Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-17 / 42. szám
665 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 666 újat, rövidebbet és jobbat ajánl s azokat a közgyűlés el is fogadja. A miniszteri tanterv revíziójával foglalkozók csaknem mindannyian panaszkodnak a túllerheltetés miatt, pedig ha e két tantervet összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a miénk sokkal zsúfoltabb és helytelenebb felosztású, mint amaz. Mert a tanterv némely osztályt annyira elhalmoz tantárgygyal és anyaggal, hogy alig képesek azt úgy, a hogy megemészteni, mig ellenben vannak osztályok, miknek van is, nincs is dolguk s nem győzzük ellátni őket azzal az átkozott, csendesnek nevezett, de valójában lármás — csendes foglalkozással. De hát azt kérdhetné valaki: mi okozza nálunk a túlterheltetést ? Nem más, mint a vallástani tárgyak sokfélesége és nagy mennyisége. Ott van pl. az 5-ik és 6-ik osztálynál a káté, egyháztörténet, bibliaismertetés, agenda, énekek, imák, erkölcsi szabályok stb. Igaz ugyan, hogy ezekre mind szükség van, de lehetne azt úgy beosztani, hogy ne halmozódnék mind egykét osztály nyakába. Igen helyesen vannak ezek felosztva a nt. egyházkerületi közgyűlés által is elfogadott H. Kiss Kálmán „Vallástani kézi könyvében“, hogy a szerint és abból mindent megtanulhat a gyermek túlterheltetés nélkül. A szerint ugyanis a 3-ik osztály csak bibliai történetet, a 4-ik és 5-ik csak hit- és erkölcstant, a 6-ik egyháztörténetet és bibliaismertetetést tanul. Mint mellékesek volnának 6 éven keresztül tauitandók helyes felosztással az énekek, imák, erkölcsi és illemszabályok stb. miket játszva tehetne magáévá minden tanuló. A népiskola legfőbb czélja, hogy az írás, olvasás és számolásban képezzen alaposan, ezekre kell a legtöbb idő, s épen azért a többi reáltantárgyakból csak a legfontosabbakat és lehető röviden kellene az osztatlan népiskolákban eltanitani és semmivel sem többet, mint „Vargyas E.“ 10 krajczáros füzeteiben röviden, de velősen meg vannak Írva. A számtanból pl. kiküszöbölném a lélekölő s gyermeki értelmet meghaladó közönséges törtek komplikált módozatait, s csupán az 1I2, 1(i, V5, 1/l0-eáek ismeretére vezetném rá növendékeimet, mert az életben csak ezekre van szüksége. A nyelvtanból, — a mi a gyermekek réme — az egyházkerületi közgyűlés által elfogadott Vargyas E.“ magyar nyelvtanában foglaltakat s a szerint tanítanám, a mely könnyű nyelvezete és rövidsége mellett legalkalmasabb arra, hogy a gyermek a helyesírást és gondolatainak szabatos kifejezései könnyű szerrel és kevés erővel sajátíthassa el. A hazai történelmet, minthogy a hazaszeretetet leginkább abból tanulhatja meg a gyermek, egész terjedelmében tanítanám, de már a 4-ik osztályban kezdeném, minthogy annak úgy is kevés tárgya van. A gazdaságtannak csak az elemeit venném fel a 6-ik osztályban, minthogy az újabban az ismétlő iskolák főtárgyává tétetett. Ezek volnának azok, amikre én az egyházkerületi tanterv revíziója alkalmával a fősulyt helyezném, mert igy igazán megfeleltetnénk tanítói kötelezettségünknek,, s nem csak az iskolának, hanem az életnek is nevelhetnénk, mert el kell ismernünk, hogy mostani tantervűnk ebben akadályoz bennünket, hiányozván a begyakorlásra megkivántató idő, a mi „mesterré teszi az embert.“ Most még csak annyit, hogy ha eljő az idő, midőn tantervűnk revízió alá kerül, emeljük fel szavunkat, hangoztassuk véleményünket, akkor talán majd alkalmasabb s könnyebben keresztül vihető tantervet nyerünk a mostaninál. Császáron Mészáros Miklós, ev. ref. tanító. Kuyljúziuil; múltja. Péczeli-e, vagy Pécselyi? A XVII. századi református énekszerző Király Imrét, az egykori révkomáromi iskolaigazgatót, majd révkomáromi és érsekujvári prédikátort Péczeli Király Imre néven ismeri az egyház és irodalom történet egyiránt. Nem keresem, hogy miért engedték ezt a fényes nevet a dunántúliak maguktól két és fél századon keresztül eltulajdonítani, de mert figyelmeztetve is voltam reá, s olyan documentumokra találtam, a melyekből nevének helyes Írását és olvasását meghatározhatjuk: im előadom röviden reá von .tkozó adataimat. Az egyik Kanizsai Pálfi János pápai lelkész és egyházmegye esperesének 1621. szept. 8-áról Pápáról keltezett s Király Imre révkomáromi lelkészhez Írott levele, melyben miután előadta, hogy Király édes anyja a közelebbi vásár alkalmával őt meglátogatta és tudakozódott fiáról, s panaszkodott özvegyi gyászos állapotáról, majd vagyoni ügyekre tér át és tárgyunkra vonatkozólag igy folytatja: . . . Quare mi D(omine) Emerice matrem tuam (propterque quod tuos quos te in dies pro péti audit, maneas proluget) belle valere tuisque vei si id fieri minus licet tuarum literarum desiderio teneri, et quod de haereditate Tua Paterna quae in pro motoriis Peczeliensis et Vaszoliensis habet statuas, num earn divendi in usum tuum conservari velis, sollicitam ex tuis literis edoceri avere certo scias . . . 1)“ Király Imrének ezen atyai öröksége, mely a „péczeli“ és „vászoli“ hegység kinyúló részén, mondjuk hegyfokán volt, teljesen útba igazit bennünket, ha a helyrajzi körülményeket vizsgáljuk. A pestvármegyei Péczel szomszédságában hiába keresünk Vászolt, s lankás fekvésénél fogva akkora hegysége sincs, a melyre a promotorium elnevezés alkalmazható volna, azért az okiratban említett Péczel és Vászol helynevet nem magyarázhatjuk másra, mint a Zala vármegyében fekvő Pécsely és Vászoly szomszédos helységekre, melyeket tényleg egy magas hegyfok választ el egymástól, s melynek keleti oldala pécselyi, nyugati pedig vászolyi szőlőhegy volt, tehát ebből az következik, hogy Király Imre prae- *) *) Kívül: »Reverendo et Clarissimo Viro Emerico R(egis)> Pecíelis Ecclesiae Komarianae ministro etc.
