Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

635 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 636 be „A dolog summája11 ez. hétszámon át folyó értekezését, melyben határozottan nem a belmisszió, hanem a bel­­missziónak olyan gyakorlása ellen küzd, a hogyan véle­ménye szerint Szabó Aladár és mások ajánlják. Ha néze­teit nagy részben nem helyeseljük is, mert sokszor túloz és olyanokat imputál a belmisszió hiveinek, a miket kö­zülük Magyarországon senki sem kíván, de azt el kell ismerni, bogy mindvégig érdekesen ir, s bizonyos tekin­tetben ő maga is buzgó belmissziouárius, csakhogy az ő erős induvidualitása sem szóban, sem tettben, sem Írás­ban nem simul a más felfogásához, sőt lelkesen küzd minden az övétől eltérő felfogás ellen. Ferenczy Gyula a „Katholikus autonomiáu-vó\ ir, hogy miként kellene azt megcsinálni. „Három okmány a magyar methodismus törté­­netéhez11 c. alatt olvashatók Szász Gerő és Szász Domo­kos levelei, melyeket előbbiek Kecskeméthyvel folytatott Iharcza s heves összeütközése miatt váltottak s Szász Gerönek ugyanezen ügygyei kapcsolatban az erdélyi ig. tanácshoz intézett irata. B. B. „A protestáns sajtóu czim alatt élőnkbe tárja a szomorú állapotokat, melyekkel egy­házi lapjaink általában s közöttük a Debreczeni Protes­táns Lap is kénytelen küzdeni, midőn 400 előfizetője kö­zül, mintegy 200 hátralékban van mintegy* 1000 frtnyi összeggel. Ifj. Zsoldos Benő: „Ecce homo.“ VA Szász Gerö lemondásához.“ E czim alatt Szász Gerőt magasztalja lel­kesen s támadja ellenfelét, Kecskeméthyt. Egyéni néze­teit ezikkiró ur szabadon nyilváníthatja ugyan, de minden­esetre más czimet választhatott volna; mert néminemű profanizálást érez benne az ember, ha Krisztus urunkhoz embert (bármily derék legyen is különben) hasonlitgat valaki. Pokoly József „ Válasz Eröss Lajos urnák“ ez. alatt higgadt komolysággal mutatja ki, hogy Erőss L. urnák semmi oka nem volt azokra a szenvedélyes és sértő kifa­­kadásokra, melyeket ellene „A dolog summája“ ez. őzik­ékében hangoztatott. Eröss Lajos „Rövid megjegyzések Pokoly ur fenti nyilatkozatára“ ez. alatt nemhogy beismerné, hogy túl ment a kellő mérséklet határain, hanem még uj tá­madásokkal tetézi az előbbieket, ügy látszik, haragjában kevés tekintettel van az igazságra. Gergely Károly ,,Re­­verszálisos korszak“ ez. alatt érdekesen tünteti fel, meny­nyivel nehezebb helyzetben van a mi egyházunk a ka­tholikus egyházzal szemben, s mily nehéz a katholikus papságtól megindított lélekhalászást megakadályozni, mig meg nem valósul hazánkban az igazi teljes vallásegyen­lőség és viszonosság. „Az „Egyházi Értekezlet“ elöttu ez. aiatt lelkes hangon üdvözli a tiszántúli egyházkerület szept. második felére összehívott értekezletét. Érdekes e czikk azért is, mert oly buzgó egyházias hang és felfogás hatja át, mintha csak a belmisszió egyik lelkes hive irta volna. Protestáns Közlöny 26—34 sz. A tanügyi előadó évi jelentésé-bői azon örvendetes meggyőződést meri eheti az olvasó, hogy erdélyi egyházkerületünkben a fő és középiskolák s a velük kapcsolatos elemi iskolák szép eredményei töltik be magas hivatásukat s a fejlődés utján folytonosan előre haladnak. Érdmesnek tartjuk megemlí­teni, hogy a kerület hét kollégiumában 2784 tanuló volt. s ezek közül tanult a n.-enyedi theologián 20, a n. enyedi tanítóképzőben 41, a hét főgimnáziumban 1977 s a gim­náziumokkal kapcsolatos népiskolákban 746 növendék. Semper Idem ez. alatt érdekesen foglalkozik azzal a való­ban feltűnő jelenséggel, hogy napilapok nagy hangon kürtölik világgá mint fontos és rég várt eseményt, hogy a kormány már készen van a katholikus kongruáról szóló javaslatával, de ugyanez a liberális kormány mélyen hallgat a protestáns papi fizetések rendezéséről. Euuek szükséges voltáról a napi lapok sem igen elmélkednek. Ébredjenek tehát élénk tevékenységre összes egyházi hatóságaink, tekintélyes világi embereink, s eszközöljenek ki egy törvényjavaslatott, melynek czime ez lesz: A prot. egyházaink segélyezése, és a protestáns lelkészi fizetések kipótlása.“ Keressük az igazságot ez. czik írója azt aján­laná mint méltányos megoldást a papi fizetések rendezésé nél, hogy a gyülekezetek lélekszám arányuk szerint soroz­­tassanak 5 osztályba s ennek megfelően állapíttassanak meg a lelkészi fizetések is úgy, hogy az I. osztályú (5000 en felüli népeségü) gyülekezetben a fizetés 1500— 1800 frt legyeD, az V. osztályú gyülekezetben működő lelkészé pedig, 800-900 frt. Minden olyan gyülekezetben pedig, hol a lélekszám 1500 föiött áll, okvetlen segéd­­lelkészi állás volna szervendő. Valóban szép és helyes tervezet ez, csak megvalósítását ne gátolná annyi akadály ! Az iskolai év végén ez. czik igen szépen mutat rá az etlii­­kai nevelés fontosságára s arra a tényre, hogy tanter­vűnk nincsen figyelemmel ennek fejlesztésére. De mig a tanterv e hiánya miatt „csak negative járul a bajhoz, a mennyiben a nagy anyag miatt nincs elegendő idő a növendék akaraterejének kellő megszilárdítására: positive rontják az ifjúságot a lapok kiszínezett hírei, a romlott társadalmi viszonyok, az irodalomnak éppen nem erköl­csös irányú termékei.“ A 31. számban olvasható Szász Gerö gyönyörű „Ünnepi beszéde“, melyet a segesvári Pe­­tőfi-szobor leleplezési ünnepélyén mondott. „A lelkipász­­torságról“ czimü három számra terjedő közlemény valóban szépen és felemelően rajzolja a lelkész magasztos hiva­tását, a kiváló szolgálatokat, melyeket a társadalom ér­dekében teljesít. De vele együtt szomorúan kell elismer­nünk, hogy e nagy szolgálatokért úgy a társadalom, mint az állam vajmi szűk marokkal fize#t. Borsos István. ffiárczei. Részlet a «Walter-ének»ből. Walter, aquitán királyfi és Hiltgund, burgund ki­rályleány, kik túszok voltak Attila hun király udvará­ban, onnan megszökvén, hazájuk felé tartanak. Útközben megtámadja őket tizenkét válogatott vitézzel, köztük Hágennel, a frank király, Gunter, a ki a szökevények magukkal vitt kincsét akarja elvenni, mert azt állítólag az ő apja küldte hübérajándék gyanánt Attilának. Walter egy egész délután küzd a frankok ellen, kik csak egyen­ként férkőzhetnek hozzá, mert az aquitán hős barlang­

Next

/
Thumbnails
Contents