Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-15 / 33. szám
519 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 520 0 ért, a kik háborgatnak bennünket? Mi lenne a vallás idealismus nélkül ? De mi lenne az egyed, mi lenne az emberiség ? Rég megirt igazság, hogy a mely népnek, a mely nemzetnek nincsenek eszményei, nincsenek magasra törő vágyai, melyek ma bár utópiáknak, elérhetetleneknek látszanak is, de tettre hevítenek, lelkesedésre, elhaladásra serkentenek s mindmegannyi rugói, a nemzet előhaladásának, jövendő nagyságának, az ily nemzet visszamarad, a többiekkel versenyezni nem képes. Agyrémnek tetszett ábránd volt, merő idea, egy Vasco de Gama, Columbus vállalkozása — s ime egy uj világ köszönheti az egykori fixa ideának léteiét. Egy Nansen, egy Andree vállalkozása, nem e a legnemesebb, a legideálisabb czél — meg lehet semmi gyakorlati haszon, gyakorlati eredmény nem követi küzdelmeiket, meglehet ez utóbbi ott marad az északi sark jégmezői közt, hogy szaporítsa számát a tudomány vértanúinak, de mily erős ösztönt adnak a tudomány búvárainak, menynyivel előbbre viszik a felfedezések, az aeronautika ügyét, kérdését, s mily hatalmas lökést adnak a tudományok nem egy ágazatának. Bizony A legjobbak, a legnagyobbak közöttünk mindenkor azok, kik felibénk emelkednek eszméik magasságával, lelkületűk ideális röptével, a történelem halhatatlan, örök betűkkel jegyzetté fel azok nevét, kik odaadó lelkesedéssel ragaszkodtak egy kezdetben csak utópiának, csak ábrádnak vélt eszményhez, mely kezdetben csak mustármagnak látszott bár, de később mérhetetlan terjedelmű fává változott, növekedett, melynek gyümölcsével milliók és milliók enyhítik szükségeiket. Éltető eleme, levegője az a vallásnak, mely nélkül nem élhet, mely nélkül élete tengődés, tespedés, mely nélkül tulajdonképeni rendeltetésének meg nem felelhet, sőt lesülyedne a többi, legközönségesebb tudományok sorába. mig igy czélokat tűz az emberiség elé, melyek ntolérhetlenek bár, de a legnemesebb lelkesedésre hevítik a lelkületet, érzelmeket, vágyakat — sejtelmeket ébreszt az emberi lelkekben, melyek felülemelkednek a mindennapi élet színvonalán, melyek kielégitetést a földi életben talán soha nem találhatnak, mert hiszen azok a legmagasztosabb, a legideálisabb érzelmek, vágyak és sejtelmek: melyekkel csakis a vallás—és semmiféle más reális, positiv tudomány — képes foglalkoztatni, lelkesíteni, hevíteni az emberi lelket. Patay Károly. ffianügy. Jelentés a pápai állami tanítóképző-intézet I. osztályának 1896/7 tanévi életéről. (leiolvastatott a képezdei igazgató-tanács ezévi julius 28-án tartott ülésén.) A pápai, állami tanítóképző-intézetbe az 1896. évi szept. 15-én a veszprémvármegyei, kir. tanfelügyelő: Vargyas Endre által felvétetett 40 növendék s szeptember 16-án ezzel a számmal nyittatott meg az intézet. Ezekhez aztán még a kineve■ett igazgató 11 növendéket vevén föl; a létszám 51-re emelkedett. Az 51 fölvett növendék közül azonban 3 nem jelenvén meg, a növendékek száma az I. osztályban 48 maradt, de a kik közül aztán később a tanév folyamán 1 meghalt, 3 pedig kilépett s igy az év végén vizsgálatot tett növendékek száma 44 volt. S mivel pedig szeptember 16-án még sem igazgató, sem segédtanár kinevezve nem volt, a tanításokat csak a kir. tanfelügyelő által fölkért Gáthy Zoltán, ref. fó'gimn. ének és zenetanár s Herz Dávid, polgári és ipariskolai rajztanár, úgy amint tehették s akkor a mikor tehették, tartották énekből és r jzból naponkint egy, néha két órán. Október 21-én a már ideérkezett igazgató fölkérésére az igazgató-tanács úgy intézkedett, hogy addig is, mig a segédtanár — mire nehány nap alatt kilátás nyílt — megérkeznék, Makay István ref. főgymn. tanár, a természetrajzból, földrajzból és számtanból órákat adjon, a mely tanítási működése az említett tanárnak aztán csak 12 órára terjedt ki; mert a segédtanár megérkezvén : november 2-án a tanóra-rend elkészitettetett s a rendes tanítások nyomban megkezdettek. A kir. tanfelügyelő által a kinevezett igazgatónak átadott névsor tanúsága szerint: állami, teljes ellátásra — amely állott a pápai ev. ref. főiskolai konviktusban való étkezésért fizetendő 7 írtból és a városban fogadott szállásért személyenként fizetendő 4 írt 50 krból, tehát összesen 11 frt 50 krból — fölvétetett 9 róm. kath., 1 ági ev. és 5 ev. ref. összesen 15 növendék. Állami, egyenkint 50 frtos ösztöndíjra, ami élelmezésért szintén az ev. ref. konviktusba volt fizetendő : 9 róm. kath. s 1 ág. hitv. ev. növendék vétetett föl. Ezeken kívül a dunántúli ev. ref. egyházkerület nagylelkű, hazafias áldozatából keletkezett 10 teljesen ingyenes segélyállomásra fölvétetett 10 ev. ref. vallásu növendék. S igy az összes segélyezett növendékek száma 35-öt tett ki. Segély nélkül pedig 16 növendék vétetett föl. Az intézet növendékeinek szellem-erkölcsi életéről van szerencsém a következő képet előmutatni és pedig: 1. Fegyelmezési tekintetben nem kellő szorgalom tanúsítása miatt megintés alá került egész iskolai éven át: 22 növendék; mégpedig 1 növendék 4 Ízben, 2 növendék 3—3 ízben, 7 növendék 2—2 Ízben s 12 növendék 1 —} Ízben; nem kifogástalan önviselet miatt megintés alá került; 4 növendék 1—1 Ízben: igazolatlan — bár csekély — óramulasztásért — megdorgáltatok : 6 növendék 1 — 1 ízben. Nagyobbfoku büntetés kimérésére sem szorgalom, sem erkölcsi magaviselet, sem pedig óramulasztás tekintetében a növendékek egyetlenegy esetben sem szolgáltattak alkalmat. 2. óramulasztás egész éven át előfordult: 2226 óra, amelyből kimentetett: 2160, ki nem mentetett: 69 óra. Az óramulasztásokból esik: novemberhóra 126; igazolt: 120, nem igazolt: 6, deczemberhóra 604; ,, 589, „ „ 15, januárhóra 160: n 13l, „ „ 29, februárhóra 211; „ 206, „ „5, inárcziushóra 691; „ 690, „ „ 1, áprilishóra 283; „ 283, „ * —, májushóra 110; „ 102, n „8, juniushóra ____44; „____39, „____„ 5, 2229; igazolt 2160, nemigazolt: 69.
