Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-01 / 31. szám
485 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 486 gadó választ kapott 23. S igy együtt a bejutói óhajtó aspiránsok száma 99. Rengeteg szám ; a mi nemcsak a mellett tanúskodik, hogy ez a képezde a legszerencsésebb pontján fekszik hazánknak, hanem azt is mutatja, hogy a most múlt első tanévben elért fényes erkölcsi és tanitási sikerek is (a mikről legkésőbb nyilvánosan is e lapokban beszámolunk) valóságos magnetikus vonzerőt gyakoroltak a gyermekeik nevelését s nem csupán taníttatását szivükön hordó szülőkre. A 76 tényleg elfogadott folyamodvány tulajdonosai közöl 41-en a polgári iskola, gimnázium, főreáliskola IV- dik V-ik, sőt Vl-ik osztályát is többen s nagyobbára kitűnő általános osztályzattal végezték, 35-en felvételi vizsgálatra utasittattak. a. fölvételi vizsgálaton (jun. 29-én) a 35 közül megjelent 34. Ezek közül kitűnő osztályzattal tette le a vizsgálatot 3, jeles osztályzattal 11, jó osztályzattal 9, elégséges osztályzattal 5, elégtelen osztályzattal 6. Felvétetett tehát a vizsgálatot kiállottak körül 28, elutasittatott 6. A 28 fölvett közül 2 csupán fölvételi vizsgálatot tett, de a képezdébe nem jön, hanem kint marad, mint magántanuló. így a fölvételi vizsgálatot tett 34 növendék közül tényleg 26 fog bejönni, a mely szám a 41 teljesen kvalifikáltak számához adatván, az 1. osztályba 67 növendék vétetett föl. Ide számítva még a 4 ismétlőt, emek az osztálynak jelenlegi, papiroson levő létszáma 71. S minthogy ennyi növendéket egy osztályban — az erkölcsi és szellemi siker koczkáztatása nélkül — nevelve tanítani képtelenség: e hó 10-én jelentést tettem e kellemesen meglepő körülményekről, minek eredménye az lön, hogy a párhuzamos osztály fölállítása, az alatt a föltétel alatt, ha „az igazgató áldozatot hoz; tanóráinak makszimumát mát mostan kiadja s a mindenirányu sikerért jótáll “ rögtönösen kimondatott. A.z áldozat és jótállás készséges felajánlása után azt az Ígéretet kaptam, hogy a tanitásban való segítségül egy tanerő „megbízott“ czimmel fog képezdénkben egy évre kiküldetni a szám, mértan és természettudományi szakra. Elértük tehát azt, a mire példa még nem fordult elő sehol; a mit — megvallom — magam is csak álmodni tudtam, hogy tanitóképezdénkben a küszöbön álló tanévben két —s külön-külön is nagyon népes — I. osztály nyílik meg. A mely intézet igy kezdi pályafutását, ez nemcsak helyére méltó, de kell, hogy elhelyezése is méltó legyen hozzá. A rokonszenves társadalmi viszonyok vonzzák ide a tanulók seregét: nem lenne tehát körültekintő cselekedet, ha egy ily kolosszális népességű intézet — bármiféle okból — ettől a nemes és hazafias társadalommal való állandó és alakitó érintkezéstől — bár rövid órákra is — megfosztatnék. Keservesen boszulná ez meg magát első sorban — a városon, másodsorban pedig a társadalmi folytonos érintkezés hiányában soha ki nem formálódható, esetlen növendékek pusztai félmüveltségében. Óvjon az ég mindegyiktől! Pápa, 1897 évi jul, 16. Szováthy Lajos, igazgató. Fjgyfpázi élet. Horvát-Szlavon missziói ut. (Folytatás.) Junius hő 28-án reggel indult püspök ur Daruvárról Nagy-Piszaniczára, az ottani gyülekezet meglátogatására. Tüköry Alajos ur négyes fogatán, 24 kilométernyi ut után, Grandjavácznál csatlakozott a kocsihoz 15 magyar legény csapatból álló bandérium, a kik kisérték püspök urat Kis-Aiszaniczáig, Kis-Piszaniczánál fogadta püspök urat Kis- és Nagy-Piszanicza község elöljárósága számos kocsival, a melyeken a vidékből összesereglett magyarok, férfiak és nők külön kocsikon, leányok fejeiken virágkoszorukkal ültek s üdvözölte a község elöljárósága nevévében Dimitrievics Milán községi jegyző horvát nyelven, mire püspök ur magyar és német nyelven válaszolt. Ezután megindult a menet a 4 kilométernyire fekvő Nagy— Piszaniczára, elül a bandárium, utánna a polgármester kocsija, azután a püspök ur és a kiséret számos kocsija. Nagy-Piszanicza csak két házsorból áll, de 6 kilométer hosszúra nyúlik ki, közepén van a községház és az iskola három teremmel ide vette útját a menet, a hol a helyi hatóság részéről püspök ur újra üdvözöltetvén, az egyik iskola terembe vonultunk, hol püspök ur a népet üdvözölvén, intette a lelkesedésre az ev. ref. egyház és magyar haza és nemzet ügye iránt, buzdította az áldozatkészségre, különösen a vallásosságra és Isten iránti hálára, a kinek kegyelmeméből és irgalmából érheütjk el csak, hogy az itt lakó ev. ref. népnek, magyar evangeliomi egyházunk zömétől oly messze elszakadt híveinek megnyithatjuk az élő viz forrását, a lelkészi hivatal fölállítása és abba a fiatal lelkész Kirváts László beállítása által. Ezután Kirváts László tartotta meg beköszönő egyházi beszédét végezvéu a rendes isteni tiszteletet a községi elöljáróság és különböző felekezetű magyarság előtt. Az isteni tisztelet bevégzése után egyházi közgyűlés tartatott, a melyen megállapodás történt a templom építésére, az egyházi adózás rendszerezésére, a különböző fiók egyházak híveire, a terhek felosztására és a különböző forrásokból reményelhető segélyek megtartásának módozatára nézve. Ezen egyházban a lelkész a dijlevél szerint már nem az egyes hívektől nyeri fizetését, hanem az egyháztól, a befolyó egyházi adóból, a melynek tetemes része az egyház javára marad vissza. Az egyházi közgyűlés végeztével megtekintette püspök ur még a község házát, az ott levő hivatalokat, a kataszteri ivekből tájékoztatta magát az ev. ref. magyarok birtokviszonyairól s örömmel győződött meg arról, hogy az e községben és vidékén levő magyar véreink a jobb módúak közé tartoznak, még inkább örültünk a községi elöljáróság azon nyilatkozatának, hogy hálát adnak az Istennek, hogy a magyar testvéreket közibük hozta, mivel a mióta csak itt letelepedtek, emelkedik a nép vagyoni jóllétben és műveltségben, a mit a lakások berendezésében, a földmivelés módjának megváltoztatásában feltűnően észre lehet venni. A községháza meglátogatása után egyik ev. ref. hi-31*
