Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
Nyolczadik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1897. november 14. *--------------------------* A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Pr. Antal Géza felelős szerkesztő czimére küldendők. •--------------------------ft Az egyház és iskola köréből.-S-ft-SMegjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre frt, félévre 3 frt), hirdetések, reolam atiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. ft-----------------------;-----ft A katholikus Valahányszor a katholikus autonómia eszméje fölmerül : protestáns körökben mindig kételkedve fogadják az eszme megvalósitásának lehetőségét és méltán. Sokan, a liberálisabb érzelmű és gondolkozást! katolikusok közül félre is értik ezt a kételkedést s arra magyarázzák, hogy a protestánsok nem szívesen fogadnák a katholikus autonómiát pedig — azt hisszük — alig van nézeteltérés a fölött, hogy mi protestánsok szívesen látnák a katolikusok autonómiáját, de az egyház fejlődésével, szervezetével és a hierarchia állásával az egészet összefórhetlennek gondoljuk. A ki tudja, hogyan fejlődött ki a r. katholikus egyház szervezete, az nem lehet kétségben az iránt, hogy a világi elemnek részvétele az egyház ügyeinek intézésében homlokegyenest ellenkezik mindazzal, a minek érdekében a hierarchia százados küzdelmeit folytatta. Mert az egyház attól a percztől fogva, hogy államvallássá lett s az egyház lelkészei Nagy-Konstantin rendelkezése folytán államhivatalnokok, megszűnt a régi demokratikus, presbyteri alapokon állni s a centralizáló Róma befolyása alatt az egyházi hatalmat is kezdte koncentrálni s mind kevesebbb és kevesebb kézbe juttatni. így tiltatott el a világi elem az egyház ügyeibe beavatkozástól, igy fosztattak meg a kisebb helységek papjai a püspök nevezettől, igy szállottak át bizonyos jogok az egyetemes egyházról a püspökökre s ezeknek a nyugati egyházban fejére, a római pápára. És a ki ismeri a XI—XIII. századok küzdelmeit, melyek a császári és pápai szók közt folytak, tudja, hogy ott nemcsak az elsőségért, hanem azért is folyt a verseny, hogy a világi elem a császár személyében beleavatkozhatik-e csak legtávolabbról is az egyházi ügyek intézésébe vagy nem. A reformátio mint sok más téren, ezen a téren I autonómia. is gyökeresen szakit a r, kath. egyház álláspontjával. Az egyetemes papság elvével megszűnik a korlát a világi elemre nézve, s az egyháziak kezdettől fogva közösen intézkednek a világi elemmel az egyháziak ügyeiben. Ez az elv vezet végső kifejtésében az indepeudentismusra, az egyes egyházaknak minden központi testülettől függetlenitésére, a legmesszebb mend autonómiára. Mig tehát ez magában a protestantizmus elvébeu van: addig katholikus részről ily autonómiára gondolni is képteleusóg*S katholikus világi férfiaink nem is ily tág értelemben vett autonómiát értenek, hauem csak a mindenféle óvadékokkal és záradékokkal körülbástyázott vagy inkább keresztüllyukgatott autonómiát. De még ez az autonómia sem lehető, mert ez is ellenkezik a katholikus egyház szervezetével. S mig mi örömmel látjuk a mozgalmat, mert azt látjuk belőle, hogy az egyháznak nem sikerült hívei lelkét teljesen békóiba zárni, másrészt nem kétkedünk abban, hogy úgy amint azt világi katholikusaink óhajtják, az autonómia nem fog létrejönni. Alig indult meg a mozgalom az autonómia öszszehivása érdekében, már Rómából hangok hallatszottak, a melyek mutatták, hogy semmi ilyes mozgalom nem kedves a Vatikánban és nagyon természetesen, mert ez a mozgalom arra a függetlenségi törekvésre mutat, melyet a r. katholikus egyház soha és semmi szin alatt uem nézhet nyugodt szemmel. Folyó hó 11-ikén nyílt, meg a kongressus, két javaslat szolgál tárgyalásai alapjául, minő megállapodásra jut, nem tudjuk, de a jelek arra, hogy működése sikeres legyen, épen nem biztatók, s aligha csalódunk, ha azt mondjuk, hogy ez akongre8Sus is újabb bizonyítéka lesz annak, hogy igazi szabadság s ezzel együtt valódi autonómia is csak a protestáns egyházak kebelében lehető. —n. 46 i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.
