Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-24 / 4. szám
59 lelkésznek mint kormányzónak teendőit az iskolai ügygyei szemben. A legnehezebb teendők közé tartozik a közigazgatási végzendők közül szükebb értelemben vett egyházi élet terén az iskolára való felügyelet, ennek ügyeinek kormányzása. Az ügy maga is nagyon lényeges, mert az egész egyháznak veteményes kertje az iskola, de a lelkész és tanítónak egymáshozi viszonya is nehézzé teszi az e téren való vezetést, és ha van valamely alkalom, melyre alkalmazni lehet, hogy a Jézus igája gyönyörűséges : bizonyosan a legkevésbé alkalmazható az iskola kormányzása körüli teendők végzésére. De bármily nehéz legyen is a végzendő, mégis végezni kell egész odaadással, buzgósággal és kitartással. E téren kormányzati teendője a lelkésznek az iskola épületnek a törvény követelményei szerinti megépittetése, a tanteremnek felszereltetése, gondoskodás arról, hogy a tanítók iskolai teendőiket pontosan teljesítsék, a gyermekeknek értelmi, szivbeli kiképzésére és nevelésére nagy gondot fordítsanak ; az iskolai órák mind a tanítók, mind a tanítványok által szorgalmasan látogattassanak, a tanítók dijazása pontosan kiszolgáltassék, a hanyag szülők intessenek, dorgáltassanak és büntettessenek is kivétel és személyválogatás nélkül; az ifjúság a templomi isteni tiszteletek látogatására szoktattassék, a gyermekek a korcsmák látogatásától eltiltassanak. Hogy mennyi ellenkező körülményekkel kell a kormányzat terén a végzendők teljesítése alkalmával találkozni : azt leírni nem lehet; előítélet, rósz akarat, féltékenység, irigység, hanyagság, rendetlenség állanak útjába a munkálkodni akarónak: és mégis teljesíteni kell a lelkésznek, mint kormányzónak kötelmeit; mert „elvesz a nép, mely tudomány nélkül való Az egyházmegye, mint szélesebb mező nem veszi a lelkészt általában úgy igénybe, mint saját egyháza, kormányzási teendőit illetőleg. E téren pár szóba befoglalható a lelkész végzendője, mit tőle mint az alkotmányos protestáns egyház tagjától, s mint az egyház kormányának elnökétől megkövetel a kötelességteijesités, — e pár szó : a közügyeknek ismerete és azok intézésében közgyülé sen megjelenés alkalmával szives részvétel. Nem szabad az igabarmokat vevő mentegetőzésével feloldottnak tekinteni magát kormányzati kötelményeinek teljesítése alól; nem szabad a gáncsoskodás merev álláspontján megállani, hanem az alkotás tevékenységet igénylő terén fáradás nélkül kell munkálkodni. Az eddig elmondottak meggyőznek minket arról, hogy bár Jézus országa nem e világból való: a lelkészeknek itt kell a földi anyaszentegyházban apostolkodni, hogy előkészítsék az Isten országának eljövetelét; itt kell a rábízott kevesekben híveknek lenni, hogy többre bízassanak a lelki országban. Begedy István. fiO Máijoza. Két levél a szerkesztőhöz. I. Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur! Becses lapja első számának elolvasása — nem tagadom — igen jó benyomást tett reám. A sok jó között mégis bántott valami, t. i. B. K. ur levelének azon része, mely még folyvást a kerületi segély után áhitozik, mert ez a segély elrabolná ezen lap fügetlenségét, tönkre tenné még jóirányu munkájának is miden sikerét. B. ur még most is folyvást aratni akar, az amúgy is túlterhelt egyházak adóját uj adóval t. i. e lap előfizetési adójával óhajtaná megszaporitani. Megvallom, hogy én ilyen aratásra nem vágyom, — sőt - - ha e lap a maga függetlenségét megtartja, s nem a sarlót veszi a kezébe, hogy a más vetését learassa, hanem az irtóeszközöket fogja használni a sok gyom és tövis kiirtására, — én még anyagi áldozással is kész leszek, — ha szükség mutatkozik rá, — a lap fentartásához hozzájárulni, — és ha bár sokan vannak is az aratni szeretők, hiszem, hogy nekem is találkozni fognak olyan társaim, a kik nem nézik mindenben csak a maguk hasznát, hanem még anyagi áldozatot is tudnak hozni a jelenleg annyira elhanyagolt közügy érdekében. Szokatlannak tetszik — gondolom — nagyon sok ember előtt ez a felfogás, — pedig hát a mai érdekszövetséges világban, az ilyen áldozat hozatal nélkül, kivált a jó igaz ügy szolgálatában álló lapnak megélni nem lehet. Tapasztalni fogja ezt minden kétségen kivül, igen tisztelt Szerkesztő Ur is; mert az az érdekeltség, melynek ügyét kegyesen pártfogásába akarja venni, nagyon szegény; a mely csak támogatást vár, de viszonttámogatásra egyáltalában nem képes. Áldozatot hozni tudó közhivatalt viselő lelkészeink pedig meg vannak az adott helyzettel elégedve, nem csak, de nem tartván elégnek az ország idevágó sajtó-törvényeit, hihetőleg azért, mert azok alkalmazása az 5 hatáskörükön kivül esik, még büntető törvény nyel is gondoskodtak arról, hogy a közpapság valamelyik bátrabb tagja rendes kedvteléseiket megzavarni ne bátorkodjék.1) Szegény egyházaink pusztulnak, de azért a részükre szánt államsegélyből még is csak a morzsalékokat kapják. Minden uj adó behozatala s életbeléptetése egész háborút kelt az egye« gyülekezetekben, «őt némelyeket a szétmállás állapotára juttatnak, de azért a tisztelet és napi dijak, úti átalányok folyvást megtartják emelkedő irányzatukat, nem csak, hanem újabb czimletek társulnak hozzájuk, a mint ezt e becses lap ez évi első száma „pótköltségvetése“ rovatából szomorúan láthatjuk. A szegény egyházak pénztárára újabb és újabb terheket rónak ettől egészen idegen érdekek kielégitése érdemében — és az egyes pénztárak még is folytonosan deficittel dolgoznak, — s ily szomorú körülmények között még sem x) Nem hallgathatjuk el, hogy e vádat véleményünk szerint egyházi hivatalnokain - nem érdemlik meg. Hiszen, hogy tovább ne menjünk az ehker. jkv. 25. pontjának tanúsága szerint a tatavidéki ehmegye, melynek mostani püspökünk is tagja volt, s melynek esperese tagja a konventnek, lelkészei pedig aránylag legjobban díjazottak, tett ^indítványt a lelkészi fizetések minimumának 800 írtban megállapítására nézve. S z e r k. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
