Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-19 / 38. szám

593

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

594

minden egyes esetben a vegyes házasságra lépni szándékozók körüli lelki pásztori gondozás által annak megakadályozására, hogy a nagy pressio folytán, a melynek egyházunk legelőkelőbb, mint legalacsonyabb sorsú családai egyaránt ki vanuak téve, a vegyesházasságra való lépésnél, egyházunk hitelveihez való ragaszkodásukban meg ne inogjanak.

Lehet hogy később el fog jönni az az idő, a midőn az egész magyar protestáns egyház egyhangúlag fogja követelni azon elv újra kimondását, a mi II. József idejétől 1895-ig vezette a magyar törvényhozásban a szabadelvű egyház politika híveit, hogy „a reversalisok érvénytelenek“; lehet, hogy egyes kerületek, vagy az evang. reform, egyház egyetemes Conventje általánosan kötelező fegyelmi intézkedéseket fog életbe léptetni a felekezetnélküliek és a más egyházaknál reversalist adók ellen, a mi szinte indokolt volna, ma azonban még nem látom elérkezettnek az időt e tekintetben a kezdeményezésre, de igen is szükségesnek látom, hogy minden czélra ve. zető eszközt alkalmazásba vegyenek a lelkészek és presbyteriumok arra nézve, hogy egyházunk hívei minden kísértéseknek ellene álljanak, hogy a czélba vett vegyes házasságokról a lelkészek kellő időben értesüljenek, hogy a gyermekek vallására az ev. ref. egyház sérelmével tervezett egyességek megakadályoztassanak. A magas államkormánytól pedig reményijük, hogy eleget teend a Convent részéről hozzá intézett azon kérésnek, miszerint utasítsa az állami anyakönyvvezetőket, hogy azon vegyes házasság kötésekről, a melyeknél a gyermekek vallására nézve megegyezés jött létre, az illetékes lelkészeket értesítsék.

Az ágost. hitv. evang. testvérfelekezettel a testvéries egyetértés és jó viszony fentartását, annak jóakarattal való ápolását egyik erőforrásnak tartom mindegyik felekezetre nézve, ugyanazért valamint magam nem mulasztok el semmi alkalmat ennek kifejezésre juttatására, úgy ajánlom ezt lelkésztársaimnak és gyülekezeteinknek is. Ezen szempontból testvéries örömmel üdvözöltem főtiszt. Baltik Frigyes dunáninneni ág. hitv. ev. püspök urat egyházkerületünk és egyházam nevében, a midőn a fehér-komáromi egyházmegyében püspöki látogatását végezte; hasonlóan cselekedtek több lelkésztársaim is. Ezen testvéries érzület megnyilatkozásának tekintem azon szives fogadtatást, a melyben engem csurgói és slavoniai egyházlátogatásom alkalmával a somogyi ágost hitv. evegyházmegye esperese és lelkészi kara részesített. Hogy ezen testvéries érzület ne csak szavakban nyilatkozzék, hanem mindkét testvérfelekezetre nézve áldásos gyümölcsöket is teremjen, mindnyájunknak hő óhajtása. Ugyanazért oda kell törekednünk, hogy mindazon viszonyok, a melyek egyik-másik helyen, a két felekezet között félreértésre, féltékenységre szolgáltathatnának okot, kellő időben testvéries szeretette], a méltányossság alapján tisztáztassanak. A legnagyobb hibának tartanám azt, hogy oly helyeken, a hol mindegyik felekezetnek úgy szólva csak szórványai vannak, ha ez egyik felekezet kísérletet tesz, hogy a szétszórt, élettelen csontokat összegyűjtse, ott teremne a másik felekezet is, hogy vele versenyre

kelve az erőt, a mely együttesen is csekély, megossza. A legnagyobb méltánytalanságnak tartom azt, hogy némely helyen az egyik felekezet tagjai a másiknak templomát, iskoláját úgy használják, mint saját tulajdonukat, a lelkész és tanító szolgálatát mint magukét igénybe veszik, de egyházi adót nem fizetnek, a közterhek viseléséhez nem járulnak. Ezen és sok más viszásságok csak úgy volnának mindkét felekezet közjavára megszüntethetők, ha a nagy-geresdi egyesség példájára létesülne a két felekezet között egy uj, a mai viszonyoknak megfelelő egyesség.

Jól tudom ugyan, hogy az 1891. évi zsinat által kiküldetett egy, a két evangélikus felekezetet közöseu érdeklő ügyek tárgyalásával foglalkozó bizottság; de azt is tudom, hogy működésének nem lett számbavehető eredménye és pedig azért, mivel a dunántúli ev- ref. egyházkerületen kívül a többi kerületek kevésbbé vannak ez ügyben érdekelve. Megkeresendőnek vélném tehát az ev. ref. egyetemes Conventet az iránt, hogy az ág. hitv. egyetemes gyűléssel egyetértve alkosson szabályzatot a kölcsönösség és viszonosság alapján a két protestáns felekezet között felmerülhető viszonyok szabályozásására nézve, a mennyiben pedig ezen megkeresésnek bármi okból sikere nem lenne, a mi dunántúli ev. ref. egyházkerületünk létesítsen egyezményt a két dunai ágost. hitv. ev. egyházkerülettel, a mire nézve a dunántúli ág. hitv egyházkerület püspöke a legközelebb szinte megteendi a kezdeményező lépést. ________

A lelkészi és tanítói fizetések beszedése.

A b.-somogyi ev. reform, egyházmegye — a mint azt e b. lapokból is olvashattuk — f. év juuius hónapban tartott közgyűlésén a lelkészi és tanítói fizetések beszedésének kérdésével foglalkozott. Arról volt szó ugyanis, hogy miként lehetne vagy kellene végre valahára megvalósítani a lelkészeknek és tanítóknak azt a régi kegyes óhajtását, hogy t. i. fizetéseiket ne maguknak kelljen besz.edni, hanem az egyház elöljárósága által beszedve, a presbitérium vagy a gondnokok egyszerre adják át a lelkészeknek és tanítóknak.

Tudva levő dolog, hogy úgy a lelkészi mint a tanítói fizetéseknek az egyház által való beszedésére nézve egyházi hatóságaink már ezelőtt néhány évvel határozatot hoztak és ennek végrehajtását elrendelték. De ha egyházi törvényeink nem intézkedtek volna is, az orsz. törvény már 1893-ban elrendelte, hogy a tanítói fizetések az iskola fenntartó hatóság által egy összegben vagy évnegyedenként előre kiszolgáltatandók.

Nem különös dolog-e tehát, hogy a b.-somogyi egyházmegye még most — az orsz. törvény meghozatala után négy évvel — arról tanácskozik, hogy vájjon végrehajtsa-e és hogyan hajtsa végre azt a törvényt, mely az egyházakra ép oly kötelező s melyet ép oly szigorral végre kellett volna azonnal hajtani, mint a tanítói fizetéseknek 300 írtig való kiegészítését. Hisz midőn a 300 frtos minimumot megállapították, egyik vigasztaló biztatás épen az volt, hogy legalább ezt a csekély fizetést ezután tényleg és a kellő időben megfogják kapni a tanítók a nélkül