Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-11 / 15. szám

241 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LÁP. 242 pillantásával nála a főt, a kart, a ceruzát; esetleg nagyszámú és nevű munkatársaival dolgoztasson ki egy jól megokolt indít­ványt, hogy papi közadakozás utján szereztessék neki, — ha nem volna is szüksége reá, — egy oly cvikker, melyen át ne csak azt láthatná meg biztosan, mily statutumfélékre, de azt is, hogy pénzre is szüksége van a szegény falusi papoknak, s nem csak a pápai iskoláknak. Grarantirozom, hogy a szükséges összeg kellő időre együtt lessz, ha az egyházat kelő asszonyok géráiból gyüjtetik is össze.*) A másik vonás káplánom, tiszteletes Édes ur lelki állapo­tának, azon siránkozó panaszában csúcsosodik ki, hogy a köz­gyűlés keztyüs kézzel, mosolyogva vert agyon traktust, hivatalnokot, egyes érdekeket, és nem voltak nagy hullámokat vert viták, melyek — szerinte — míg nagyjaink szellemi fegy­vereit ragyogtatják, s igy a személyiségükkel szemben való csudálatot öregbítik, addig a hallgatók látókörét szélesítik, s gyakorló iskolául szolgálnak a magukat e téren képezni akarók­nak, s hogy különösen a papi elem mélységes hallgatásával assistált a tárgyaláshoz. Értsd : a kerület nem tanít eleven húst marczangolni, mely szokás gyakorlását ha továbbra is mellőzi, kivesz az ősi virtus a traktusokban is, s a kálvinista jelleg meghalványodik. Őszintén megvallom Kedves Uram Ötsém, e tekintetben nékem is volnának némi aggályaim, s kész volnék magam is „Hannibal ante portásu-t kiálltani, ha káplánom, tiszteletes Édes ur nem cselekedné ugyan azt. De igy minden józan gondolkozásu ember láthatja, hogy nékem ellenkező vélemé­nyen kell lennem. Könnyebbíti nálam e miveletet jelen eset­ben az, hogy vágynak némi ismereteim az emberi Őstermészet, szeliditésnek ellentálló erejéről. így nem félek, hogy a műve­lődés rohamos térfoglalása észrevehetőleg láthatóvá legyen kálvinista nyakainkon, letörölje a szent olajat nyelveink tenge­lyéről. S van reményem, hogy ha a superintendentia magasabb légkörében, némi részben Dobzse László hajlamoknak esnek is áldozatul oda küldött embereink, a mint haza kerülnek, az ős anyafölddel érintkezve Anteusként merit új erőt egyenként mind, hogy hamisítatlan kálvinista maradjon, s ama káplánom, tiszteletes Édes ur által észlelt és nehézményezett, némileg csakugyan aggasztó tünet kimagyarázására, Kedves Uram Ötsém előtt kénytelen vagyok a lehetőségek mezejéről azon vélt okokat kikeresni, hogy talán a püspök urunk által az ügyek jól előkészített volta tette szükségtelenné a nagyobb szabású lelki tusát . . . avagy hogy éles szemű debattereink meglátták káplánom tiszteletes Édes ur arczán az eszmék és slágvortok eltulajdonítása szándékának jegyét s — azért rejtet­ték el előle azokat, nehogy kipótolhatatlan kárt szenvedjenek. Volnának még feltüntetendő némely vonások káplánom, tiszteletes Édes ur jelenleg való lelki állapotán, de mert agg kezem fárad, bezárom levelemet s Illő tisztelettel vagyok Falun, 1897. ápr. 3. Országi. *) Kedves Uram Bátyám óhajának szivem teljes készségével engednék, de meg vagyok róla győződve, hogy az érintett dolgot ami statútum alkotó számvevőnk szemüveg nélkül is látja, mi leg­alább lapunk minden olvasójának eléggé szem elé tartottuk, hogy lelkészeink fizetésén okvetlenül javítani kell. Szerk. l\özÍEményEÍ;. — A konvent és egyházkerületünk. Conventi dol­gaink, a mint azt az előadó kiemelte, mind teljesen rend­ben voltak és részben eunek tulajdonítható, hogy a 15800 íorint tőkesegélyből 9000 foriutot dunántúli ev. ref. egy­házak kaptak : Nyitra 4000 irtot, Liter 1500 frt, Gyimóth 1500 frt, Csep 1000 frt. Csak a lelkészek általános segélyé­nél jöttünk rövidre, mivel az 500 forinton alóli lelkészi fizetések aráuyában osztatott fel a 33000 forint a kerüle­tek között, ilyen alacsony fizetés pedig a mi kerületünk­ben talán 5 sincs, ellenben azt mondják, hogy 341 van Erdélyben, azért az vitte el az összeg felét, a többit pe­dig a két tiszai kerület. A pozsonyi vallásos estélyek sorozatában a 4-ik estén Balogh Elemér ref. missiói lelkész tartott szabad előadást „Angolország egyházi életéről.“ Az előadás a mint pozsonyi lapokból lápjuk, a legnagyobb mértékben meg­nyerte a hallgatóság tetszését, mely az előadót zajos tapsok­kal jutalmazta. Lelkészbeiktatás Szokolyán. A szokolyai népes gyülekezetnek múlt hó 21-én igen szép és családias ün­nepélye volt, amennyiben meghívás utján megválasztott lelkipásztora Nagy István ekkor lett beiktatva rendes lel­készi hivatalába. Tiz óra felé járt az idő, midőu hármas harangozás után a templomhoz felvezető lépcső előtt fel­állított s „Isten hozott!“ felirattal ellátott díszes diadal­kapun át, mely a gyülekezetnek uj lelkipásztora iránt való ragaszkodásáról és szeretetéről tanúskodik, a tágas templomba vonultunk, mely zsúfolásig megtelt részint helybeli, részint vidékről is ide özönlött hallgatósággal. Az éneklés után nagytiszteletü Oroszy Jenő nógrád-ve­­rőczei lelkész s egyházmegyei pénztárnok ur s az ifjú lelkész az Urnák szent asztalánál szemközt állottak egy­mással. Oroszy Jenő felmutatta az újonnan megválasztott ifjú lelkipásztor előtt a lelkészi hivatal fény- és árnyol­dalait, örömeit és kellemetlenségeit; hangsúlyozván, hogy az utóbbiban mint rendesen történni szokott — neki is leend része minden bizonynyal. De azért ez őt ne csüg­­gessze el, tevékenységét, tehetségét, melyeknek mint se­gédlelkész is már szép jeleit adta, ne bénítsa meg! Ve­gyen, meritsen erőt annak tudományából, kit hirdetni akar, a megfeszített Krisztuséból, ki szintén ártatlanul szenvedett. Tanuljon tűrni, szenvedni béketüréssel, krisztusi szelíd­séggel a reformátoroktól, a ref. anyaszentegyház derék, puritán jellemű, igaz hittel ékeskedő lelkészeitől, kiknek egyike — az ő nagyatyja, a boldog emlékű Nagy Mihály is — ezen szent falak között hirdette egykor az evangé­liumot alkalmatos és alkalmatlan időben egyaránt A szép beszéd után átadá neki a bibliát, a templom kulcsait és az egyház pecsétjét és felszólitá az ige hirdetésére szép áldással végezvén nagy hatású beszédét. Majd egy ének­vers eléneklése után az újonnan mégválasztott lelkész lé­pett a szószékbe s buzgó ima után János evangéliuma 13 rész 25. verse alapján tartotta meg nagy hatást keltett beköszöntő predikáczióját. Az ifjúi hévvel, szent lelkese­déssel, s mindvégig a legkifogástalanabb szónoki hangon előadott beszéd oly nagy hatást tett, annyira megragadta

Next

/
Thumbnails
Contents