Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-20 / 25. szám

401 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 402 fizet pontosan havonként utólagosan. Megkívánom azonban, hogy a képezdei növendékekkel senki más ne lakjék; hogy a fel­ügyelet szigorú és feltétlen legyen, s hogy a majd nyomtatás­ban is kiadandó utasításomat a szállásadók készséggel és pon­tosan teljesítsék. Óhajtanára, hogy egy-egy helyre mentői több növendék mehetne szállásra. Egyenként, kettőnként nem sze­retném elhelyezni őket. Legalább hármával. A bejelentést min­dennap délután lakásomon lehet végezni s jelentkezni még azok is tartoznak, a kiknél most képezdei növendékek vannak s ilyeneket jövőre is tartani akarnak. Szováthi/ Lajos, igazgató. — A theol. önképzőkörben a f. 1896—7. iskolai évben a következő kérdésekre érkeztek pályamunkák : I. „A magyar országos vallás és tanulmányi alapok és egy­házi javak jogi természete^; a két dij közül elsőt nyerte - Rácz Elemér IV. éves pn., a másodikat Patay Miklós II. éves pn. 4. „A pessimismus főképviselői a XIX. század­ban . . .“ stb. ez. kérdéssel jutalmat nyertek: Csomasz Dezső és Soros Béla II. éves papnövendékek. 3. rKnox János és a skót reformatio“ ez. kérdéssel jutalmat nyert: Veress Istváu III. é. papnöv. 4. Az egyházi beszéd és úr­vacsorái agendára hirdetett pályázat sikertelen maradt. — A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület felsőbb leányiskolája. A kultuszminiszter a következő iratot intézte Kun Bertalanhoz: A tiszáninneni, evangélium szerint reformált egyházkerület felügyelete alatt álló miskolezi, ev. ref. felsőbb leánynevelő intézet megvizsgálására m. é. deczember hó 31-én 6319i sz a. kelt intézményem értelmében kiküldött biztosom jelentéséből örömmel értesülvén arról, hogy ezen leánynevelő intézet négy felsőbb osztálya az állami felsőbb leányiskolái szervezetnek megfelelő tantervvel és tanerőkkel van ellátva, hogy azoknak elhelyezése, valamint felszerelése is kifogástalan; hogy továbbá az iskola felügyelő bizottsága biztosom előtt kijelen­tette, hogy már legközelebb gondoskodni fog, hogy ezen osztályok­ban a felsőbb leányiskolái tanterv értelmében a torna is, mint rendes tantárgy tanitassék s azok tanitására szánt heti órákra nézve is az állami felsőbb leányiskolákkal az egyöntetűség létesitessék : nevezett osztályokat másodrendű felsőbb leányisko­lául ezennel elismerem s a mint ilyet a nyilvánossági joggal véglegesen felruházom. Vlassics. — Értesítés. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület ko­lozsvári theol. faeultásával kapcsolatos theologusok és bölcsészet hallgatók számára berendezett internáius felvé­teli szabályait az intézet elöljárósága a jövő 1897/8 tan­évre a következőkben állopitotia meg. a) Theologusok tel­jes tan- és ellátás-dijmentességbei), legatiói kedvezmény­ben részesülnek s részükre stipendiumok helyeztetnek ki­látásba. A díjmentesség azonban szorgalom-hiány és vét­ség esetébeu elveszthető, amikor a díjmentességtől meg­úsztattak 2—8 frt havi dijat kötelesek fizetni, b) Bölcsé­­szethallgatók közül 18-an, olyanok, kik már, mint bölcsészet hallgatók egy éven át hallgattak, a facultás részére őzéi­ből nyert államsegély terhére teljesen díjmentes ellátást nyernek. Jelentkezők e számon felül is elfogadtatnak évi 150 frt rendes, illetőleg 100 fit kedvezményes díjfizetés mellett. Az ellátási dijat 3 egyenlő részben (Szept., Jan., Ápr.) kell fizetni, de indokolt kérelemre az intézetigazgatója havi dij fizetést is engedélyezhet, c) Kérvények a felvételért „Az ev. ref. theol. facultás igazgatóságához Kolozsvárra intézendők és czimzendők. A kedvezményért folyamodó bölcsészet-hallgatók kérvényeikhez leczke-könyvet, illető­leg érettségi bizonyítványt, adókönyvi kivonatot és csa­ládi értesítőt tartoznak csatolni ellenben a theologusok és egyszerű felvételt kérő bölcsészet-hallgatók esupán leczke-könyvet, illetőleg érettségi bizonyítványt. A kér­vények beadásának határideje f. évi aug. hó 20. napja, melytől számított 8 napra az Igazgatóság a folya­modókat a kérelem sorsa felől értesíti, d) A beha­táskor minden egyes felvett növendék kivétel nél­kül 6 frt beiratkozási dijat tartozik fizetni, mely fize­tés alól felmentés nem adatik, e) Az internátusba csak is protestáns ifjak vétetnek fel. Végül tudatja az elöljá­róság, hogy az interuatusi ellátás lakásból, fiités és vi­lágítással s étkezésből, — reggeli, ebéd s vacsora — áll* Tudakozódásokra az intézet Igazgatósága felel, — Az üdv hadserege németországbau úgy lát­szik uem valami szívesen látott vendég. Legalább arra enged következtetni az a felolvasás, a melyet Pfeifer berlini lelkész tartott az üdv hadseregéről. Felolvasásában kiemelte, miszerint az üdv hadseregének eljárása Berlin­ben és Németországban áltáljában össze sem hasonlítható azzal, a melyet Londonban és Angolországbau folytat, — mert Németországban egész egyszerűen megbüntetnék őket, ha olyanokat tennének, mint Londonban. Különösen kiemelte a felolvasó lelkész a rajongó felekezet egyháziat­­lanságát, a mely oly botrányos jelenetekben nyilvánul, hogy pl. egy férfi az isteni tisztelet alkalmával szót kér és felszólítja a hölgyeket, hogy csak ők maguk énekelje­nek, mert az úgy hangzik, mintha angyalok zengedezné­­nek. Angolországban ennél még nagyobb komédiákat is csinálnak, mint pl. a mikor a nyilvános isteni tisztelet alkalmával kinevették az ördögöt s egy 85 éves öreg asszonyt „legfiatalabb baby“ gyanánt hurczoltak a vá­rosban ! Szép ! — Az orosz köznép vallási tudatlanságáról egy orosz újság érdekes példát hoz fel. A néhány év előtt elhalt szent-pétérvárosi főkapitány egy rajongó előtt ki­jelentette, hogy a papságnak sürgetése kövekeztébeu a szent-pétervári kormányzóságból száműzetik. A fiatal el­itéit erősen állította, hogy ö semmiféle tévtanokat nem hirdetett, ő csak az evangéliumot magyarázta az egyszerű tudatlan embereknek. A főkapitány rákiáltott, hogy ez a papság kötelessége, minek avatkozik ő abba, a mire a vádlott azt felelte, hogy a papság ezen kötelességének nem tesz eleget, s hogy a nép a Jézus tanításiból semmitsem tud, a miről különben mindjárt meggyőződhetnek, ha behi­vatja a főkapitánya rendőrtsmegkérdi tőle, hogy az Üdvö­zítő miért szenvedett. A főkapitány e kívánságnak eleget tett és meggyőződött, hogy az elitéltnek igaza vau, mert midőn a rendőrnek a fenti kérdést feltette, az hosszú, kínos hallgatás után azt felelte: „Az Isten auyjáért, ke­gyelmes uram !“ Feleló's szerkesztő' és laptulajdonos: dr. Antal Géza. Pápán, 1897. az ev. ref. főta nőd betűivel ny. Kis Tivadar.

Next

/
Thumbnails
Contents