Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-12 / 37. szám
Nyolczadik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1897. szeptember 12. *-----------------------------* A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Dr. Antal Géza felelős szerkesztő ezi— mére küldendők. *-----------------------------* Az egyház és iskola köréből. fflegjelenik minden vasárnap. «------------------------------* Az előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre S frt), hirdetések, re ólam atiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadó hivatalához küldendők. *-----------------------------* Szomorú statisztika. (vége.) Ha sem a lelkészi fizetések csekélységét, sem az egyházi adóval való túlterhelést nem lehet a fent és alant elterülő vallástalanság és az egyházi ügyek iránti kö zömbösség általános okául tekinteni, az a kérdés, hogy az anyagi bajon kívül, melyen úgy szólván uincs módunkban segíteni, hol van a betegségnek olyan csirája, a melynek orvoslása a mi hatáskörünkbe tartozik ? Ezen kérdéssel eljutottam egyházi életüuk bajainak harmadik forrásához, melyet Pokoly József is legfontosabbnak tart. melyet igy fejez ki: „szellemi fogyatkozások “ Ezen kifejezésnél ismét gondolkozni kezdek. Hogyan^ hát odajutottak a mi józan felvílágositásban és tudományok terjesztésében elöljái'ó protestáns egyházaink, hogy saját lelkész-társaink vetik fel a szellemi fogyatkozások vádját ? Hiszen nagy erővel dolgoznak bölcseink a papnöveldék egyetemi színvonalra emelésén. Mind nagyobbnagyobb számmal lesznek lelkészeink között doktori és theologiai magán tanári diplomával rendelkezők. Van már a külföld előtt is tekintélynek örvendő Magyar Protestáns Irodalmi Társaságunk. Van már annyi egyházi lapunk, hogy a megélhetés miatt kenyérharcz támad közöttük. Az egyes egyházak belüg.yeit nem a lelkész, presbitérium és esperes intézik már, hanem minutiákra kitér, jedő zsinati törvények és kerületi, megyei szabályrendeletek. Ha ősi jogaihoz ragaszkodó népünk között templomi székper támad és e miatt egyik vagy másik fél elmarad az Ur hajlékából, kit vesznek elő, kit tesznek felelőssé ? Kit mást, mint a lelkészt, azt mondván, hogy nem gyakorolja a cura pásztorálist. Az egyháztagoknak egyenként való lelki gondozását a mostani körülmények között nem oly könnyű megvalósítani, mint szépen megírni. Tessék elkezdeni fönt, vegyes házasságban élő befolyásos uraink között és mi szívesen oda állunk az eke és kasza mellé, hogy kövessük a jó példát. Igaz, hogy ez a rubrikás és mindent előírás szerint rendelő korszellem híveink közül beszorított az iró-asztal mellé, de vájjon egyházi életünk megújhodásáért nem fáradoznánk-e éjjel és nappal munkálkodván, csakhogy Pál apostol szavai szerint: „örömmel végezhessem el az én fu fásomat és szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól.u Én azt tartom, hogy ha egyszerű falusi gyülekezeteinkben lelkiismeretes buzgósággal és szorgalommal elvégeztük nemcsak a vasárnap délelőtt és délutáni, de a köznapi isteni tiszteletet is; ha szives készséggel megragadjuk az alki-.lmat, hogy egyes híveink lelki életére hassunk keresztelési, házasság kötési, temetési beszédeinkkel ; ha első rangú kötelességünknek tekintjük a gyermekek és ifjak vallásos szellemben való nevelését, akkor többek használunk a protestantizmus szent ügyének, mint ha estéli felolvasásaink miatt fél készültséggel megyünk a templomba, vagy híveink családi tűzhelyétől hívnak el keresztelést, vagy egyházkelést végezni. Teplom és iskola, ezek a mi legméltóbb helyeink r ahonnét az örökélet italát legtöbb eredménynyel csergedezteth etjük. Szorosan templomhoz tartozó kötelességeink tejesítéséért talán nem is illethet bennünket vád általánosságban. Nem azt látjuk-e abból, hogy az utóbbi időben sokkal ritkább a csak tanító által végzett temetés, mint a rég' időben. A kételkedők kérdezzék meg öreg hiveinket, hogy a tanító segítsége nem sokkal gyakrabban volt-e igénybe véve régen, mint most ? De ha kedvezőleg nyilatkozhatom a templomi szolgálatról általánosságban, nem tehetem ezt egyházunk veteményes kertjéről az iskoláról. Itt sem annyira a falusi iskolákról szólok, mint inkább városi elemi és felsőbb tanintézeteinkről. A népoktatási törvény óta a hit és erkölcstan tanítása osztályonként két órára lett szorítva. Csengetyü szóra menvén a tanitás, csodálkozhatunk e azon, hogy elemi iskolát végzett híveink templomi és temetési énekeinket nem tudják és az orgonát tudatlanságuk takarójának tekintik. — Két órai vallástanitás mellett lehetetlenség újabb keletű vallásiam könyveinket összefüggőleg elvégezni. A tanterv és órarend meg nem engedik, hogy a ki- és behatórag, állapot és eszközhatározó, vagy a polgári jogok és kötelességek, vagy az okszerű gazdaságtan elemei rovására pó-37
