Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
Nyolczadik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1897. július 4. *■--------------------------*-A. lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Dr. Antal Géza • felelős szerkesztő czi— mére küldendők. «------------------------------« Az egyház és iskola köréből. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dij ak (egész évre 4 írt, félévre 3 frt), hirdetések, reolam atiók Kemenczky Lajos czimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. A népiskola. A népiskolák felvirágzásának kedvező jele gyanánt ismerjük azon körülményt, hogy a társadalom figyelme a népiskolák felé van fordulva. Mintegy érzi mindenki, hogy azokra fontos hivatás várakozik s tudja mindenki, hogy ez az az intézmény, mely a nép legnagyobb rétegét érdekli, mert a népiskola a népé. Hanem félni lebet, hogy társadalom e kiváló figyelmének vége szakadhat, mert úgy tapasztaljuk, hogy itt-ott merülnek fel bírálatok a népiskolák működésére vonatkozólag, melyek helytelen szempontokból meritvék; s mindarra engednek következtetni, hogy a társadalom merész követeléseinek a népiskola nem bírván megfelelni, ez intézmény iránti meleg érdeklődést — a társadalom részéről — hideg közöny válthatja fel. Épen azért tisztában kellene lenni a nagy közönségnek a népiskola fogalmával és czéljával; ez magának a népiskolának érdekében felette kívánatos. Lássuk tehát a népiskolát és czélját! Comenius monda: a népiskola ember-képző intézet, s ezzel oda czéloz, hogy mindenki, aki csak embernek született, mindenre nézve, ami csak emberi, általános képzésben részesüljön. Ebben adva van a népiskola fogalma s megvan mondva czélja is. Szorosan véve a dolgot minden más egyéb iskolát nem lehet e fogalom alá hozni, nem lehet e czélt igy elébe tűzni; mert azok, bármennyire állítjuk is, hogy a képzés szolgálatában állanak, de nem tagadhatjuk, hogy valamely osztályra vagy hivatásszakra képeznek. De a népiskola, sem a földmives, sem az iparos vagy művészek osztályának, vagy a vallásos társulatoknak más egyéb nemes czélu egyesületeknek külön-külön nem intézménye, melyhez valamelyik különös jogokat formálhatna, mert a népiskola az összes nép intézete, a polgári élet előcsarnoka, melynek adni kell minden néposztály számára a szükséges alapképzést, nyújtania kell azt a miveltséget mely a polgári élet czéljainak megfelel. Ha tisztában vagyunk a népiskolák fogalmával, körvonaloztuk czéljukat: akkor minden tulságtól menten igazságosan kell értéküket s megállapítanunk. Nem egy kongó frázis hangzott el már, a mely a népiskola értékének túlbecsülésére vitte a közönséget sőt a népiskola ügyeinek intézőit és némi részben a tanítókat is elkábitották e'hangzatos szavak: mert omnibusvonatnak képzelik a népiskolát, melyet mindenféle teherrel meg lehet rakni; sokat akarnak markolni és keveset fognak, fölsallangozzák, czifrázzák értéknélküli ismeretekkel a növendékeket és a gyakorlati élet követelése kielégítetlen marad. Maga a nagy közönség is a társadalmi élet minden fattyú hajtásait, a nép szegénységét, miveletlenségét, vallástalanságát, vétkét, erkölcstelenségét a népiskola türelmes hátához kész verni, nem gondolván meg, hogy a társadalmi élet átalakításában a népiskolai nevelésnek mindenhatóságot tulajdonitani tiszteletreméltó túlbuzgóság, mert, hogy a nép a vagyonosság magas fokára jusson, hogy jogainak védésében erős, kötelessége teljesítésében kitartó, szóval, hogy a nemzet nagygyá legyen, a népiskola önmagában nem elég tényező, mert hatalmas erővel kell őt támogatni az államnak az Ő törvényeivel, az egyháznak s más egyéb nemes czélu társulatnak az ő ténykedésükkel; segítségére kell hogy legyen az irodalom, a polgári szabadság, sőt a még, földrajzi helyzet és az országos események is. Aztán nem szabad feledni azt sem, hogy nincs a világon iskola, melynek útjában több akadályok volnának, mint a népiskoláéban. Magának a népiskola ügyeinek intézésében minden más pálya fiainak jogai vannak, csak azoknak van legkevesebb, kik a népiskola munkásai: a tanítóknak. Pedig nem hihetem, hogy a más pálya embere többet értene a népiskola ügyei intézéséhez annál a tanítónál, aki életét abaan éli el, ki 10, 20, 30 éven át munkásságát, gondolatait, örömét, boldogságát, mindenét a népiskolának szenteli. Aztán a népiskolát az ő nemes munkájában ritkán támogatja a család; növendékei a legrendetlenebbül látogatják, s ennek igen nagy részének a házi nevelése a legelhanyagoltabb, a kik mindig akkor hagyják el a népiskolát, mikor már értelmi fejlődésük előtérbe lép. Épen azért ne csigázzuk túl követeléseinket a népis-27
