Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-08 / 32. szám
Nyolczadik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1897. augusztus 8. *--------------------------» A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez I)r. Antal Géza felelős szerkesztő ezi— mére küldendők. *--------------------------* Az egyház és iskola köréből. Dttegjelenik minden vasárnap. *---------------------------* Ajz előfizetési dijak (egész évre 4k írt, félévre 3 írt), hirdetések, reolam atiők Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadó I hivatalához küldendők. | *--------------------------------------------------* Jó jelek, rossz jelek. E b. lap f. évi 31. számában egy vezérczikk — két felmerült esetből kifolyólag — jó jelnek mondja azt, hogy az eddigi agyonhallgatási rendszer nyomába egy újabb irányzat kezd lépni, a mely nem engedi azt, hogy az egyházi élet mezején munkálkodó férfiak — papok, világiak — jellemén büntetlenül csorba üttessék. A czikkiró felfogásával, gondolatmenetével legnagyobb részben egyetértek ugyan, de bizonyos tekintetben nem vagyok vele egy véleményen. A tárgy elég fontos arra, hogy több oldalról is megvilágittassék. Teljesen osztom azon véleményt, hogy az agyonhallgatási rendszer egyházi életünkre káros hatású. Mert valóban elszomorító dolog az? hogy itt is, ott is lappang a gyanúnak egy-egy szikrája, — itt is, ott is emelkedik egy-egy súlyos vád, mely elhangzik . .. szilencziumban marad s végre nem való másra, mint hogy találgatásokra adjon alkalmat. Hiszen mellőzve a régieket, csak nem rég is egyik vidéki lap azt irta egy egyházmegye világi tanácsbirójáról, hogy az a kath, klérus karjai közé vetette magát s a klérus esetleges támogatásáért megigórte a kath. érdekeknek — lapjában — támogatását. Sőt az emlitett lap gratulált az egyházmegyének ahoz, hogy olyan tanácsbirája van. És szokás szerint nem történt más, mint hogy megindult a találgatás: „igaz-e, vagy nem?“ Maga az egyházmegye pedig — mintha legkevésbbé sem érdekelné a dolog — hideg vérrel nézte a világ folyását. Egy másik alkalommal pedig ugyan ilyen jelenségről olvasunk, igen illetékes helyen. Ez csakugyan nem jól van igy. Egyházunkra nézve csakugyan fontos dolog kik ülnek kormánya mellett. Elszomorító dolog lenne az, ha még azt sem kivánnánk meg a hozzánk tartozóktól, hogy legalább jó reformátusok legyenek. Nagyon helyesen mondja tehát a czikkiró, hogy „a szennyest okvetlenül mossuk ki.“ Kényszeresük önigazolásra, még pedig ne vezérczikkel, hanem hathatósabb módon a jellemükben, megbízhatóságukban nyilvánosan megtámadott egyházi férfiakat s önigazolásukhoz nyújtsunk segédkezet. Ha világiakról van szó, szerezzen alapos meggyőződést az egyház a felől, hogy hideg-e vagy hiv a bevádolt egyén. Ha pedig lelkész az, a ki meg van támadva, vizsgálja meg a mi „illetékes bíróságunk,“ hogy a megtámadott lelkész megtartja-e azt, a mit nemcsak a czikkiró és a Mátyus-vidéki lelkészi értekezlet hangsúlyoz, de a mit az egyházi törvény is különösen s több helyen (140 §. 310 §. 10.) kiemel: nem alacsonyitj a-e le a „papi tekintély11 -t. Egy dologban azonban nem értek egyet a „Jó jelek“ Írójával. A Mátyus-vidéki s.-lelkész esetéről nem vagyunk tájékozva, de a másik esetről — az őrségi közgyűlési tudósítás nyomán — tudjuk azt, hogy az ott felmerült kontroverziák politikai természetűek. Az ilyen természetű ügyeknek vitatását, tárgyalását az egyházi hatóság elé vinni: ezt már sem helyesnek, sem megengedhetőnek nem tartom *). *) A kérdéses ügyről két értesítést is vettünk, tekintettel azonban arra, hogy a dolog vizsgálat alatt van: ennek befejezte ellőtt nem akartuk a nyilvánosság elé vinni. Ezért volt használva az az általános megjegyzés, hogy politikai természetű. A mi álláspontunk azonos volna czikkiróéval, ha a kérdéses kontrovenzia kizárólag politikai lett volna. De politikai indokokból származott, kifejlő SS i mm ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.
