Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

493

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

494

melyeket általánoságban nem vihetni keresztül, csak is részleteiben s épen ebből kifolyólag nem is olyanok, hogy nagy súlyt lehetne fektetni rájuk. Előbb azonban mintegy indokolás gyanánt megjegyzi, hogy a vallásos életet nem tartja oly szomorú álapotban levőnek, mint azok, kik a belmisszió szükségességét hangoztatják s ezt az axiomaszerü kijelentést teszi: belmisszió volt is, van is, lesz is. Erre kénytelen vagyok megjegyezni a következőket: A betegségnek legveszedelmesebb stádiuma az, mikor a beteg nem is tudja, hogy beteg, vagy legalább nem akarja elhinni. Ilyen állapotban van a t. czikkiró, mikor egyházi állapotainkat olyan türhetőknek találja. Hogv belmisszió most is van ? Igen ám, de milyen ? Erre nagyon hangos feleletet ad az unitárizmus, felekezetnélkülisége és ezer más szomorú jelenségen kívül pl. a vegyesházasságokról és a gyermekek vallási hovatartozandóságáról havonként megjelenő hivatalos kimutatások. Ssükséges hát, hogy ne olyan belmiszszió legyen, mely mellett ilyen szomorú állapotok harapództak el, hanem legalább is olyan, mint a mit a pápai értekezlet ajánl, melynek javaslatai egy kis jóakarat mellett mind (vagy legalább nagyrészben) megvalósíthatók. A 26-ik számban olvasható Kadóczy György „Közigazgatói jelentése a sárospataki ev. ref. főiskola állapotáról 1896—97-ik évben,“ mely sok örvendetes adatot tartalmaz e kiváló főiskola múlt évi beléletéről.

Debreczeni Protestáns Lap. 23=26. sz. Mind a négy számon át tart és még nem fejeződik be Eröss Lajos püspök-ladányi lelkész nagy mértékben érdekes dolgozata „A dolog summájau ez. alatt. A belmisszió körül lefolyt nagy vitában ő volt az egyik legügyesebb és legerősebb harezos Szabó Aladárral szemben. Mostani nagy, határozottan békés irányú őzikében azt fejtegeti, hogy a belmissziónak sem ő, sem a vele rokon gondolkozásuak nem ellenségei, csak anak egyes tulhajtásai ellen harczoltak mindig és fognak harczolni, melyek ellenkeznek a kálvinista egyház szellemével és szervezetével. Pl. hogy lelkészi képzettségnélküli egyének a gyülekezet előtt felléphessenek, vagy vándor evangélisták a lelkész felügyelete nélkül működhessenek a gyülekezetekben. Sinka Sándor ,,Tanterv és didaktika“ ez alatt népiskolai tantervűnk revíziójának napirenden levő kérdésével kapcsolatban ajánl igen helyes dolgokat, a melyeknek figyelembe vétele nagyban elősegítené a tanítás sikerét. Pokoly József „Az én ideálomu ez. alatt felel Ferenczy Gyulának ama vádjára, mintha az egyház külső szervezete s anyagi viszonyai iránt közönyös lenne. Ezt a czikkét is jellemzi a nála megszokott világosság és nagy meggyőző erő. „Készséggel elismerem — igy szól — bogy egyházunk szervezete is fogyatékos, anyaga, helyzete sok részben a lehető leggyarlóbb. Nem haladok el könyörtelen szívvel lelkészeink nyomora mellett, sőt óhajtom, írtam is, írok is, a hol Isten adni fogja, teszek is e baj megszüntetésére. De tagadom, hogy egyházunk felvirágzását ezen eszköz segélyével bármikor elérhetnénk, ha egyúttal belső, lelki építésre sémit nem teszünk.“ Ezután elmondja, hogy Szabó Aladárékhoz azért csatlakozott, mert azok dolgozni kezdettek, nemcsak követelőztek. Ezt a czikkett mindenkinek egészében kellene olvasni, annyi benne a megszívlelendő igazság. De nem állhatom meg, hogy egy pár kiszakított tételét ne idézzem: „Ha a ma éllő 2000 ref. lelkész megtesz mindent, a mivel felvirágoztatását előmozdíthatja, akkor nincs mitől tartani. Félszegirány csak addig existálhat, mig az egészséges

el nem nyomja.“ „Egyházunk szellemi újjászületését sem 600, sem 1200 frtos lelkészi minimum nem fogja eszközölni, soha hanem csakis az a megelevenítő lélek, mely tagjaiban él.“ íerenczy Gyula „A vita végeu ez. alatt rögtön válaszol Pokoly czikkére : Válasza azonban nem mondható sikerültnek, a menynyiben inkább annak a képzelt ellenfélnek szólanak, a mely ellen a Debreczeni Protestáns Lap oly erősen küzdött, s nem Pokolynak, a kinek itt és előbb kifejtett eszméit minden egyházáért lelkesülő magyar kálvinista aláírhatja. Az előző számok békésebb irányú czikkei után igen meglepően hat a 26- dik számban Ferenczy Gyula czikke „Szász GerŐ lemondása“ ez. alatt, midőn ezen esettel kapcsolatban oly keményen támad a kolozsvári theol, fakultás ellen, hogy szinte elbámul az ember s azt kezdi hinni, hogy nemcsak elvi, hanem talán személyes ellentétek és ellenszenv indítják erre.

Protestáns Közlöny. 23—24. sz. Vajda Ferencz végzi a „Konzervatív belmisszió“ ez. czikkét, melyben sok okos dolgot mond ugyan, de álláspontja tnlságosan kényelmes és szorongató veszedelem idején az ily álláspont mellett könyen tönkrejuthat az ember, vagy a védelmérebizott ügy. Álláspontját kifejezi a következő tétele: „Mig ez az uj mozgalom a tűzkeresztségen át nem megyen és a próbát ki nem állja, addig én megmaradok a régi ösvényen, mert az a nézetem, ha Istentől van ez a dolog, el nem mulhatik, ha pedig emberektől vagyon, el fog töröltetni.“ Csia Kálmán „Usus-abusus“ ez. alatt Egyházi törvényeink több hiányosságait sorolja fel. A következő számban. „Püspöki jelentés“ „Az igazgató tanács évi jelentése“ s „Az egyházkerületi közgyülézről szóló tudósítás olvashatók,

Borsos István.

Á’egyes |özÍEményBl$.

— Ő Felsége a király a pozsonyi ev. ref. egyháznak magán pénztárából 100 irtot adományozott.

— Az egyházkerületi közgyűlés szeptember hó 26-án kezdődik lelkészválasztással, 26-án délután lelkészértekezlet lesz, 27-én kezdődnek a tanácskozások, 28 án délután egyházkerületi biróságí ülés lesz.

— Alapítvány. Barca Adolf duna-almási birtokos a tatai ev. ref. egyházmegye tanácsbirája, kinek egyházias buzgalmát minden lépten nyomon tapasztalhatjuk, 4000 korona alapítványt tett a kerületi nőnöveldére.

— Nyilatkozat és helyreigazítás. A Pápán tartott belmissziói értekezletnek e becses lapban is közölt jegyzőkönyve tévesen adja elő indítványom s annak indokolása lényegét, de nem tulajdonítván neki nagy fontosságot, eddig fölöslegesnek tartottam helyreigazítani. — Miután azonban több oldalról interpelláltak már az iránt hogy valósággal azt inditványoztam-e, amit a jegyzőkönyv közöl, most már kénytelen vagyok félreértett szavaim helyreigazítására csakugyan szót kérni. Én ugyanis nem egyebet indítványoztam, mint hogy mondja ki az értekezlet, hogy az eddig gyakorlatba hozott belmissziói működést nem tartja sem a protestantizmus, sem a ref. egyház szellemébe ütközőnek. Csakhogy ennek indokolása közben kifejeztem, hogy az én egyéni felfogásom sok te-