Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-24 / 4. szám

63

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

64

keres Mihály esperes és Főtisztelendő Körmendy Sándor urnák neveibe, mely nevek Ararát hegyeként merednek fel, s világitó toronyként fénylenek lapja két első számának vezető czikkelyei alatt.

Előbb említettet nem merem kedves uram ötsémnek nevezni, mert Esperes, igy nálamnál több Édes-féle tiszteletes káplán úrral vesződik (azt hallottam, neki van legtöbb az esperes urak között); utóbbit sem, azért, mert Főjegyző és mert a Püspökválasztás előtt, szerkesztői felelősség mellett megjelenő, nyilvánosan cirkuláló lapban, sajtóperi következmény nélkül, íratott róla, hogy „öreg“, igy nem csak értelemben nagyobb minden bizonynyal nálamnál, de korra is idősebb lehet. Ama titulus adás, részemről velük szemben, némi dehonestáció színezetével birhatna, mely szándék pedig vajmi távol vagyon én tőlem.

De bár ekképen kellő tiszteletemet megnyilatkoztattam is személyiségük iránt, neheztelésemet sem hallgathatom el fentebb megjelölt czikkelyeikben való forgolódásukért.

Nagy tiszteletű Szekeres Mihály Esperes urra neheztelek, azért, hogy, — ha később le is tért róla, — miért pendítette meg az eszmét, mely szerint a legkevesebb, amit az állam tehet az, hogy a prot. lelkészek javadalmazását, a róm. kath. lelkészeknek — kongrua rendezésével megállapítandó — javadalmazásával emelje egy színvonalra. Szent Isten, ha ezt az álláspontot valamelyik lelkésztársam sajátjává tenné ! Ha hivatkoznék a prot. ősök jellemére, kik készebbek voltak nem csak meghalni, de még éhezni is, mintsem a jogok terén alkura lépni ! . . . Ha talán a Tisza-mellékiekkel (önérzetes, tanult, de nyugtalan elem) mozgalmat inditana, hogy Írassanak össze újból, egyöntetűen, a valódi értéknek megfelelőleg a ref. lelkészi javadalmazások, s ezek felemelését azon fokra kérjük, melyen fog állani a római egyház tagjainak javadalmazása, kevesebbet pedig ne fogadjunk el! . . . S ha a lángról láng gyulna, ha a sok láng világánál jogainkat mindnyájan felismernénk s a mai verébért nem áldoznánk fel a holnapi túzokat ? . . .

Mi lenne akkor ? . . . Az, hogy a túzok ugyan eljöhetne, de csak holnap, mikor már én nem eszem túzokat, minden szükségeimet kielégítvén az Ur színének látása : mig ma jól esnék száraz kenyerem mellé, avagy csak kevés húsnak evése is . . . Kedves Uram Ötsém, nem jó az oroszlánnak berket mutatni.

Főtisztelendő Körmendy Sándor urra még jobban neheztelek. Méltán. Hogy is ne, szívesen kérem, mikor káplánom, tiszteletes Édes ur már fürdeti leányait a Főtisztelendő Körmendy Sándor ur által theol. akadémiából kerületi felsőbb leánynöveldévé átöltöztetett uj kollégium udvarán folyó Tapolcza vizében, s hordja ajándékban a láda szivarokat, a szívességből tanító gimnáziumi nőtelen tanároknak.

Kedves Uram Ötsém ! Az még érthető, hogy káplánom, tiszteletes Édes ur, Főtisztelendő Körmendy Sándor ur szavára hajlandó a szép kert kedvéért iskolánkat a leányoknak adni. A tekintély vonzza az ifjú embert. És a másét könnyű elajándékozni. Főtisztelendő Körmendy Sándor ur pedig tekintély és iskolánkban káplánom, tiszteletes Édes urnák még egy téglája sincs.

Hanem megegyezik-e az illendőséggel, hogy mikor Szent Pál apostol szerint még akinek feleségük vagyon is, azoknak

is úgy kell tartani, mint ha nem volnának, akkor azok, akiknek még feleségük sincs, már leányaikat fürdetik a Főtisztelendő ur iskolájában ? . . . Hát azért vegyék el az én pusztuló egyházamtól az állam évi segélyét, hogy azon pénzen vásárolva más épületet a theol. ifjaknak, adhassunk fürdőzo iskolát a káplánom, tiszteletes Édes ur felsőbb leányainak ? Soha !

Jaj ! Kedves Uram Ötsém ! Forduló ponton vagyok. A passzát szelek ideje is mulóban. Káplánom, tiszteletes Édes ur nemsokára megérkezik. Bezárom levelem, s újabban adott jó tanácsaimat ismételten figyelmébe ajánlva

Illő tisztelettel vagyok Falun, 1897. jan. 14.

Országi.

Argyes ljizÍEményEi;.

— Lapunk harmadik számát azon kéréssel küldöttük meg mindazoknak, kik a lapnak eddig nem voltak előfizetői, hogy azt meg nem tartás esetén visszaküldeni sziveskedjenek. Igen sokan azonban sem a lapot visssza nem küldötték, sem nem nyilatkoztak arra nézve, hogy a lapot járatni óhajtják-e? A lap példányszámának megállapithatása végett szükséges lévén az előfizetők számának tudása: szives tudomására hozzuk azoknak, kik a lap eddigi számait mutatványképen kapták, hogy a jövő számot csak azoknak küldjük meg, kik vagy az előfizetési dijat beküldik vagy egy levelezőlapon nyilatkoznak a lap megtartása iránt. Megemlitjük, hogy ez a felhivás nem vonatkozik a lap régi előfizetőire vagyis ezeknek a lapot vissza nem küldés esetén, továbbra is küldeni fogjuk.

Személyi liirek. Egyházkerületünk püspöke, főt. Antal Gábor ur a lefolyt héten három napot töltött városunkban. Részt vett a leányinternátusi nagybizottság ülésén ; Rácz Géza számvevő ur behívásával pénztárvizsgálatot tartott, s részt vett a gazdasági tanácsnak folyó hó 21 én tartott gyűlésén. — Rácz Géza egyházkerületi számvevő e hó 21-én a váratlau pénztárvizsgálat megtartása végett városunkban volt.

— Kun Bertalan, a tiszáninneni református egyházkerület püspöke, e hó 2l-én töltötte be életének nyolczvanadik esztendejét. Az agg főpásztort, aki nemcsak egyházkerületében, hanem országszerte a legnagyobb szeretet és tisztelet tárgya, ez alkalommal számosán üdvözölték úgy személyesen, mint levél és távirat utján.

— Az ev. ref. leányinternátus vezetésére a pápai egyházmegye által megválasztott nagybizottság folyó hó 20-ikán tartotta lapunkban is jelzett gyűlését a tagok élénk részvétele mellett. Szekeres Mihály esperes megnyitja a gyűlést, s a tagok éljenzésétől kisérve üdvözli Antal Gábor püspököt, ki szintén megjelent a gyűlésen, hogy annak tanácskozásait figyelemmel kisérje. Főtiszt. Antal Gábor ur válasza után felhívja Szekeres Mihály az internátus igazgatóját dr. Antal Gézát, hogy a leányinter-