Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

503

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

504

telői, barátai ezen kegyeletes ezélt megvalósítani segítségére jöjjenek egyházmegyénknek.

Tudomásul vette a közgyűlés, hogy Barthalos Dezső lelkészgyámoldai és országos gyámintézeti pénztárnok, Szőke Ignácz világi számvevő urak tanácsbirákká, — Demjén Márton veszprémi lelkész aljegyzővé, — Nagy Benő nemespécselyi lelkész gyámoldai számvevőül megválasztattak, kik a hivatali esküt le is tették.

Az egyházmegyei gondnok választást akként rendelte el a közgyűlés, hogy az egyházak presbitériumai julius végéig adják be esperes úrhoz szavazataikat, ki azokat azonnal felbontatván, ha nem lenne általános többség, a legtöbb szavazatot nyertek között uj szavazást fog elrendelni aug. 20-ig terjedő határidővel, hogy a megválasztott gondnok a szept. első napjaiban tartandó rendkívüli egyházmegyei közgyűlésen hivatalába beiktatható legyen.

Megerősítette a közgyűlés a köveskállai lelkész választást, hova Földes Sándor választatott meg, meghívás utján, valamint a b.-henyei.m.barnagi, mohai, sz.-k.-szabadjai és vámosi tanítóválasztásokat, hova a fentirt rendben Szabó Pál, iíj. Borbély Károly, Szabó Ernő, Jákói János és Kenessey István választattak meg. Tanítókban nagy hiány van; nincsen tanítónk Tótvázsonyban, Nemespécselyen, Szentistvánon, Kádártán, Rátóton, Budaváriban, B.-Kövesden, Vászolyon, Csurgón, pedig államsegélylyel majdnem mindenütt ki van egészítve a javadalom 300, illetőleg 400 írtra, s mivel okleveles segédtanítóink sincsenek, a szélrózsa minden irányából szívesen fogadjuk azokat, kiknek oklevelük van s önállóságra törekesznek.

Az alulirt által kiadni szándékolt s a Fehér, Veszprém és Zala vármegyékben fekvő egyházukat érdeklő történeti munkát miután a M. Prot. írod. Társ. megbírálta s annak minél előbb való kiadását sürgeti, kimondotta egyházmegyénk, hogy a nyomatás költségeit könyvtári alapjából előlegezi, s egyben köszönettel fogadta, hogy nagyt. Szekeres Mihály pápai esperes ur a szóban levő munkára 56 előfizetőt gyűjtött. Mivel most már 146 a megrendelők száma előreláthatólag nem kell egyházmegyénknek sokat a nyomatásra ráfizetni, éppen azért a munkát lehetőleg még ez évben kinyomatjuk.

Egyházmegyei közpénztárunkban különböző alapoknak 10 ezer frtot meghaladó vagyona van, melyet nt. Cseh Sándor tanácsbiró ur példás rendben s odaadó bűzgósággal kezel. Ennek a kasszának biztonságára és pénztárnok ur nyugodalmára egy Wertheim szekrény beszerzése elrendeltetett!, melynek árát az egyes pénztárban kezelt alapok 1V2% arányban fedezik. Bizony erre is nagy szükség volt már. Az 1897. évi költségvetés 2998 frt bevétellel s ugyanannyi kiadással előirányoztatott, melyből 850 frt tőkésítendő kiadás.

Az egyes egyházak számadásai az idén kivétel nélkül mind beterjesztettek, a mi már bizonyos rendre mutat s nehány észrevételt leszámítva jóvá is hagyattak.— Itt említem fel azt is, hogy Alsó-Örs és Kövesd affiliált egyházaink presbitériumának vagyoni felelősség terhe alatt meghagyta egyházmegyénk, hogy a lelkészi javadalomból fentmaradó összeget saját lelkészfizetési alapjuk javára az egyházmegyei közpénztárba befizessék. Elsőnek már 360 frt 80 kr alapja van az egyházmegyei kasszában.

Lelkészgyámoldai pénztárunk minden özvegynek 40 frt segélyt ad; vagyona 16937 korona 25 fillér, a tanitógyámolda vagyona pedig 8479 kor. 10 fill.

Közalapra beküldetett múlt évre 722 frt 02 kr, a folyó évi járulék pedig 726 írtban állapíttatott meg. — Moha és Iszkaszentgyörgy közalap járuléka 5 évre kiterjedőleg átalány összegben megállapittatott.

Az egyházkerületre felír az egyházmegye, hogy 1896 évi egyh. kér. közgyűlési jegyzőkönyv 57. pontjában foglalt azon kegyes Ígéretét, hogy a veszpiémi szegény egyházakat ezután is segíteni és gyámolitani fogja, az által kéri beváltani, hogy az államsegélyből reá eső mintegy 300 frtot visszafizetés kötelezettsége nélkül adja nyomorral küzdő egyházainknak. Hisszük, hogy egyszer már meghallgattatunk, hiszen ez oly csekély összeg, hogy évekkel ez előtt egyesek kegydijjára is többet adott az egyházkerület, mint a mit most 20,000 lélek kér.

lm a tihanyi egyház felvette a kamatnélküli államsegélyt, imaháza, tornyocskája építésére. Csakhamar annak elengedését kéri, az egyházmegye ajánlja, a kerület törlesztőül az egyházmegyére lélekszám arányában (!) eső Baldácsy alapot kijelöli. Egy törlesztést le is vontak, de azután elfelejtették, s most a gazdasági tanácselnök ur egyszerre négy esztendei törlesztést zörget az egyházmegyén. Mit tegyünk ? Hiszen ez egy évi osztalékból sem kerül ki s mit csinál akkor a többi, ha egy elnyeli az egész forrást ? Ki vezetőül ajánljuk, hogy a törlesztésre csak egy évi összeg tartassék vissza a főtiszt, egyházkerületen.

És a főiskolai szervezet, ez a tengeri kígyó, mely minden esztendőben előjön, dolgot ad a traktusnak, gondot a kerületnek ? Ismét három egyház jelenti súlyos megadóztatását. Egyik 116 népességű, fizet 8 frt 40 krt; a másik 293 népességű, fizet 14 frt 70 krt; a harmadik 309 lélekszámú, fizet 18 frt 90 krt, az 1854-ben adott kötelezvény értelme szerint. De ez ma már még sem lehet igaz ságos, vagy szállítsa le ez összegeket a főt. egyh. kerület vagy ha a nyomort, szükséget, szegénységet, egyszóval a segélyeket lélekszám szerint mérjük és osztjuk, akkor ez is lélekszám arányában vettessék ki. És igy nem vészit semmit a főiskola érdeke sem és a mi szegény egyházaink is megnyugosznak, mert tudják, hogy igazságosan fizetnek. Ezen ügynek végre valahára leendő megoldását kéri egyházmegyénk a kerülettől, s mivel a hátralékokra nézve is differenciák merültek fel, megbizattak a kerületre menő férfiaink a végleszámolással.

Van nekünk egy leány egyházunk Vászoly, melynek határán volt hajdan énekszerző Pécselyi Király Imre révkomáromi, majd érsekujvári prédikátornak atyai örökségként egy szőlője, mely akkor anyaegyház is volt, de most csak 32 hitsorsosaink száma. Tanítónk — noha a hasonló számú ág. ev. atyafiakkal egyességre léptünk — nincs és a ref. gyermekek a rom. kath. iskolába jártak, hol keresztvetésre és róm. kath. vallásra taníttattak. Hogy ez