Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-11 / 15. szám
233 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 234 Mindamellett kérdést intéz hozzájok a konvent, hogy adjanak fölvüágositást, hogy minő jogviszonyban állanak az amerikai államszervezettel, minő a kérelmezők egyházi szervezete stb. s ezek előrebocsátása után is szavazattal kellett eldönteni, a rokonszenv viszonzása mellett némely fog és fullánk nélküli kérésüknek betáblázását, p. o. esetleg misszionáriusok küldését, esetleg visszafogadásukat. Bizony mi alig mernénk véreinkért Görögország szerepére vállalkozni! Más előterjesztése a közigazgatási bizottságnak az volt, hogy tábori lelkészeink helytelenül czimeztetnek, egyházi felsőbbségük nincsen és ág. ev. főhatóság alá helyezvék. Föl ir a konvent, hogy ev. ref. czimük legyen és ev. ref. szenioruk legyen, vagy szuperintendensük. Majd Karap F. ny. kur. bíró referálta a közjogi bizottság elé vett egyes ügyeket. Lényegtelenek. Következett Szél Kálmán előadásában a stóla veszteség miként leendő kárpótlásának ténye, melyre nézve a bizottság azon javaslatot teszi, hogy hivassanak föl az egyházak, hogy közpénztáraik terhére váltsák meg, miut ez némely egyházban, sőt egy egész egyházmegyében is megtörtént, a stóla dijakat és tegyék ingyenessé az ez irányú lelkészi funkeziót, ha hogy az állam kárpótlást nem nyújtana. Kulcsúi, az egységes számítás szempontjából, az egyházak iélekszáma vétetnék, a szerint, a mint a lélekszám 10-szerese mutat krajezárokban, vagyis a kereszte* lésre 3, az esketésre szintén 3, a temetésre 4 = együtt 10 kr. minden lélek után, bele értve ebbe a kiadványozásokat is; tehát 1000 lélekből álló egyházban 100 fit. S úgy látszik, hogy a számítás meg is felel a valóságnak, mert p. o. a dunántúli egyházkerületben, a lO évi anyakönyvi adatokból 24599 frt 81 kr jött ki, a fenti számítás szerint pedig a 240405 lélek után esnék 24004 frt. Most György Endre adta elő az egyházak építkezési tőkekamat segélyezése tárgyában történt bizottsági megállapodást, melynél püspökünknek a bizottságban szinte harezot kellett vívnia, különösen Szász Káról}7 püspök társa ellen, hogy a múlt évek rekompenzáczhjául elvihesse kerületünk részére, az összes segélyösszeg ^-át és pedig Nyitra számára 200 frt, Kapós-Mérő részére 50 frt évi segélyt és 75+75 frtot, még két építkező egyháznak. Elhatároztatott, hogy jövőre az összes építkezési szükséglet irassék össze a kerületekből, hogy az összes ez irányú szükségleteknek szemébe lehessen nézni és anrak megfelelően intézkedni. Végről a tervezetek és alkotásokban kifogyhatatlan Szász Domokos erdélyi püspök teijesztett be megint egy oly eszmét, a mi mire kifundálva, akkorra már megfuudálva is van t. i. a lelkészgyámoldából apátián, anyátlan árvák számára esedékes 50 ötven írttal egyelőre 40 gyermek számára Kolozsvárott létesített szeretet, illetve árvaház eszméjét, a mire már sorsjáték engedményt is eszközölt ki a kormánytól s vagy 50000 írttal kezdett az «építkezéshez. Félünk, ugyan, hogy ezen a mi gyermekeinknek is nyitva álló intézet, több pénzünkbe kerül, mint hasznunkra válik, de ki ne üdvözölné a szép eszmét, a mi S ász Domokos keze alatt bizonyára a szükség aránya szerint fog évről-évre izmosodni, áldásosán kifejlődni s talán országos jelentőségre is emelkedni a magyar ev. ref. szegény papi árvák otthonául. Adja Isten ! Körmendy S. Utolsó szó. Gondolom, hogy az olvasó közönség nagyrésze olvasatlanul hagyja rendszerint az én czikkeimet, mert hát bizony nagyon unalmas munka, egyszerűen csak számokkal foglalkozni; de meg más részről ha t. i. meg is akar az olvasó győződni állításaim valóságáról — még a kerületi jegyzőkönyvek ide vágó pontjait is be kell tekinteni, — a mi szintén fárasztó munka. Remélve azonban, hogy mégis találkozhatnak egyesek, a kiket közelebbről érdekel ez a nagyon lényeges dolog t. i. a kerület pénzügye számvitelének hallatlan rendszertelensége: tovább is csak foglalkozom vele, annyival inkáhb, mivelhogy Keinenczky ur idevágó felelete teljesen meggyőzött róla, hogy bizon foglalkozni kell azzal és pedig egész komolyan Kettős könyvvitel! ugyan mi lehet az? önkéntelenül is ez a kérdés tódul élőnkbe, ha K. ur válaszának azon részét vesszük közelebről figyelembe, melyben azt mondja, hogy az olyan valami, a mit talán a századik ember se ért meg, de hát azért még is jó az. Ez utóbbit illetőleg én is igazat adok K. urnák, hogy a kettős könyvvitel igen is jó, de csak az, mit minden okos ember meg ért; az a kettős azonban, mellyel a kerületi pénztárak kezeltetnek, már aztán nem jó, mert az nem kettős könyvvitel, hanem egy eltorzított tökéletlen községbirói számadási minta. A kettős könyvvitelt én is ismerem, — ismerem mint gymn. pénztárnok, — ismerem mint községi hitelszövetkezeti elnök, — de láttam igen sok pénzitézeti elszámolásokat is, azt azonban határozottan állíthatom, hogy az átfutó vagy elfutó rovatot sehol nem láttam, hihetőleg azért, mert azoknak nem voltak olyan átfutó összegei, mi at a mi kerületi pénztárainknak. Átfutó! Ezt a rovatot én egyedül csak a községbirói számadási mintázatban láttam előfo dúlni, mely czimlet alá azok az összegek szoktak bejönni, melyek költségvetésű eg nincsenek előirányozva és csak ideiglenes szállást találnak a községi péntárnál s adandó alkalommal egész összegükben tovább mennek; de hogy valamely pénztárnak még a tőke állománya is ilyen átfutó jelleggel bírna, ezt K. úrtól hallom legelőször. Most kezdem aztán már érteni, hogy miért nem egyeznek az előző évi zárlataik a rákövetkező évi átviteli öszegekkel, mert számadási zárlataik alkalmával még a tőke állományuk is elfut, s a másik évre. csak azt és annyit vihetnek át, a mennyi aztán visszafut. Kilóg továbbá K. ur válaszából még azon gyanú is,, hogy én bizonyosan azért mondom a kerületi szzámadásokat rossznak, mert az ilyen magasabb színvonalon álló számadás megbirálásához nem is értek. És én ezen gyanúját nem is veszem rósz néven, mert azon sajátságos és szokatlan műveletet, mellyel az egyes összegek e község bírói számadási mintázatba beerőszakoltatnak, csakugyan megérteni nem tudom; — a mit pedig megértek, az meg aztán nem jó. Ilyen nem jó-15*
