Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-10 / 2. szám
27 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 28 műk, szerintem pedig nemcsak lehet, de határozottan kell is minden egyházban presbitériumnak lenni, mit világosan megkövetel egyházi törvényeink 20 és 22 §-a. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, s nem akarom Konkoly Thege Gyula ur által felhozott érveket, melyeket a két sajtóhiba kiigazítása után teljesen elfogadok, ismét felhozni, de vannak mégis oly dolgok, melyeket elhallgatnom nem lehet. Tanácsbiró ur az egyh. törvénynek 28 §-ára hivatkozva kijelenti, hogy a leányegyházakban mivel lelkész nincs, nincs a presbitériumnak elnöke, elnök és jegyző nélkül pedig presbitérium nem képzelhető. Elnök nélkül, de csakis elnök nélkül, — mert jegyző — szükség esetén az elnök is lehet — természetes, hogy nincs presbitérium elnöke a lelkész, de még ebből éppen nem következik, hogy a leányegyházak presbitériumának nincs elnöke. Hiszen az anyaegyház lelkésze, lelkésze és elnöke a leányegyháznak is, s mint ilyen, elnöke a leányegyház presbitériumának. De fogadjuk el Patay Károly ur véleményét, s ezen az utón haladjunk csak tovább! Elnök — még pedig helyben levő elnök — nélkül — szerinte — erkölcsi testület nem képzelhetü. De el kell ismernie azt is, hogy minden egyházközség, legyen az leány-, vagy fiókegyházközség — egyh. törvényeink értelmében — a lelkész, közgyűléseken, s minden tanácskozásakon csak a lelkész eloökölhet. Igém ám! de nincs lelkész, úgy nincs a közgyűlésnek, nincs az egyházközségnek elnöke, erkölcsi testület elnök nélkül nem képzelhető, s ebből kifolyólag leány és fiókegyházközség sem létezhetik. Hogy lehet azután ezzel egyházi törvényeink 10 és 1L §§-ait összeegyeztetni, nem tudom. Oly következtetést vonni tehát le a 28 §-ból, mint a milyet sök tanácsbiró ur levon, egyátalában nem lehet. Hiszen közigazgatási dolgokban is a leány- és fiókegyházakst, mint elnök-egyházi törvényeink értelmében a lelkész képviseli, vele érintkezik minden világi és egyházi közigazgatási és birósági közeg; ő a leányegyházközségek iskolaszékének elnöke, — vagy talán a leányegyházközségekben iskolaszék sincs? Nem tudom, mit szóllnának hozzá a tanfelügyelők? Ezek folytán elnöke a lelkész a leányegyházak presbitériumának is. Van elnöke a leány- és fiókegyházközségnek, van ezek presbitériumának s ez nem más, mint az anyaegyház lelkésze, ki egyúttal a leányegyháznak is lelkésze. Van talán úgy méltóztatik képzelni a dolgot, hogy az egy és ugyanazon anyaegyházhoz tartozó összes egyházközségek belügyeit egy egy összpresbiterium intézi el? Ezt éppen nem gondolnám! Hiszen a presbitérium ilyen szervezete teljes ellentétben áll az emlitettem §§-okkal. melyek értelmében minden egyházközség külön önálló testület, s a presbitérium ilyen megalakításával az önállósáe teljesen eltűnnék, mert az egyházközség belügyeit is egy kívüle álló közeg intézné, — sőt úgy — gyakorlati szempontból véve fel a dolgot a kevésbé népes egyházak a népesebbek önkényének lennének teljesen odadobva. Ellenkezik tehát egy ily összpresbiterium az egyházi törvényekkel, de ellenkezik a czélszerüséggel is. Egyházi törvényeink 20 és 22 §-a megköveteli minden egyházban a presbitérium felállítását, s tudtpmmal igy is van az szervezve mindenütt — kivéve az abnormis állapotokat — s igy is kell annak lenni törvényesen. Egyik egyházközség elöljárói nem folyhatnak be a másik egyházközség belügyeibe; intézi minden egyházközség külön, önállóan a magáé, önálló presbitériummal. Ha ez nem helyes, úgy tessék az említett §§-okat törülni, de tessék még az egyh. törvények 27 §-át is, mert az itt elsorolt követelményeknek sem az összpresbiterium, annál kevésbé az egyes presbiterek meg nem felelhetnek. De tessék különösen minden leányegyház tanitóválasztását is meysemmisittetni, mert ezeu tanítókat, ha a leányegyházban nincs presbitérium, úgy az nem is választhatta, a presbiterek, mint egyedek által megejtett tanitóválasztás pedig törvénytelen, mert ezen választás a 27 §. II p. évseimében a presbitérium joga és kötelessége. Szerény véleményem most is az, a mi volt, hogy a leányegyházakban is kell lenni presbitériumnak s ezen az alapon tőlük a törvényadta szavazási jogot megvonni nem lehet. Azon ismételten felhozott állításra, miként a törvény jelenlegi formája hibás szövegezésen alakul, csak az a feleletem, hogy ha ez tény, úgy az vád a zsinati atyák ellen, a miről azonban mi nem tehetünk, ha pedig nem úgy áll a doiog, abban az esetben ez is álláspontomat szilárdítja meg. Ki kell tehát végül is jelentenem, hogy nézetem helytelensége felől meggyőzve éppen nem vagyok. Kirvács László. Talán kissé furcsa lesz a t. olvasók előtt,hogy épen engem, a kire úgy indireete kimoudta már a |D. Prt. Lap volt szerkesztője, hogy alacsony fogalmam van a törvényről s hogy képes vagyok azt tetszés szerint ki és beforgatni, mondom, hogy épen engem kér fel a mostani szerkesztő törvénymagyarázásra !*) De talán azt meg már épen nem találná a t. olvasó furcsának, ha én azu ilyen kérelemmel felém közeledőt a megrepedésig jóllakot légátus módjára vadul megfenyegetném. De hát régen volt már, a mikor e két kérdés többszöri feltálalása kissé elvette a gusztusomat. Most már kezdhetjük újra a vitát. Ki tudja, mire lesz jó! Tartsuk meg a dolog sorát, rendjét. Épen nem csodálkozom, ha Pálffy K. ur érvelése Kirvács urat nem győzte meg nézete helytelenségéről j * l ■*) A kérdés az egyházjog körébe vág s azt hisszük, e fölötti véleménynyilvánításra első sorban az egyházjogtan tanára hivatott. Hogy e lap volt szerkesztője tényleg olyannak tüntette-e föl Kis József urat, mint a milyennek ő azt szemrehányásképen felhozza: nem keressük, de hogy szándéka nem volt ilyennek feltüntetni, azt a szerkesztői megjegyzés több helyen kijelenti. Reméljük is, hogy egyházjogi vitás kérdésekben t. munkatársunk máskor ls hallatja pártatlan s csupán az igazságot kereső véleményét, mert hiszen az ily fejtegetések csakugyan megtörténhetnek »sine ira et studio c. Szerk.
