Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

273

DUNÁNTtJLI PROTESTÁNS LAP.

274

ben jogosult?“ Fejtegetéseinek eredménye az, hogy a jogi létezés mindig attól függött és függ ezután is, hogy az államhatalom az ahhoz való jogosultságot megadja-e, vagy nem. És igy történelmi és jogi szempontból a kath. és prot. egyház egyforma alapon és jogosultsággal jogi egyház. Sinka Sándor tanulságos dolgozatban szól hozzá a középiskolai tanterv revíziójának kérdéséhez, s igen helyesen azon álláspontra helyezkedik, hogy tantervűnknek, mint egységes egésznek, alapelveiben és czéljaiban sértetlenül kell kikerülnie a mostani ostromok tüzéből. Annak nem teljes felforgatására van szükség, hanem a tudatos továbbfejlesztésére. Pap Imre „Visszhang“ ez. czikkében orvosszereket keres ama bajok ellen, melyek egyházunkat a jelen viszonyok közt annyira fenyegetik. — S midőn méltán fájlalja a vegyes házasságból származott gyermekek vallási hovatartozandóságára nézve az uj törvény által teremtett helyzetet, melynél védelmünkre csak az erősen kifejlett protestáns szellem szolgálhatna, nagy igazán mondja, hogy ez az erős református szellem különösen hiányos egyházunk középosztályu, intelligens tagjaiban. Hangsúlyozza, hogy a presbitérium ne csak tanácskozó testület legyen, hanem minden presbiter tisztének és hivatásának tartsa úgy cselekedni, miként az Ur Mózesnek és általa Izrael vezéreinek megparancsolta, tehát álljanak őrt a gyülekezet sátrának ajtajánál, hogy ki ne menjen abból a hit, a vallásosság s be ne menjen a hitközöny. Hogy az egyházunkra nehezedő nagy terhek könynyebbüljenek, kívánja egyházunknak az államrészről oly mérvű támogatását, a mint azt az 1848. XX. t.-cz. rendelné Kívánja az iskolafentartás költségeinek az államtól való viselését, mert ez nem szorosan vett egyházi feladat s az itt felszabadult erőnket szorosan vett egyházi feladataink teljesítésére fordíthatnánk. Szükséges rendezni a most nagyon aránytalan egyházi adózást, és pedig vagyonarány szerint. S. Szabó József (Debreczen és a prot. nőnevelés) lelkesen emel szót a mellett, hogy a debreczeni ref. felsőbb leányiskola tanitónő és óvónőképző intézettel bővíttessék ki.

Protestáns Közlöny. (Kolozsvár) 5-8 sz. „A lel~ készi illetmények kiegészítése“ ez. czikk szerzője szintén nagyon elégtelennek tartja a Wlasics minisztertől kilátásba helyezett kiegészítését a lelkészi fizetéseknek 600 írtra, illetve 10 év alatt 800 írtra. E helyett kívánatosnak tartaná, hogy addig is, mig az 1848. XX ik t.-czikk értelmében adandó teljes állami ellátás meglenne, adjon az állam oly segítséget, mely megf-zabaditaná a lelkészeket a kepézés nyomorúságától. Ez lehetséges volna szerinte úgy, hogy az egyházi hivatalnokok illetményeit az állam saját közegeivel szedesse be az állami adók alakjában, s aztán adjon az állam kölcsönt az egyházkerületnek, mely a már meglevő kepeváltsági tőkéket a szükségelt összegre kiegészítené. A „ Vallástanitás lelkész- és vallástanár-képzésu ez. czikk részletesen és alaposan tárgyalja e fontos kérdéseket, bár néhol nagyon is a magas elmélet körében mozog. Mint pl. mikor erre a kérdésre: Hogyan juttatja a vallástanitás növendékeit az igazság birtokába ? — feleletül ezt mondja: „ügy, ha az elemi, közép- és felsőiskolák vallásos ismereteit tökéletes hármóniába hozzuk a növendékek felfogási képességével, magával a vallástanitással, a protestántizmus lényegével, továbbá, az egyes tantárgyakkal s magával a tudománynyal is. — Mindezek mellett, önként értetődik, csak a tudomány módszereivel szabad operálni.“ Egészen igaza van, csakhogy a gyakorlati eljárás, hogy miként történjék meg mindez, nem könynyü. Igaza van abban is, midőn a lelkészképzés követelményéül azt állítja fel. hogy „lelkészképzésünknek oda kell irányulnia, hogy oly papokat termeljen a társadalom számára, kik korunk összes tudásán felül álljanak, vagy legalább is mintegy kicsucsorodásai, megszemélyesítői a kor tudásának, a kor lelkének.“ Valóban, így kellene lenni; de hogyan lehet ezt elérni épen a mi keserves anyagi viszonyaink között!

Borsos István.

Vegyes l^özteményEÍ;.

— | Véghely Dezső | Egyházkerületünknek ismét gyásza van. Világi tójegyzője hunyt el, hosszas szenvedés után és mégis váratlanul, e hó 22-én Abbáziában, hova üdülést keresni ment. Lapunk jövő számában méltatjuk érdemeit az elhunytnak, ki egyházmegyéjének gondnoka, kerületünknek főjegyzője, hosszas éveken át zsinati s egész a legújabb időkig konventi tagja, főiskolánknak igazgató tanácsosa volt. A főiskolai tanári kar képviselteti magát a temetésen s koszorút helyez a ravatalra.— Az egyházkerület külön gyászjelentést adott ki, mely a következőleg hangzik : „A dunántúli ev. reform, egyházkerület fájó szívvel jelenti nagyérdemű világi főjegyzőjének Nagyságos szentkirályszabadjai Véghely Dezső kir. tanácsos, zsinati képviselő és főiskolai igazgató tanácsos urnák folyó hó 22 én történt gyászos elhunytát. A boldogult földi maradványai folyó hó 26-án délután 3 órakor fognak egyházunk szertartásai szerint a veszprémi családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Rév-Komárom, 1897. ápril. 13. Áldott legyen a hü munkás emlékezete !“

— NTagy alapítvány az erdélyi egyházkerületnek. Br. Radák Ádám főrendiházi tag, a b. Radák család utolsó férfi sarja e hó 2-án elhunyt. Egyházának hitbuzgó és áldozatkész fia volt, A M. Prot. írod. Társaságnak 500 frtos pártoló tagja volt s a „Koszorú“ kiadványukra minden évben 50 frt önkény tes adománnyal járult. Hitbuzgóságáról tanúskodik végrendelete is. Ebben — a lapok közlése — szerint — vagyonának fele részét haszonélvezetben a feleségére hagyta, ennek halála után a vagyon eme felére Teleki József grófot nevezte meg örökösül s ha ez gyermektelenül halna el, a vagyon az erdélyi ev. ref. egyház tulajdonába megy át. Vagyona másik felét unó" kájának Wenkheim Mária Krisztina bárókisasszonynak hagyta. Az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek az emlitett utóöröklési jogon kivül hatvanezer frtot, a nagy-enyedi kollégiumnak 40.000 frtot hagyott egyházi és iskolai czélokra. A birtokain levő magyar-bényei, mikeszászai, ózdi, tasnád-szántói és magyar-sülyei ref. egyházaknak ezrekre menő hagyományokat és évjáradékot testált. Családi kincsei egy részét is egyházközségeknek hagyta. Béke hamvaira, áldás emlékére.