Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-17 / 3. szám
49 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 50 — Iskolalátogatás. Dr. Németh Antal, győri tank. főigazgató f. hó 7. 8. és 9. napján tartotta meg mint miniszteri kiküldött főgymnasiumunkban hivatalos látogatását, mely alkalommal benn volt minden osztályban, meghallgatta a tanárok előadását s a tanulók feleleteit, megnézte a tornatermet, megvizsgálta az intézet múzeumait, szertárait és ezeknek fölszerelését, nemkülönben megtekintette az egész épületet, jelen volt egyik este az ifjúság convictusi vacsorájánál is. Tapasztalatait e hó 9-én d. e. tartott értekezleten adta elő a teljes tanárkar előtt. Ami az ifjúság tanulmányi előmenetelét és erkölcsi magaviseletét illeti, teljes megelégedését nyilvánította; a tanári karra nézve kijelentette, hogy az hivatásának magaslatán áll. Azonban a múzeumok és szertárak berendezése és a tornaterem fölszerelése tekintetében még sok beszerezni valót enditett, valamint sürgette a főgymnasiumi tanári kézi könyvtár minél előbbi létesítését s modern, a mai irodalom és tudomány színvonalán álló kiváló müvekkel való fokozatos gyarapítását. A tanítás intensivebbé tétele okából elengedhetetlennnek vélte, hogy az iskola a lehető legtöbb jó szemléltető eszközzel legyen ellátva, amelyek mindenkor a tanuló ifjúságnak mintegy közvetlen szemléletére legyenek közzé téve az osztály termekben s ha lehet az épület folyosóján. A torna terem fölszerelését s berendezését hiányosnak tartja, építését pedig egészségügyi szempontból veszedelmesnek. — Mindenek előtt szükséges volna itt egy vetkező szobát építeni a tornára jövő tanulók számára, valamint czélszerütlen beosztásra vall a szemközt álló szárnyas ajtók elhelyezése s főleg az, hogy az egyik ajtó közvetlen az udvarra nyílik s emiatt, ha nyitva van, igen nagy légvonatot kelt a teremben. Nagyon léghuzatosnak találta magát az iskola épületét is, a mi szintén örökös okot ad a tanuló ifjúság között betegségre vagy legalább a betegségtől, a meghűléstől való jogos aggodalomra. Ajánlja tehát, hogy ennek az abnormis állapotnak úgy vessünk véget, vagy legalább is úgy enyhítsük a bajt, hogy a folyosók és a lépcsőház is csapó ajtókkal láttassanak el. Ezen intézkedés megszünteti azt az állapotot is, hogy az egyes osztályokban az ajtónál ülő növendékek erős hideg légáramlatnak legyenek kitéve. A gyűlés végén először is az értekezleten szintén megjelent Kis Gábor lelkész, igazgató tanácsos és iskolalátogató mondott hálás köszönetét a miniszteri kiküldöttnek az intézetünk iránt tanúsított jóindulatáért; majd ezután Kis Ernő főgymn. igazgató tolmácsolta a tanári kar köszönetét. A jelentés egyébként egész terjedelmében a főiskolai igazgató tanács elé kerül, melynek így alkalma lesz a múzeumok felszerelésére s az épület hiányaira vonatkozó megjegyzéseket tárgyalás alá venni s a szükséges intézkedéseket megtenni, illetve javaslatát az egyházkerülethez beterjeszteni. Megemlítjük még, hogy a tanári kar a miniszteri kiküldött tiszteletére f. hó 9-én sikerült bankettet rendezett. — A főgimnáziumi tanári szék a múlt héten készítette el javaslatát a múzeumnak fölszerelésére s a szükséges tanítási eszközök meghozatására vonatkozólag a költségvetés keretében. A javaslat az igazgatótanácshoz terjesztetik fel. —Képezdei alapitványlevél. Dr. Darányi Ignácz főiskolai világi gondnok a szeptemberi gyűlésen tett nagylelkű ajánlatából kifolyólag beküldötte alapitványlevelét egy képezdei növendéknek évenként 140 koronával segélyezésére. Az alapitványlevél a kerületi s főiskolai pénztárban helyeztetett el. — Az ev. ref. felsőbb leányiskola helyének kérdése foglalkoztatja most leginkább egyházkerületünk s a nőnevelés ügye iránt érdeklődőket. Azon becses czikk, melyet lapunk előző száma Körmendy Sándor főjegyző ur tollából ez ügyben hozott, egy majdnem általánosnak nevezhető óhaj kifejezése vott, azon óhajé t. i. hogy a leányinternátus — melynek leánynöveldévé fejlesztése a czél — a mostani „uj-iskola“ helyiségeiben találjon otthonra. — Körmendy Sándor ur czikkében a konvikius, theologia és pénztár helyiségeiül a várostól 8000 frtért megveendő női kórház és tébolyda helyiségeit jelöli meg. Ennek az egyébként praktikus tanácsnak csak egy nagy akadálya van, mely azonban fájdalom döntő súlyú : s ez az, hogy a női kórház ez év folyamán is aligha lesz megszerezhető, az pedig, hogy már júniusra az egyházkerület tulajdonába menjen át, teljesen kizártnak tekinthető. Az ügy állása ugyanis ez : a nő kórház és tébolyda felerészben gróf Esterházy Móricz, Veszprém megyei főispánnak, felerészben Veszprém vármegyének tulajdonát képezi. Gróf Esterházy a kórházat az alapítványokkal együtt átengedte a városnak s ez az átengedés teljesen jogerős. Veszprém vármegye eg}', ezelőtt évekkel hozott határozatában, a tébolyda épületet szintén átengedte a városnak, e határozat azonban jóváhagyás végett még máig sincs a belügyminisztériumhoz fölterjesztve, mert a gondnokkal a leszámolás még nem történt meg, s igy a vármegye számszerűleg nem tudja kimutatni, mekkora érték az, melyet Pápa városának átengedni akar. Pápa városa pedig mindaddig, mig e határozat jóvá hagyva nincs: nem veheti át az épületet s ebből kifolyólag el sem adhatja. Föltéve most már a legkedvezőbb esetet, hogy t. i. az alapítványi gondnokkal a leszámolás után az iratok azonnal fölterjesztetnek s a határozat azonnal jóváhagyatik s igy Pápa város tényleges birtokosa lesz a kórház helyiségnek, s föltéve, hogy az eladás is rövid időn eszközölhető : akkor is legalább félévbe kerül, mig az ügy teljesen tisztába jő. Mivel pedig mi itt a legkedvezőbb eseteket tettük fel, melyeknek ily csoportos összetalálkozása a legnagyobb mértékben valószínűtlen : épen azért a hely kérdésnek oly megoldása, mint azt Körmendy Sándor ur proponálta, ez idő szerint nem lehető. — Egyik későbbi számunkban e kérdést részletesen ismertetjük, most általános tájékoztatás szempontjából ennyit véltünk szükségesnek megjegyezni. — Petőfi ismeretlen költeménye. Az „Irodalomtörténeti közlemények“ múlt évi utolsó füzetében Borsos István tanártársunk egy hosszabb költeményt tett közzé, melyről nagyon meggyőző érvekkel, élő tanukkal (Puzdor Gyula és Kiss János) bizonyította, hogy az Petőfi költeménye és nem Domanovszky Endréé, a kinek neve alatt a pápai Ifjúsági képzőtársulat „Tavasz“ ez. kiadványában
