Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-02 / 18. szám

283

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

284

tekintélynek is felhasználásával, törekszik minél több jót tenni másokkal, minél több bajt, veszélyt elhárítani másokról, úgy használni fel a rövid földi életet, hogy az minél több áldásos gyümölcsöket teremjen a jelenkor és a késő nemzedékek számára.

A visszavonultság útja az azon járóra nézve sokkal könnyebb, simább, kényelmesebb, ellenben a közhasznúság útja az azon járóra nézve sokkal nehezebb, darabosabb, küzdelemmel, akadályokkal teljesebb, a melyeket legj7őzni, a melyeket elhárítani csak az képes, a kit az isteni gondviselés, hivatottsággal, szellemi és lelki erővel, kiváló jellembeli tulajdonokkal áldott meg a tekintetben, hogy tisztán lásson a viszonyok szövevényei között, a vélemények és érdekek ellentétes áramlatai között szilárdan megálljon, a felelősség nagy dolgát elhordozni képes legyen, még a rossz akarattal szemben se veszítse el türelmét, higgadtságát, tapintatát, bölcs mérsékletét. Oh, a köz ügy sikeres szolgálata észre, szívre, jeliemre nézve kiváló férfiakat kíván, mert csak ezek vezetése alatt reménylhetö, hogy a társadalmi közügyek előre haladnak és felvirágoznak. Már Mózesnek megmondotta az Ur, a mint meg van Írva: (2. Moz. XVIII. 21,) „te pedig válassz .az egész népből erős férfiakat, istenfélőket, igazmondókat, kik gyűlölik a tel hetetlenséget és tegyed azokat elöljárókká.“ Ma is csak azt mondhatjuk, hogy az a társadalom, az az állam boldog, a melyben az elöljárókban meg van az Isten igéjében megkívánt minősítettség. Mert minden törvény,— lehet az a legjobb, legczélszerübb, — csak holtbetű magában, a melynek életet az azt kezelő végrehajtó elöljáróság ad, annak jóakarata, szorgalma, belátása, emberszeretete által lesz a törvény a népre nézve áldássá, annak szükkeblüsége, hanyagsága, gondatlausága, rossz akarata, önzése által átokká.

Akadnak ugyan emberek, a kik azon véleményen vannak, hogy az emberiség folytonos haladása abbau áll, hogy e társadalmi, jogi és állami viszonyok mindenütt annyira szabátyoztatnak törvények és rendeletek által, hogy a személyes kiválóságnak és hivatottságnak nem lesz többé jelentékeny szerepe azoknál, a kik a törvények végrehajtását intézik és vezetik. Nagyon sajnálatra méltó volna, ha igy volna, mert ez a szellemi és erkölcsi érték megsemmisülését jelentené az emberi társadalomban, <le szerencsére nincs úgy, mert az észt, a jóakaratot, a jellemerőt, a nemes törekvést soha nem pótolhatja a társadalmi és állami éleiben a holt betű, és igaza van az Írásnak, hogy a betű megöl, a lélek az a mi megelevenít, lélek nélkül öntudatlan és erkölcsi felelősség érzet nélküli géppé lesz az a tisztviselő, a kinek hivatása ;a legmagasztosabb eszméket, a jogot, az igazságot, s mindenek felett a hazát szolgálni, a közjóllétet, szellemi és anyagi művelődést előmozdítani, a szegénynek, az özvegynek, árvának, ügyefogyottnak segélyére lenni.

Nagy tudást, nagy tapintatot, nagy lelkiismeretességet kíván a közhatalom kezelése azoktól, a kik ha e bizalomnak megfelelni tudnak és akarnak, nem ugyan uraivá, de jóltevőivé lesznek a népnek, a mely őket méltán környezi tisztelettel és szeretettel; oszlopaivá lesznek a haza erejének és biztonságának, a mely nyugodtan teheti le ügyét kezükbe, s méltán számitnak az elismerés koszorújára polgártársaik és az államhatalom minden tényezője részéről. Oh a kik ezen az utón haladnak a polgári társadalom élén, mint vezetők és példaadók sok mások előtt, a kik mint bölcsek sokat az igazságra vezérlenek, azok fénylenek és méltán az emberi társadalomban, mint az égnek csillagai.

Azon testi, lelki, erkölcsi és jellembeli tulajdonoknál fogva a társadalom terén kiváló eg>ének közé, akik életük boldogságát és lelkűk nyugalmát a közhasznúságban keresik, tartozott Nagyságos szentkirályszabadjai Véghely Dezső királyi tauácsos ur, tekintetes nemes Veszprém vármegyének 17 év óta alispánja, a főt. dunántúli ev. ref. egyházkerületnek 20 év óta előbb világi aljegyzője, utóbb világi főjegyzője, a veszprémi ev. ref egyházmegyének gondnoka, a kinek elvesztése feletti fájdalmunk nagy vidéken gyásszal vonja be polgári és eg}rházi közéletünk egét.

A családi hagyományok, melyeket ősi nemes családjában ápoltak, a kitűnő általános, tudományos és szakszerű készültség, a melyet ő kora ifjuságában megszerzett s a mellyel nevét nemcsak e vidéken, de az egész hazában ismertté tette, arra vezették őt, hogy mint a közélet tevéken}7 tagja hasznosítsa életét embertársai és a haza javára. Ifjú kora abban az időben esik, a midőn a nemzeti szellem az erőszakos elnyomás után élledt, látta a magyar nemzetet az önkényuralom által okozott tespedés mély álmából felocsúdni, a nagyra törő eszmék melegétől áthatott kebellel szívta magába a szabadság üde levegőjét, ennek hatása megmaradt nála alap iránykép akkor is, a midőn már nem csak lelkesedéssel, de komoly munkával kellett szolgálni a hazát. A haza és szabadságszeretet szerezte meg számára polgártársai bizalmát, a mely őt előbb városi főjegyzővé, majd megyei főjegyzővé, végre az 1881 ik év márczius hó 8 ikától fogva e nemes Veszprém vármegye alispánjává tette.

És ő e bizalomra mindig méltó vala. Ember szeretete, igazság érzete, egyenes jelleme köz szeretet tárgyává tették az ő egyéniségét rang, állás és osztály különbség nélkül az egész vármegyében, úgy hogy most, midőn gyászkoporsójánál állva tőle vég búcsút veszünk, nincs szív, mely ne érezué a nagy veszteséget, a mely Veszprém vármegyét az 0 gyászos halálával érte, nincs kebel, a mely az 0 koporsója mellett állva ne érezné, nincs ajak, a mely ne mondaná „bizony ez ember jó és igaz vala.u És ha a Mindenható azt az utasítást adta egykor Mózesnek, válassz a népből erős férfiakat, Véghely Dezső alispánná választatásánál a megye közönsége is ez utasításra hallgatott, a midőn bizalmával őt meg ajándékozá, mert ő erős vala a szellemben, a haza és közügy szeretetben és a jellemben.

A haza és közügy szolgálata mellett ápolta keblében az istenfélelmet, mert jól tudta, hogy az emberi társadalom boldogitására a legjótékonyabban munkál közre a vallás. A hova a világi hatalom el nem érhet, a hol a külső kényszer tehetetlenné válik, a szív belsejébe ülted a vallás, az erkölcsiség magvait, a melyeknek szerencsés kifejlődése biztosítja a jog uralmát és a társadalmi ren«