Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-18 / 29. szám
455 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 456 Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy a konyha, ha mindjárt ideiglenesen is, átalakításra, nevezetesen a takaréktüzhely nagyobbitására szorul. A sok és nagy edényt már ez évben is csak íigygyel-bajjal lehetett az aránytalanul kis takaréktüzhelyen elhelyezni, jövőre pedig — különösen a kétszeri tálalás miatt is — ez teljesen lehetetlen. Erre nézve szives intézkedést kérek. A növendékek létszáma, ha főiskolánk népessége nem emelkedik is, a háztartáson a jövő évre előreláthatólag nagyobb lesz mint a minő a lefolyt évben volt, mert a képezdének növendékei jövőre még köztartásunkon nyervén élelmezést: a szám hihetőleg 40-40-el emelkedik. Ily körülmények közt nincs más hátra, mint a kétszeri étkezést hozni be ; s hogy ez lehető legyen a kenyér alakját kell megváltoztatni s vagy félnagyságban süttetni délre és estére, vagy 1/8-a,d nagyságban szintén külön délre és estére. A nt. és tek. gazdasági tanácsnak erre vonatkozólag határozatát kérem. A kétszeri sütés mindenesetre drágítani fogja a kenyeret, de nemcsak ez drágítja, hanem a lisztnek drágulása folytán jövőre kétségkívül jóval magasabb ajánlatok érkeznek be a kenyérre és lisztre; ehhez járul még, hogy az ez évben vidékünkön uralkodott s a napokban városunkban is föllépett sertésvesz folytán a sertéshús is valószínűleg jelentékenyen megdrágul. Mindezek arra indítanak, hogy a 838 frt46 kr fölösleg jelentékeny részében 538 frt 46 krnak a jővő év számlájára átvitelét ajánljam s a tartalékalaphoz csak 300 frtot kérjek csatoltatni; mert sem a dijak emelését nem tartanám czélszerüuek — s ezt még kevésbbé — a nyújtott tápszerek minőségének vagy menynyiségének csökkentését. Egy tauitóképezdei növendék 24 írttal hátralékban maradt. Eljárás végett még junius 20 án áttettem az ügyet a főiskolai ügyész úrhoz. Általában kívánatos volna ha a tanítóképző intézeti növendékek diját az intézet igazgatósága szedné be s szolgáltatná át a köztartás fel ügyelő kezéhez s kérem is a nt. gazdasági tanácsot, hogy ily irányú megkeresést szíveskedjék a képezdei igazgató úrhoz intézni. A cselédség létszámában annyiban állott be változás, hogy február 1-én kénytelen voltam 1 mosogatónőt alkalmazni havi 6 frt bér mellett, mert a megsokasodott teendőket az eddig alkalmazásban volt egy asszony nem tudta már végezni. Ezekben vázoltam főbb vonásaiban a köztartás múlt évi állapotát s jelentem azon teendőket, melyek a köztartás jövő évi folytatására szükségesnek vélek. Kérve a nt. és tek. gazdasági tanács határozatát e jelentésre s a javaslatra, teljes tisztelettel vagyok a nt. és tek. gazd. tanácsnak kész szolgája Dr. Antal Géza. Egyházi beszéd. — Elmondotta Antal Gábor püspök Csurgó, 1897’ jun. 24. — Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és a Jézus Krisztustól, e szavakkal köszöntelek titeket szeretett hi veim a csurgói ev. ref. egyháznak tagjai, a szeretet és evangeliom vallásának minden igaz követői és titeket is mindnyájatokat, a kik testvéri szeretettel ez alkalomra e templomban megjelentetek. Hálákat adok az Istennek, hogy megengedte nekem az ő méltatlan ugyan, de hivatott szolgájának, hogy tihozzátok jöjjek és könyörgök hozzá alázatosan, adná nekem az ő kegyelmét, hogy valami lelki ajándékokat közölhetnék veletek, nem az éu csekély erőm által, a melyuek gy arlóságát én magam legjobban érzem, hanem annak ereje által, a ki engem elhívott, hogy elöljárjak azon szolga társaim között, kik munkálkodnak az ur szőlejében. Hálákat adok Istennek az alkalomért, hogy engemközibétek vezérelt, mert „bizonyságom nekem az Isten, kinek uagy lelki örömmel szolgálok az ő fia evangéliumának predikálásában, hogy mint Pál apostol, éu is szüntelen emlékeztem felőletek mindenkor az én imádságomban kérvén az Istent, hogy ha valami módon szerencsés ut adatnék nekem Isten akaratából, hogy hozzátok jöhetnék» mert kívántalak titeket látni. Jól tudom, ugyanis hogy a csurgói ev. ref. egyház azon tanintézetekkel, a melyeket itt a református liitbuzgóság az igaz magyar haza szeretet egymással egyesülve magyar reformált egyházunk és hazánk lelvirágoztatására megteremtett, sok szálakkal van összefűzve, minél fogva ezen mi egyházkerületünkben, sőt egész magyar ref. egyházunkban a közmivelődés terjesztése tekintetéből előkelő hely illeté őt meg. Hazánk ezen délnyugoti magyar nyelvű és érzületű uagy vidéken egyházunkra nézve e gyülekezet a hegyen épített város, melyet messziről is sok szem lát, mely világosságával fénylik sokak előtt és nagy időn keresztül úgyszólván egyedüli székhelye volt e vidéken a tudománynak és műveltségnek, de egyszersmind azon egy századon keresztül mikor a régi romjaiból felépült, az igaz protestáns vallásos buzgóságokuak is. Mert el sem lehet azt képzelni, hogy egy nagy vidék lakossága egy nagy terjedelmű egyházmegye közakarata olyan egyházra kívánta volna bizni a maga legféltettebb kincsét tudományos intézetét, középiskoláját s annak növendékeit, a mely egyház maga emelkedettség és áldozatkészség hiányában nem nyújtott volna kellő biztositékot arra nézve, hogy a léleknek javait megtudja becsülni, a növekedő ifjú nemzedék előtt jó példával fog elöljárói a hit és erkölcs dolgaiban és közszellemével olyan befolyást gyakorol azokra mint a természeti tárgyakra és tápszerekben a só, hogy semmi rothasztó anya? hozzájok ne férkezhessék és igy testben, lélekben épek maradjannk, egyszersmind lelki tulajdonaikat meg is ékesíti, mások előtt kedvessé, kellemessé teszi az egyszerűség, őszinteség, szerénység és jó erkölcs által. Bizonynyal ékesség volt ezen egyház híveinek az Istenben vetett erős hit már a régi időben is, a melynek 29*
