Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-16 / 20. szám
317 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 318 lezik. Havonta 150 Irankot fizettem neki. A leány később Diana Vanghan név alatt közvetlenül levelezni kezdett a tudvágytól égő papsággal, s különösen a pápa magántitkárával, a ki minden levelében a pápa külön áldását küldte. A fölháborodás újabb kitörése a hallgatóság körében. Taxii folytonos botrány közt beszél tovább. Nagy köszönettel tartozunk a papságnak, mely tréfánknál hatalmas segédkezet nyújtott. A papság ne panaszkodjék, mert amit tett, részint korlátoltságból, részint becstelenségből tette. Mi az ördögkultusz főszékhelyét Amerikába, Charlestonba helyeztük. — Az amerikaiakra könnyen rá lehet kenni valamit, az enrópaiak elhisznek róluk mindent. Müvemben : „Az ördög a XIX. században“ közöltem a charlestoni páholyban levő sátán-kápolna alaprajzát is. A charlestoni püspök erre Rómába utazott s maga fejté ki a pápa előtt, hogy mindez csak ráfogás, hazugság, maga vizsgálta meg a páholyt, semmi sáiánkápolnát sem talált s a charlestoni szabadkőművesek egytől-egyig derék, becsületes polgárok. A pápa megparancsolta a püspöknék, hogy mind erről hallgasson, s — újabb áldását küldé Diana Yaughannak, mikor ez azt állította, hogy a charlestoni püspök maga is szabadkőműves. Vagy másik példa: Diana Yaghan azt állította, hogy Gibráltár sziklái alatt van az a műhely, a hol az ördögkultuszhoz való szerszámokat kovácsolják. A gibráltári apostoli vikárius ez állítás ellen hevesen tiltakozott a pápánál ; a tiltakozást eltusolták, s a Misa újabb áldásban részesült. S igy tovább. Taxii egyik épületes kulisszatitkot a másik után beszéli el. Levelekkel bizonyította be, hogy a vatikáni papság Dianát egy csoda szédelgésre akarta rábírni. Meg akarta vele találtatni egy apáczakolostorban az orleánsi szűznek épen maradt szivét. — Közben Taxii himnuszt irt az orleánsi szűz tiszteletére, megzenésítette s Miss Diana Vaughan neve alatt kiadta. Ünnepélyes alkalmakkor nagyban énekelték a franczia templomokban, különösen a Sacre Coeurban és senkisem vette észre, hogy melódiája nem volt egyéb, mint egy hírhedt kupié dallama, mely valamikor „zenei klistély“ néven nagyon graszszált az orfeumokban. „Hunczut, gazember! Nem viszed el szárazon, elér a büntetés!“ Uyes s egyéb fenyegető hangok hallatszottak. Taxii végezetül czinikus kárörömmel mondta el, hogy a franczia és olasz papság segélyével, hogy letorkolta atrienti kongresszuson a kételkedő német papságot. Most azonban idejét látja annak, hogy véget vessen a tréfának. A teremben maradt papok rettentő felháborodással ostorozták Taxii eljárását, elfelejtvén a maguk mellét verni. * * * Taxii és társai tehát ad oculos demonstrálták, hogy hová vezet a vallási dolgokban való mértéktelen hiszékenység; hogy hova vezet az, csak azért hinni valamit, mert a főbb papok mondják. A botrány igy is világra szóló s rendkívül becses adalék a XIX. század végének vallási mozgalmaihoz. Még nagyobb lesz azonban, ha Taxii közzé teszi a vatikáni papsággal váltott leveleit. A hallatlau humbug élesen föltüntette, hogy mily nagy külömbség van a germán és a román katoliczizmus közt. Ez utóbbi babona, a hiszékenység, a fantazmagória felé hajlik, az előbbi pedig józan, kételkedő s úgy látszik nem idegenkednék egy kis újabb reformácziótól, vagy legalább tisztitó vihartól. Van ugyan Münchenbeu az egyetem theologiai fakulásán egy tanár, a ki gyönyörűséges dolgokat tud tanítani az Ördögökről és a pokolról, de ez csak elszigetelt eset; a nagyobb rész örül a Taxi!esetnek, mert tisztilólag hat az egyház füledt levegőjére. Taxii eljárása súlyos csapást mért a katholikus egyház ártalmas kinövéseire s a vak hiszékenységre. Ép legutóbbi napokban jelent meg egy könyv dr. Schell Herman tói, a würzburgi egyetem teológiai tanárától, a melyben katholikus pap létére keserű igazságokat mond a katholikusoknak. A szerző panaszkodik, hogy a román szellem nagyon is nagy befolyást gyakorol a katolikusokra s ez ellen hiába van a germán katholiczizmus intő szózata. „Pár évtized óta azt tanítják — úgy mond — hogy a legdurvább román babonát is egyházinak, s katolikusnak kell tartani, még pedig annál jobban, mennél esztelenebb; mig ellenben Rómában mindent gyanakvással fogadnak, mit a német teológia a hittan észerü és etikai mélyítésére javasol, mintha az egyháziasságnak az volna a legfőbb kritériuma: Credo, quia absurdum . . . Ennek az a következménye, hogy a katholikusok a protestánsokkal szamben sokkal alcsonyabb fokon állanak, az ész önálló használását illetőleg.“ Bármi legyen is a Taxil-botrány utóhatása, annyi bizonyos, hogy hatalmasan fölfogja kavarni az eszméket s első impulzust ad a katholikus egység megtörésére, mely természetesen kezdetben nem fog külsőleg nyilvánulni. Mert lehetetlen, hogy lassankint el ne különözzék az evangéliumi keresztyénség a hatalomra s külségre alapított keresztyénségtől, a fölvilágosodott keresztyén szellem a konzervatív, merev román szellemtől, az igazi hit a babonás fantazmagóriáról, — az élő, .nemzeti egyház a holt egyháztól, melynek szelleme is, nyelve is idegen a népnek. — A baptista, vagy: hogy véded meg a te ref_ kálvinista hitvallásodat ? A nép számára irta Erőss Lajos püspökladányi ref. lelkész. A 25 lapra terjedő kis füzet tőről metszett magyarsággal mutatja ki a baptismus tévelygéseit, s nyújt eszközt arra, hogy józan gondolkozásu ief. népünk a futkározó hamis atyafiakkal szemben a maga ref. vallásának igazát kimutathassa. A kis munkából már a második kiadás jelent meg. Ára 10 kr. Megrendelhető a szerzőnél. — Theologiai Ismeretek Tára. Hazai és külföldi források, főleg a Holztmann Zöpffel-féle Lexikon für Theologie und Kirchenwesen II. kiadása alapján, dr. Antal Géza, pápai főgymn. tanár, a Dunántúli Protestáns Lap szerkesztője*
