi tevékenységről alig tudunk valamit. A múlt században, midőn a vallásos érzés szinte lüktetett a társadalomban: elég volt, ha a lelkipásztor igét hirdetett, sakramentomokat kiszolgáltatott s mint az egyháztanács elnöke, megfenyítette azokat, akik nem akartak engedelmeskedni a jó rendtartás szabályainak. S mert ez éltető és boldogító vallásos érzés foglalta el a sziveket : a lelkész sikeresebben sáfárkodhatott a reá bizottak*) Részlet Szuhay Benedek kápolnai ev. ref. lelkész «A prot. elkész feladata napjainkban» ez. művéből. A munka ára 1 korona s megszerzését lelkésztársainknak melegen ajánljuk. Szerk. ban, mivel az akkori vallásos élet fája gazdagon meghozta gyümölcsét. Az üldöztetések napjaiban meg egyházi és világi elem kezet fogva együtt tart, együtt szenvedett, magába és Istenbe vetett hitéről soha le nem mondott.— De ma az anyagi irány előtérbe tolása napjaiban nem elég csak hittani ismeretekkel rendelkezni az ifjú Timotheusnak — oktatás és neveléstani elveket tudni a tanítónak, — mert az életben legelőször is a meggyengült vallásos érzést kell felkölteni, ápolni, hogy gyümölcsözővé tehessük, — ha nem akarjuk haszontalan szolgák módjára leélni napjainkat. — A siralmas kápláni évek meg nem pótolhatják egészen az iskola hiányait, s igy midőn a gyülekezet bizalma fölkeresi az ifjú lelkipásztort, keservesen kell tapasztalnia munkája kezdetén, hogy más az elmélet, más a gyakorlat! S ha a szigorú erkölcsiség őrei, a nemzet napszámosai iskolai képzésében hézag marad ; ha a gyakorlati élet szem előtt tartása s a vallásos érzés felköltése bizonyos tekintetben hiányos mindkettőnél, midőn kilépnek az életbe : önként következik, hogy a gondjaikra bízott gyülekezet és iskola érzi meg első sorban a vezetők hiányos kiképeztetését. Igaz, hogy az élet és körülmények utasítanak közülünk kit-kit a gyakorlat elsajátítására, de a hiányokat alig vagyunk képesek kipótolni egész életünkön keresztül. így állván a dolog: ma a népiskola sem felelhet meg azon magasztos czélnak, mely mint az egyház veteményes kertje hitért és vallásért lelkesülő tagokat nevelne az az auyaszentegyháznak. Régebben az iskolai nevelés vallástani ismeretekre, bibliamegismerésre és énektanításra szorítkozott. De ma a világ rohamos fejlődése a tudományok gazdagodása miatt többé nem elégedhetünk meg azokkal. így történt azután az, hogy népiskolai oktatásunk a másik szélsőségbe esett. Tanít sok mindent: de nem tud nevelni ez idő szerint vallásos és erkölcsös hitért, anyaszentegyházért lelkesedő, hitbuzgó, áldozatkész tagokat. Pedig nekünk ilyenekre volna szükségünk: Az a nagy bajunk, hogy népiskoláinkban a vallás- és erkölcsképzést sokszor háttérbe szorítja a sokféle tudomány, s ez idő szerint iskolás gyermekeink vérébe nem megy át Isten imádásának anyaszentegyházunk iránti szeretetének, erkölcsfedhetetlenségének szükségességi érzete. Régebbi tanítóink iskolája e tekintetben majdnem kifogástalan, mert azokban sokkal több vallásos érzést, biblia- és énekismeretet lehet most is tapasztalni. De az újabb tanítói nemzedék jó része meg van ingatva hitében s meghajlik a világ bálványa előtt. Akad köztük nem egy, ki nem átall könnyelműen nyilatkozni a hit magasztos kérdéseiről, felületesen gondolkodni, nyilatkozni az emberek jellemtelenségéről, Akad, — ki a vallásos érzés fejlesztésére anyaszentegyházunk küzdelmes múltjának megismertetésére kevés gondot fordít. — Hány van olyan, ki sem szöveg, sem dallam szerint nem tudja énekeinket, — s ha mégis énekvezérnek is kell lenni, nem restelli bevallani, hogy ő tanító, énekeinket nem tudja, mert erre a képezdében kevés gondot fordítottak. Az állam dédelgető szárnyai alatt nem átalják még szaklapokban is fenhangon hirdetni, hogy az iskola váljon el
