Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-22 / 34. szám
539 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 540 mert amott kér. János ruházata és eledele s az akkori életviszonyok, emitt pedig a felvett példázat van apróra megmagyarázva s a magyarázatból az erkölcsi tanulság levonva. A magyarázatok különben nagyon érdekesek, tanulságosak; de inkább délutáni használatra valók. II. Farsang végén. (I. Mózes III. 24.) Igen szép homilia, mely böjt első vasárnapján tartandó úrvacsora osztás előtt mint bűnbánati mondandó. III. Az igaz keresztyén böjt. Máté VI. 16, 17.) Ez már predikáczió, kettős felosztásai, bár a részek számokkal megjelölve nincsenek. Főérdeme, hogy mindvégig szigorúan a textusnál marad, mindamellett változatos és a figyelmet teljesen lekötő. Tisztább prot. felfogással és világosabban még alig magyarázta meg valaki a kér. bőjtött, mint a szerző e beszédjében. Néhol azonban kissé erős kifejezéseket használ, pl. e helyen (14. 1.) lehetnek itt, (t. i. az Isten házában) gyilkosok, kik kisedediiket, vagy szülőjüket, vagy más társukat akarva, vagy hanyagságból megölték, lehetnek tolvajok, kiknek napi kenyere keverve van lopott jószággal, lehetnek istenkár omlók, paráznák, orgazdák. . . stb.“ Megváljuk, mi, ezt, igy, nem mérnök katedrán elmondani, attól tárván, hogy méltó megütközést s ennek folytán templomtól való elidegenedést szül. — Boszantó sajtóhiba a 15. lapon : „biztatja János érdemével,“ „Jézus érdemével“ helyett. A 17. lapon a „miatti“ szó helytelen. Ezeket leszámítva a predikátiót kitűnőnek tartjuk. IV. Mi fertözteti meg az embert? (Márk VII. 14. 15.) Más textus alapján ugyanazon tárgyról szól, mint a III. sz., de már mintha megbotlott volna a felfogásban midőn ezt mondja a 22 lapon : Ha egy keresztyén bőjtöl s a böjt napján hamis árut ad el, hamis mértéket használ, vagy egy vétket követ el, meg lehetünk győződve, hogy böjtje lelkének nem sok hasznára lesz; de ha azt Istenért szenteli s felhasználja arra, hogy tartózkodjék minden rosztól, miért ne méltányolnánk tettét? Hiszen ez nem más, mint a testi böjtnek helyeslése (habár bizonyos esetekben is), ami pápistás felfogás. Szeretjük hinni, hogy itt egyszerű tollcsuszamlással állunk szemben. Egyébként e beszéd is textusszerü; képei az életből vettek hatásosak. V. Péter eltántorodása. Márk. XIV 66—72) Nagy kárebben, a sok jó tulajdonságokban bővelkedő beszédben, hogy — mint fentebb is eroliténk — szerkezete zavaros. Igaz sokat lehetne e kérdés felett vitatatkozni; de az minden kétségen felül áll, hogy a szerekezetre vonatkozó szabályok félre vetése — még ha egyéni felfogáson alapszik is, sőt azért — veszedelmes. Van e beszédben egy érthetetlen mondat is: „Csakhamar minden ország egymást irtó társak, a föld vérengzés mezejévé lenne.“ Ez nyilván sajtóhiba. VI. Péter megbízatása (János XLI. 15. 16.). Predikáczió 3 részre osztva. A főtétel a textusból foly; a felosztás egészen helyes, A tárgyalás azonban nem egészen szövegszerű, különösen a 3 részben. VII. Tavaszkor. (Pred. XII. 1). Tárgyhoz illő üde, néhol költői magaslatra emelkedő, hangulatos nyelven Írott kedves beszéd. Az ifjúság és tavasz között való hasonlat, illetve kettő között Vont párhuzam ügyesen van keresztül vive e 2 részre osztott beszédben. A VIII. számúról az I. számúval kapcsolatban szólván, következnek a IX. és X. számuak, melyek mindegyikénél Dávid és Sémei a czitne. — A előbbi homilia, az utóbbi 3 részre osztott predikáczió. Mindkettő, de különösen a IX. számú, figyelemre méltó, igen érdekes, szépen kidolgozott beszéd (text. II. Sám. XVI. 5—13 és II. Sám. XIX. 18-23). XI. Hogyan vonja el a világ az embert Istentől ? (Luk. XIV. 16—24.) Akkor mondatott, mikor a gondnokok vonakodtak állásukat elfoglalni. Maga idejében és helyén sikerrel használható homilia. XII. Szárazság idején. (Jakab V. 17, 18.) Némi változtatással, bármely elemi csapás alkalmával elmondható, ki,, tűnő, 2 részre osztott, alkalmi predikáczió. Minden jó tulajdonság meg van benne! XIII. XIV. XV. Dávid, Nábál és Abigail (közös text. I. Sám. XXV. 35—39.) Itt egy egyházi beszéd czikklusra találunk, mely három bibliai alak jellemrajzából van mesterileg összeállítva. Úgy látszik, szerző előszeretettel viseltetik a bibliai képek és alakok iránt, innen magyarázható meg, hogy dolgozatainak tárgyát leginkább ezek közül választja s hogy azok kidolgozásában a művészi tökély bizonyos fokát elérte.— Tény, hogy e nembeli beszédei föltétlenül nagyobb érzésüek, mint a többiek. E mellett az a kiváló előnyük is meg van, hogy a nép szívesen hallgatja az ilyeneket. —- Másfelől tagadhatatlan, hogy előadásuk határozott szónoki erőt és képességet kiván, pl. itt is, midőn a haragra gyűlt Dávid szájába Nábál ellen e szavakat adja a szerző: „ Vessz el hát vagyonoddal, Jolylyon ki dobzódó véred, nyájadéval együtt! Sző* kütt szolgának csúfolsz engemet ? Majd megtanitlak könyörögni a szokott szolga eöltt /“ (74. 1.) A XVI. Templom fölavatáskor ez. munka — bár eszmékben nem szegény — úgy tetszik mintha elhamarkodva készült volna; legalább arra enged következtetni azon körülmény, hogy szerkezete kissé laza s hogy a konklúzió nincs arányban a részekkel. Elmondani el lehetne, de alig hisszük, hogy az ünnepélyes hangulatot teljes mértékben felkölteni és ébrentartani tudná! (text. I. Kir. VIII. 27—30.) Leggyöngébb részét képezi szerintünk a kezünk alatt levő könyvnek a következő két beszéd. A XVII. sz. szüretkor mondandó és pedig ott, hol a filoxera tönkre tette a szőlőt. A textusa (V. Mózes XXVIII' 39.) szőlőké ültetszt és azokat műveled, de bort nem iszol és nem szedsz, mert megemészti azt a féreg.u Főtéte : hogyan tekintsük ezt a csapást? — felosztás: azokra nézve, kik az ev. szellemétől áthatva nincsenek, büntetésnek: azokra nézve pedig, kik a Krisztus leikétől át vannak hatva, tanításnak, próbáltatásnak. Igen sokszor beszélünk hallgatóink előtt az Isten által ránk bocsátott csapásokról, bűnös voltunkról, megtérésünk szükségességéről, azért az efféle beszédek már megszokottá válnak s kevésbbé bírnak hatást kelteni, mint pl. az előbb említett bibliai képek, példázatok, alakok. Nem absolute tehát, hanem azokhoz viszonyítva, relative tartjuk e beszédet gyöngének, melyet azonban alkalomadtán elmondhatunk. A XVIII. sz. Őszszel ez. beszédről már absolute is elmondhatjuk, hogy gyönge. Meglátszik rajta, hogy ifjúkori termék.— A textusnak (Pred. III. 1. 2.) a beszéddel úgy szólván semmi összefüggése. Hangzatos szavak konglemerátuma: „szélzugás“ az egész. If]u; kezdő ember — ki inkább a külső formára, mint a belső tartalomra tekint — talán megszeretné és elmondaná'?! \ - ’ » A XIX. éz XX. számuak halotti beszédek az előbbi Lu-
