Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-11 / 15. szám
241 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LÁP. 242 pillantásával nála a főt, a kart, a ceruzát; esetleg nagyszámú és nevű munkatársaival dolgoztasson ki egy jól megokolt indítványt, hogy papi közadakozás utján szereztessék neki, — ha nem volna is szüksége reá, — egy oly cvikker, melyen át ne csak azt láthatná meg biztosan, mily statutumfélékre, de azt is, hogy pénzre is szüksége van a szegény falusi papoknak, s nem csak a pápai iskoláknak. Grarantirozom, hogy a szükséges összeg kellő időre együtt lessz, ha az egyházat kelő asszonyok géráiból gyüjtetik is össze.*) A másik vonás káplánom, tiszteletes Édes ur lelki állapotának, azon siránkozó panaszában csúcsosodik ki, hogy a közgyűlés keztyüs kézzel, mosolyogva vert agyon traktust, hivatalnokot, egyes érdekeket, és nem voltak nagy hullámokat vert viták, melyek — szerinte — míg nagyjaink szellemi fegyvereit ragyogtatják, s igy a személyiségükkel szemben való csudálatot öregbítik, addig a hallgatók látókörét szélesítik, s gyakorló iskolául szolgálnak a magukat e téren képezni akaróknak, s hogy különösen a papi elem mélységes hallgatásával assistált a tárgyaláshoz. Értsd : a kerület nem tanít eleven húst marczangolni, mely szokás gyakorlását ha továbbra is mellőzi, kivesz az ősi virtus a traktusokban is, s a kálvinista jelleg meghalványodik. Őszintén megvallom Kedves Uram Ötsém, e tekintetben nékem is volnának némi aggályaim, s kész volnék magam is „Hannibal ante portásu-t kiálltani, ha káplánom, tiszteletes Édes ur nem cselekedné ugyan azt. De igy minden józan gondolkozásu ember láthatja, hogy nékem ellenkező véleményen kell lennem. Könnyebbíti nálam e miveletet jelen esetben az, hogy vágynak némi ismereteim az emberi Őstermészet, szeliditésnek ellentálló erejéről. így nem félek, hogy a művelődés rohamos térfoglalása észrevehetőleg láthatóvá legyen kálvinista nyakainkon, letörölje a szent olajat nyelveink tengelyéről. S van reményem, hogy ha a superintendentia magasabb légkörében, némi részben Dobzse László hajlamoknak esnek is áldozatul oda küldött embereink, a mint haza kerülnek, az ős anyafölddel érintkezve Anteusként merit új erőt egyenként mind, hogy hamisítatlan kálvinista maradjon, s ama káplánom, tiszteletes Édes ur által észlelt és nehézményezett, némileg csakugyan aggasztó tünet kimagyarázására, Kedves Uram Ötsém előtt kénytelen vagyok a lehetőségek mezejéről azon vélt okokat kikeresni, hogy talán a püspök urunk által az ügyek jól előkészített volta tette szükségtelenné a nagyobb szabású lelki tusát . . . avagy hogy éles szemű debattereink meglátták káplánom tiszteletes Édes ur arczán az eszmék és slágvortok eltulajdonítása szándékának jegyét s — azért rejtették el előle azokat, nehogy kipótolhatatlan kárt szenvedjenek. Volnának még feltüntetendő némely vonások káplánom, tiszteletes Édes ur jelenleg való lelki állapotán, de mert agg kezem fárad, bezárom levelemet s Illő tisztelettel vagyok Falun, 1897. ápr. 3. Országi. *) Kedves Uram Bátyám óhajának szivem teljes készségével engednék, de meg vagyok róla győződve, hogy az érintett dolgot ami statútum alkotó számvevőnk szemüveg nélkül is látja, mi legalább lapunk minden olvasójának eléggé szem elé tartottuk, hogy lelkészeink fizetésén okvetlenül javítani kell. Szerk. l\özÍEményEÍ;. — A konvent és egyházkerületünk. Conventi dolgaink, a mint azt az előadó kiemelte, mind teljesen rendben voltak és részben eunek tulajdonítható, hogy a 15800 íorint tőkesegélyből 9000 foriutot dunántúli ev. ref. egyházak kaptak : Nyitra 4000 irtot, Liter 1500 frt, Gyimóth 1500 frt, Csep 1000 frt. Csak a lelkészek általános segélyénél jöttünk rövidre, mivel az 500 forinton alóli lelkészi fizetések aráuyában osztatott fel a 33000 forint a kerületek között, ilyen alacsony fizetés pedig a mi kerületünkben talán 5 sincs, ellenben azt mondják, hogy 341 van Erdélyben, azért az vitte el az összeg felét, a többit pedig a két tiszai kerület. A pozsonyi vallásos estélyek sorozatában a 4-ik estén Balogh Elemér ref. missiói lelkész tartott szabad előadást „Angolország egyházi életéről.“ Az előadás a mint pozsonyi lapokból lápjuk, a legnagyobb mértékben megnyerte a hallgatóság tetszését, mely az előadót zajos tapsokkal jutalmazta. Lelkészbeiktatás Szokolyán. A szokolyai népes gyülekezetnek múlt hó 21-én igen szép és családias ünnepélye volt, amennyiben meghívás utján megválasztott lelkipásztora Nagy István ekkor lett beiktatva rendes lelkészi hivatalába. Tiz óra felé járt az idő, midőu hármas harangozás után a templomhoz felvezető lépcső előtt felállított s „Isten hozott!“ felirattal ellátott díszes diadalkapun át, mely a gyülekezetnek uj lelkipásztora iránt való ragaszkodásáról és szeretetéről tanúskodik, a tágas templomba vonultunk, mely zsúfolásig megtelt részint helybeli, részint vidékről is ide özönlött hallgatósággal. Az éneklés után nagytiszteletü Oroszy Jenő nógrád-verőczei lelkész s egyházmegyei pénztárnok ur s az ifjú lelkész az Urnák szent asztalánál szemközt állottak egymással. Oroszy Jenő felmutatta az újonnan megválasztott ifjú lelkipásztor előtt a lelkészi hivatal fény- és árnyoldalait, örömeit és kellemetlenségeit; hangsúlyozván, hogy az utóbbiban mint rendesen történni szokott — neki is leend része minden bizonynyal. De azért ez őt ne csüggessze el, tevékenységét, tehetségét, melyeknek mint segédlelkész is már szép jeleit adta, ne bénítsa meg! Vegyen, meritsen erőt annak tudományából, kit hirdetni akar, a megfeszített Krisztuséból, ki szintén ártatlanul szenvedett. Tanuljon tűrni, szenvedni béketüréssel, krisztusi szelídséggel a reformátoroktól, a ref. anyaszentegyház derék, puritán jellemű, igaz hittel ékeskedő lelkészeitől, kiknek egyike — az ő nagyatyja, a boldog emlékű Nagy Mihály is — ezen szent falak között hirdette egykor az evangéliumot alkalmatos és alkalmatlan időben egyaránt A szép beszéd után átadá neki a bibliát, a templom kulcsait és az egyház pecsétjét és felszólitá az ige hirdetésére szép áldással végezvén nagy hatású beszédét. Majd egy énekvers eléneklése után az újonnan mégválasztott lelkész lépett a szószékbe s buzgó ima után János evangéliuma 13 rész 25. verse alapján tartotta meg nagy hatást keltett beköszöntő predikáczióját. Az ifjúi hévvel, szent lelkesedéssel, s mindvégig a legkifogástalanabb szónoki hangon előadott beszéd oly nagy hatást tett, annyira megragadta