Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-22 / 34. szám
533 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 534 nulás időpontját, akkor tüzbe vízbe vezetheti népét, ellenkező esetben gúny és nevetség tárgya lehet. A lelkész társadalmi helyzeténél fogva tagja a községi képviselőtestületnek ; ha nem: az azt igazolja, hogy eltaszitotta magától jobb kezét, rossz viszonyban van a jegyzővel. Rajta legyen, hogy ide bejusson, az elsőnek a nép elei közül hiányoznia reá nézve nagy kisebbség. Itt ne sokat akadékoskodjék, inkább csak az ellenőr szerepét gyakorolja s csak fontosabb dolgoknál hallassa szavát, tagja a megyei közig, bizottságnak; vagy ha nem: jusson oda be minél előbb, mert szükséges ott i< reprezentálnia ; sőt ismeretségbe jővén a vármegye uraival, ez ismeretséget haszonnal érvényesítheti sokszor népe érdekében. Most vittem be a megyei, illetve városi rendőrséghez már a második józan, becsületes ifjút egy 3-ik után, ki már a vasutakon lyukgatja a jegyeket. Egy szóval: ne bújjék el a kuczkóba, ne temetkezzék múzeuma homályába, vagy a disznótori és lakodalmi zsiradék közé, igyekezzék azon, hogy készültségének és társadalmi állásának megfelelőleg befolyásos ember lehessen, mert erre nagy szüksége van akkor, a midőn népe javára munkálkodni törekszik. Erről a kérdésről elég ennyi, a ki a sorok között akar és tud olvasni, az olvashat eleget. Lássuk most már a mezít közelebbről, honnét népe számára összehordhatja, vagy velük hordathatja a vagyonosodás kalászait. Népünk csekély kivétellel gazdálkodással foglalkozik. Ezt tanulta, ezt érti, tehát nekünk innét kell legelőször tarlóznunk. Midőn a lelkész népét az okszerű gazdálkodásra rávezetni akarja, el ne felejtsen számot vetni a magyar nép természetével és egyéniségével; mert a magyar nép gondolkozásában megrögzött, ideáiról el nem téríthető. Még ha fiskálishoz megy is be pörös ügyében tanácsot kérni, már előre meg van a maga véleménye s panaszát is úgy terjeszti elő, hogy az ügyvéd is az ő conelnsiójára jöjjön. Ha már, jogi ismereteiből kifolyólag talán éppen az ellenkező tanácsot adná az ügyvéd: ott hagyja, hogy az nem ért a mesterségéhez. Különösen áll ez a karakteristikum a gazdálkodást illetőleg nála. Beszélhetsz annak a kétszeri szántás hasznáról tavaszi vetésnél, ha egyszer szokott szántani, rá nem veszed az újításra, mert elődei is igy szokták és jól szokták; beszélhetsz annak gujánóról, vagy csont-lisztről, abban marad, a miben a szentgáli bíró megállapodott, hogy az csak az igazi. Más tér tárul fel itt előttünk, ott próbálkozzunk meg hatni a népre. Nemzetgazdászati elv, hogy a gazdálkodó embernek igazi jövedelmét nem a föld nyeis termése adja, hanem az állat kultúra, a tenyésztés. A termés felhasználtatik az ember, állat szükségletére, vetőmagra, adók és szolgálmányok ^ pásztorok, szolgák, egyház stb. fedezésére és ebben fel is emésztődik. S minthogy jövedelmét az állatnevelés adja, mint a gazdálkodás második főága, méltó, hogy e kérdéssel hosszasabban foglalkozzunk. Az állattenyésztésnek kettős czélja van: a jövedelem fokozása s a hozzá szükséglet előteremtése. A jövedelem előállhat szarvasmarháknál a tej értékesítése és borjú eladásnál, sertéseknél a hizlalás és választási malaczok értékesítése-, lovaknál a vemheztetésés fuvarozással. A hol nyomásos gazdálkodás nincs, ott alig lehet e kérdésről szó, mert istállón nevelni állatokat nem fizeti ki magát. A nyomásos gazdálkodás mellett az ugar földek egy része fennhagyatik állatok legelőjéül, az u. n. fekete ugar, a másik rész kárkátulánként elvethető. Itt emelje fel szavát a lelkész s igyekezzék a zöld ugart mind takarmányfélékkel bevettetni és ne kapás növénynyel; legyen bár az korai burgonya, vagy fehér kukoricza, mind két esetben a stercz és prósza le fogja tolni az asztalról a kalácsot. Egész ugarföldjét senki sem képes végig trágyázhatni, ez bizonyos. Térítéssé be csak azt, a melyiket zöld ugarnak szánt — azt bírja is,—meg erre elég ideje van a hosszú télben —, vesse be akár csalamádéval; akár az árpa- vagy zabbal együtt vetendő gombos lóher- vagy baltaczimmel, egyik sem huzza meg a földet s kitisztíthatok ezek már arra az időre, mikorra a fekete ugar keverési ideje jön s azzal együtt felszántható. Ha gombos lóhere, vagy baltaczimet vettetett tavaszival, azt a földrészletet nem trágyáztathatja meg. Ezen a bajon úgy segítsen, hogy a lekaszált takarmány után hagyja megnőni a sarjut akkorára, a meddig csak nőhet keverő szántásig és akkor fordítássá alá, ez a zöld trágya hasznosabb lesz a búzának, mint a szalmás. Egyik takarmányfünek sincs mélyre lemenő gyökere, mind ujjnyira van csak a felszínen s buja növésével, mig egyfelől bő takarmányt szolgáltat, más felől nem enged helyet az ugarokat felverni szokott gazféléknek. Az országos statisztika azt igazolja, hogy nem ott van a legjobb termés, hol a fekete ugar rablógazdálkodása űzetik (alföld), hanem ott, hol zöld ugarral cserélik fel amazt (Sopron és Mosony megyékben). M^g annak 6— 8 magot remélhet a gazda közép arányban, addig itt 8— 10-ig megy fel a hozam általánosan. Szénája mellett igy takarmányhoz is jutván a gazda, még pedig értékes takarmányhoz, több állatot nevelhet, mint ha csak a széna és árpaszalma keverékére támaszkodhatik. A takarmányozásnál legyen kéznél a szecskavágó. Vagy az árpaszalmát egyrészről rakassa külön kazalba e czélra, vagy az állatok előtt maradni szokott „izelés“-, vagy „üzék“-el gyűjtéssé össze s azt felvágatván szecskának, répa fogyáskor vörösliszt, korpa, esetleg kukoriczadara, vagy ezeknek keverékével összeelegyiti s készen van az abrak, mely úgy hizlalja, tejelteti, növeszti a szarvasmarhát, hogy csak úgy örül neki a gazda. — De ezentúl az a haszna is meglehet, hogy fele szénáját, mely a nélkül bizonyosan elfogyott volna, értékesítheti akkor,, a midőn az legkeresettebb: tavasszal. (Folyt, köv.) Babát Kálmáx. 34*
