Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-06 / 23. szám
359 Ily- berendezés mellett, a milyet vázoltam, nem lesz szükség a magyarnak óraszámát emelni s a nemzeti elem mégis jobban fog érvényesülni, mint ez idő szerint érvényesül.“ Dr. Kőrös Endre kivihetetlennek tarja a kanonikus irók intézményét úgy, a hogy kontemplálva van. Sebestyén Dávid a különvéleményt összeegyeztethetőnek tartja az előadó javaslatával, mert a magyar klaszszikusoknak kommentált kiadásai nem fogják hátráltatni az előadó által kitűzött czélokat. Sarudy György ragaszkodik külön véleményéhez, mert eivből ellenzi egyes tantárgyak óráinak tetemes szaporítását a többi tárgyak rovására. Ezt a gyűlés tudomásul veszi s a magyar nyelvre nézve elfogadja az előadó javaslatát. b) A latin nyelv tanának kérdésénél dr. Antal Géza in ■ ditvánvozza, hogy a III—IV. osztály tananyagába vétessék föl Phaedrus. Elfogadtatik. A VII. osztályba Sarudy lyrai authologiát ajánl, f-,sulyt fektetve, mint az előadó javasolja, Horatius carmináira, hogy igy Horatiusnak 2 év jusson a gimnáziumban. A gyűlés elfogadja a módosítást. Az óraredukczióra nézve külön véleményt jelentenek be : Borsos István kevésnek taitja a VI—VII-ben a heti 4 órát. 5-öt tart szükségesnek mindkét osztályban, mert különben a tananyagból oly keveset végeztetünk, hogy a tanítás czélját koczkáztatjuk. Kívánatosnak tartja az irodalomtörténetnek és régiségtannak rendszeres tárgyalását már az V. osztálytól kezdve s ez okból is kevesli az előadó óraszámát. A köri gyűlés elfogadja Borsos István indítványának azon részét, hogy a latin irodalomtörténet és régiségtan nincs az V. osztálytól kezdve rendszeresen tárgyaltassék. Sarudy György egyáltalán perhorreskálja a latin nyelv óraszámának oly tetemes leszállítását, mint az előadó tervezi 15 órával. Veszedelmes praecedens kimondani egy tárgyra, hogy sok az óraszáma, vegyünk el belőle s adjuk más tárgyaknak. Így felforgatjuk az egész tantervet, pedig csak revideálni akarjuk. A latin stílusgyakorlatok elejtése által fölszabadult heti 1 órát jogosan csakis a latin nyelv javára értékesíthetjük, még pedig, mint Borsos István tervezi; a régiség' tan és irodalomtörténet rendszeres tárgyalására. Faragó János nem taitja indokoltnak s azért nem járul hozzá az óraszám apasztásálioz. A gyűlés ezek tudomásul vétele után is fentartja előadó javaslatát az órabeosztásra. Az írásbeli dolgozatokra nézve a kör örömmel fogadja, hogy az előadó tervezetéből egészen elejtette a latinra való fordítás követelését, különösen az érettségin; ez által a tanár sok eredménytelen munkától szabadul s a tanuló sem vészit semmit, mert idejét, muukáját más irányban nagyobb siker fogja kisérni. Az írásbeliek számát Sarudy György sokalja az előadói javaslatban; elég lenne minden időszakban kettő, a Jiogy Pruzsinszky ajánlja („Az Írásbeli dolgozatok és a 36Q tanterv revízió,“ T. E. Közlöny 1897. márcz. 21. sz.), egy az ellenőrző, egy az osztályozó értekezlet előtt. Dr. Antal Géza megjegyzi, hogy helyi tantervűnk értelmében a III időszakban nem szoktunk gyakorlatot Íratni; tegyünk csak 6 gyakorlatot egy osztályra. Az írásbeliek tárgyát illetőleg Sarudy György a magyarra való fordítás mellett ajánlja a tartalmi ismertetést^ összehasonlítást, méltatást, magyarázatot stb. Az írásbeliek számára és tárgyára vonatkozó e módosításokat a gyűlés elfogadja. A könyvuélkülözést Györy Gyula szükségesnek tartja, mert ez által a tanulók gazdag nyelvkincoe tesznek szert, elsajátítanak szép kifejezéseket, gyakorolják magukat az összefüggő előadásban. Ugyaniiy értelemben nyilatkozik Faragó János. Előadó megjegyzi, hogy a megváltozott czél mellett, a hogy a gyűlés magáévá tette, nincs szükség a köDyvnélkiilözésre ilyen értelemben; különben & mostani tauterv sem követeli a könyvnélkülözést, hanem a tanár belátására lizza az eljárást ebben a tekintetben. A gyűlés a mostani állapot fentartását kiváltja a könyvnélkülözésbeu. Egyebekben a gyűlés elfogadja előadó javaslatát a latin nyelv tanítására. (Folyt köv.) Jegyzetté Sarudy György titkár. Ettyl|ázi élet. Jegyzőkönyv, mely felvétetett az 1897. május 19-én tartót belmissziói értekezletről. Jelen voltak Szekeres Mihály eluöklete alatt: Gyurátz Ferencz, Autal Gábor, Kis Gábor, Lévay Lajos, Demjén Márton, dr. Kecskeméthy István, Csiky Lajos, Masznyik Endre, dr. Horváth József, Zoványi Jenő, Strompf László, dr. Antal Géza, Mezey János, Kis Ernő, Neupor Béla Perlaky Géza, Jakab Pál, Kis József, Szőts Farkas, dr. Szabó Aladár, Raffay Sándor, Jausz Vilmos, Hetvényi Lajos, Vargha László, Hófbauer Pál, Tatay Lajos, Madár Rezső, Földváry László, Kovács István, Nagy Kálmán, Mód Lénárd, Fülöp József, Matisz János, Raksányi Károly, Hérints Lajos, Györy János, ifj. Szekeres Mihály, Jezerniczky Kálmán, Györy Gyula, Vargha Kálmán ref. pn , Berecz Gábor ev. pn., ifj. Porkoláb Gyula ev. pn., Mohácsi Lajos ev. pn., ifj. Bocsor Lajos theol. senior, Veress Istváu ref. pn., Nagy István ref. pn., Jezerniczky Dániel ref. pn, Sörös Béla ref. pn., Csomasz Dezső ref. pn., Rácz Elemér ref. pn. és Borsos István jegyző. 1. Szekeres Mihály elnök megnyitja az értekezletet,, s ennek előadójául dr. Szabó Aladárt, jegyzőjéül Borsos Istvánt kéri fel. 2. Szabó Aladár elevenen rajzolja a belmissziói mozgalom indokait és czéljait, s feltünteti az eszközöket, melyekkel a kitűzött czél megvalósítható. Beszédének gondolatmenete a következő: Az uj egyházpolitikai törvények nagy változást idéztek elő egyházi viszonyaink terén. Kétség 23* DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
