Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

Nyolczadik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1897. május 23.-A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztöségkez Dr. Antal Géza felelős szerkesztő czi— mére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. —S—#—S— megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, fél­évre 2 írt), hirdetések, reolai n atirtk Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. A PijuíESíáns Irodalmi Mársaság gyűlése után. A Protestáns Irodalmi Társaság első vándor gyűlésének ünnepélye lezajlott. Örökre emlékezete­sek lesznek e napok az ünnepélyen résztvevőkre nézve, az irodalmi társulat jövőjére pedig azt hisszük, e napok egy pezsgőbb élet kezdetének napjai voltak. Nem szólunk az ünnepély külső fényéről. A díszes közönség, mely a múlt századok elnyoma­tására emlékeztető egyszerű ref. templomot s a modern paedagogia minden követelményeinek megfelelő főgymnásium dísztermét betöltötte, s mely az egész idő alatt a lelkesültségnek mind magasabb és magasabb fokára emelkedett, csak méltó keret volt ahhoz a képhez, melyet a PIT. első vándor gyűlésének lefolyása alkotott. Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök ma­gas szárnyalásu egyházi beszéde, Gyurátz Ferencz ág. ev. püspök eszmékben és alakban egyaránt kiváló elnöki megnyitója, a felolvasások, melyek egyike egyházunk múltjának egy nagy alakját mutatta be, másika az erkölcsiségnek az evan­­géliomban gyökerező voltát bizonyította, s vé­gül Hegedűs Sándor társulati alelnök szívből jött és szívhez szóló s éppen ezért hatásában rendkívüli záró beszéde, mindmegannyi élő meg­nyilatkozásai voltak a protestáns hitéletnek és tudományosságnak. A hatás, melyet e beszédek gerjesztettek, nem szorítkozott a tetszés és lelkesültség azon külső nyilvánulásaira, melylyel a közönség a dísz­teremben a szónokokat és előadókat jutalmazta, de meglátszott az a tagul jelentkezések számá­ban is, s meg fog látszani, ez meggyőződésünk, .az irodalmi társaság tagjai számának további gyarapodásán is, ha a résztvevők azt az ihletet, melyet itt nyertek, nem veszítik el a mindennapi élet vásári zajában; s meg fog látszani az iro­dalmi társaság tagjai számának gyarapodásán kü­lönösen akkor, ha azok, kik a gyűlésen jelen nem lehettek, annak a Prot. Szemlében való hü le­írásából s az ugyancsak ott közzéteendő beszé­dekből ugyanazt a lelkesültséget merítik, mely itt a hallgatóságot magával ragadta. De nemcsak e szempontból volt fontos az irodalmi társulat gyűlésé, fontos volt az még egy más szempontból is. Az ezen gyűlésre Magyar­­ország minden vidékéről összejött lelkész és ta­nárvilág alkalmat talált itt a kölcsönös érintke­zésre, s alkalmat talált arra, hogy az irodalmi társaság ünnepélye után magán bizalmas érte­kezleten megbeszélés tárgyává tegye azon esz­közöket, melyekkel egyházunk hitéletét élénkí­teni, erősíteni s növelni lehet. Ez értekezlet, me­lyen teljesen egyező nézeteket nyilvánítottak Bu­dapest és Debreczen, Pápa és Pozsony, a maga? mintegy harmadfél óráig tartó eszmecseréjével a valódi belmissiói tevékenységnek nehány főbb eszközét annyira egyházunk érdekében állónak, a lelkész befolyását emelőnek s könnyen alkal­­mazbatónak és életbeléptetbetőnek mutatta ki, hogy azt hisszük, miszerint lelkósztársaink, az értekezlet lefolyásáról szóló jegyzőkönyv olva­sása után oda állnak a térre, melyre hivatalos állásuk s az Ur Jézus evangéliomának szere­tető egyaránt felhivja őket. S ha ez úgy lesz, az irodalmi társaság első vándor közgyűlésének áldásos hatása mutatkozni nyilvánulni fog egyházi életünk mezején. 21

Next

/
Thumbnails
Contents