Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
745 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 746 De a pyramisokat nem építették, mert azok már 2000 évvel azelőtt épültek, tehát már szemlélői voltak a zsidók ki és bevándorlásának, mint sok más népek vándorlásának, kik éppen azon az utón jöttek, t. i. a Sinai félsziget északi részén át, pl. perzsák, arabok, törökök, sőt az angolok is Arabi basa ellen, a Teli el Kebir melletti győzelem kivivására és lettek Egyiptomnak újabbnál-újabb hódítói. Móz. II könyve I. r. 7. és 8-ik stb. versei már a zsidónép sorsának roszra fordulásáról tudósitanak. Mondván : „Azon közben új király támada Egyiptom országában, ki Józsefet nem ismerte vala. Ki monda az ő népének : „íme az Izrael ttjainak népe igen sok és nálunknál hatalmasabb.“ A zsidónép sorsának rosszra fordulásának oka nagy politikai esemény volt Egyiptom történetében.— Ugyanis felső Egyiptom urai, a Thaebeben székelő nemzeti dynastia tagjai új erőre tettek szert és a Khusita aethiopiai királyoktól segítve az alsó egyiptomi hykszosz királyok ellen vonultak. Már előbb is voltak bizonyosan harczaik a hykszoszokkal, de a XVTII-ik dynast, alapítójának I. Amenhotep Fáraónak sikerült Ammon Ra thebaei főisten segítségével a bitorlókat az országból azon az utón, a melyen jöttek, kiszorítani. Ezen hadjárat leírása I. Amenhotep Far&o egyik vezérétől maradt fenn, ki elbeszéli, hogy Auar-Avaris ostrománál szolgált hajón és Fáraótól kapott kitüntetést és arany-karikát, ott volt a vár bevételénél és újra kapott kitüntetést, rabszolgákat és aranygyűrűt a királytól. Tehát a hykszoszokat kiűzték és azután a thebaei Ammon Ra főteremtő isten uralkodott Egyiptomban, a ki megsegítette az ö üát I. Amenhotepet és az utánna következő többi thebaei Faraokat, Ezek uralkodtak alsó és felső Egyiptom felett, elfoglalták Aethiopiát és századokon át hadat viseltek Ázsia népei ellen, az általuk aanmnak nevezett syriai, smai palaestinai népek ellen. (Folyt, köv.) Barcsi József. Lapszemle. Protestáns Egyh. és Isk. Lap 36-44. sz. Református név alatt égj valaki „Égető bajaink s azok orvosszeré“ről ir. Czikkének legérdekesebb része az, melyben meggyőzően bizonyítja, hogy bajaink egyik hasznos orvosszere lesz, úgy, mint Őseink tették, mi is alkalmazásba vesszük az egyházi fenyítéket és pedig nemcsak az egyházból kilépők, hanem az egyházban maradottakkal szemben is. — Sz. F. „Presbyteriurnáink és a lelki gondozás“ ez. alatt elmondja, hogy micsoda szerepet szánnak presbytereink, egyházi törvényeink, hogy micsoda egyházias munkásságot, lelki és erkölcsi gondozást folytattak a régi időben a külföldi református egyházakban 8 hogy ezzel szemben most nálunk admínistrationális dolgokon kívül mivel sem foglalkoznak. Ebből azután igen helyesen vonja le ezt a következtetést: „Ha virágzó egyházi és valláserkölcsi életet akarunk teremteni, akkor első és főgondunk legyen visszaállítani a presbyteriumok tényleges működését a gyülekezet lelki életében, úgy, a mint azt régi egyházi életünk gyakorolta s a mint tételes egyházi törvényünk mais rendeli.“ Dr. Szlavik Mátyás „A positiv és a liberális theologia Németországban“ ez. alatt érdekesen ismerteti ezeket a theologiai irányzatokat. Fülöp József „A református egyház története Vasmegyében“ ez. alatt röviden összefoglalva érdekesen beszéli el azokat a küzdelmeket, melyeket gyülekezeteink azon a tájon átéltek. Sz. F. „ Világiak az egyházban“ ez. alatt meggyőző igazsággal rajzolja egyházi életünknek azt a talán legnagyobb betegségét, hogy a szereplésre hivatott világi elemnek egy része csak névlegesen, egy másik része pedig csak szinlegesen protestáns, kiknek sem érzületükben, sem gondolkozásukban, sem családi életükben a protestántizmus nem nyilatkozik s annak ápolását nem tapasztalják. Felsorolja e baj orvoslásának eszközeit is. Sz. I. „Lapunk irányeszméi és az egyházi életu ez. alatt érdekesen rajzolja e lap ismert irányát s annak szükséges voltát. Révész Kálmán „Az egyházi helyzet igaz képe“ ez. czikkében nem osztja azok túlzott aggodalmait, kik a vegyes házasságokról szenvedett veszteségeink miatt szinte pusztulást jósolnak egyházunknak. Bizonyos tekintetben előnyösebbnek tartja helyzetünket az uj törvény óta, mint az előtt volt, mert az óta, a mi egyházunk is nyer a maga részére egász családokat, holott az előtt ezt épen törvénytiszteletünktől kifolyólag nem tettük, az ellenfél pedig akkor is megtette. Tóth Lajos egyháztanácsos „A keresztyén szociálizmus“-ról ir hosszabb érdekes czikket. Homola István „Egyházi helyzetünk igaz képeu ez. alatt felel Révész Kálmán fentebbi czikkére s vele szemben erősen bizonyítja, hogy helyzetünk sokkal rosszabb most, mint az előtt s veszteségünk az uj törvény óta sokkal nagyobb, mint előtte volt; ugyanis reánk nézve csak a jog és lehetőség áll fenn, hogy a vegyes házasok összes gyermekeit a magunk részére biztosítsuk, de a gyakorlati eredmény nem kedvező, a gyümölcsöt más szedi és nem mi. Várnai Sándor „A nantesi edict um visszavonása“ ez. alatt eleven és megragadó képben rajzolja a hugenották súlyos küzdelmeit s e küzdelmek közt tanúsított bámulatos kitartásukat. Nagyon figyelemre méltó Homola Istvánnak „Még egy pár szó egyházi veszteségeinkről“ ez. czikke, melyet azzal a fájdalmas, de igaz vallomással kezd, hogy a protestantizmus hazánkban főleg s katholicizmussal szemben folytonosan tért vészit. Pedig ennek nem volna szabad történnie. „Nekünk nem kellene, nekünk nem volna szabad veszíteni; nekünk, miután a mi elveink tisztábbak, igazabbak és jobbak, nyernünk kellene.“ Bizony úgy kellene ! S hogy úgy is legyen, meg kellene fogadnunk mindnyájunknak aczikkiró lelkes buzdítását: „Föl! a szent harezra, nem ököllel, nem puskával, nem szuronynyal, nem testvér ölő vak dühvei és fanatismussal, hanem a hit fegyvereivel, az Isten igéjének világhódító hatalmával!“ Protestáns Közlöny. 35—43 sz. Négy számon keresz- I tül tart „ A piszikholog“ ez. dialogikus értekezés, mely több he| lyen érdekes és szellemes, de némileg homályos. Főleg azt | bizonyítja, hogy vagyon és gazdagság adja a papságnak a tekintélyt, hanem ha a biblia utasítása szerint tölti be hivatását, ez szegénysége ellenére tekintélyt ád neki. Földes György „A pogány határozat apológiája ez. alatt helyesen védelmezi az I orbai egyházmegye határozatát egy mérges támadóval szemben,
