Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-28 / 13. szám
199 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 200 ismét megrekedt. Majd 1895-ben, tehát hat év múlva, ismét felszínre került a könyvtárügy. Ugyanis az esperesi jelentésre d) pont alatt a következő határozat hozatott : „A jelentés szerint az egyházmegyei könyvtár még ma is rendezes alatt áll, mely körülmény miatt az forgalomnak át nem adható. Utasittatik az esperesi hivatal, hogy a könyvtárrrndező bizottság által készitett s az 3889. aug. közgyűlés 39. jegj^zőkönyvi pontja alatti határozattal megerősített könyvtárkezelésí szabályzat rendelkezéseit életbe léptesse, felkérem egyszersmind a komáromi egyházat, hogy az egyházmegyei könyvtár-szekrénynek épülethelyiségeibeu lehetőleg- alkalmas s könnyen hozzáférhető helyet juttatni kegyeskedjék.“ Ezen határozat óta csakugyan könnyen hozzáférhető helyen van, a polgári iskola czéljaira átadott kollégium épület folyosóján, madzagból és spanyolviaszból készült zár alatt, pedig egyházmegyénk ott van a Magyar Prot. Irodalmi Társaság alapitó tagjai között is. Hogy minő nehéz küzdelmen megy keresztül mindenütt az egyházmegyei könyvtárügy, azt következtetnem engedi főtiszt, nagys. László József urnák — Tatában 1887. okt. 26-ikáu tartott lelkészértekezleti nagybecsű elnöki beszéde és különösen Sz. Kiss Károly urnák: „Monográfiái vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből" czimü könyve. Ezen műnek „Könyv és levéltár“ czimü fejezetéből érdekesnek tartom a következeket kő zolni : „Érsekujvári Mihály fegyverneki lelkész 1719-ben elhunyván, könyvtárát az egyházmegyének hagyományozá, s ez szolgált az egyházmegyei könyvtár alapjául . . . Időközileg semmivel sem gyarapodott a könyvtár s naplóinkban nem is emlittetik többé teljes egy századig. — Ama 19 müvet vagy nem is használták az atyák folytonosan vagy följegyzésre méltónak nem tárták a koronkint olvasók ueveit. Szó sincs többé könyvtárról s az alapul szolgáló 19 darab is elveszett. 1829-ben merült fel újból a tárgy, midőn a lelkészek műveltséget szivén hordozó Tóth Ferencz keményen sürgölvén a közkönyvtárak fölállítását, erre a ven. traktus ily választ ad: a traktuális bibliothékára nézve már ezelőtt mintegy 20 esztendőkkel adatott be ezen v. t. eleibe egy projektum, de mely épen azon kérdéseknél fogva, a melyeket ft. püspök ur is méltóztatik előhozni, t. i. hol lenne annak helye ? és miből szereztetnének abba a könyvek ? magában elesett........... Csak a 40 es évek elején az egyházmegyei jegyző lankadatlan sürgölései emelték ki ez ügyet a közöny posványából. Nagy János a következő 1843-iki k.-sárói gyűlésen megujitá indítványát, sőt kész tervet s alapszabályokat nyujta be, melyek jóváhagyatának. Némi lendületet vett ezzel a sokáig vajúdó ügy. — Rész vény dijak folytak be, könyvek adományozhattak és vásároltattak; az alapszabályok értelmében olvasás végett ezek köröztettek. S ment egy darabig. Azután ismét elszenderült az ügy, elmaradozott a részvény-dij, mely 1849-ben csak 9 frt 12 krt tőn. A következő évtized támasztá fel újra halottaiból.“ Majd ismét ezt olvassuk: „Nagyon lanyhán folyván be a könyvtári illeték s a gondatlanság miatt sok példány elveszvén, nem is gyarapodott ez oly mérvben, mint várni lehetett. . . . Folytonos tespedés. . . . Megint egy évtized tesz némi intézkedést a rég nélkülözött egyházmegyei könyvtár érdekében, mely szerint a központi könyvtárnok mellé több felelős könyvtárnokok választatnak s nt. esperes ur a központi könyvtárnokságot elvállalván, intézkedik a könyvnek beszerzése s útnak indítása iránt. A könyvtárnokok azonban feleslegesekül bizonyultak, senki sem vette szolgálatukat igéuybp. Csak pangott ez ügy eleitől fogva, miglen 1875-ben megalakulván a „papi értekezlet“ az egyházmegyei könyvtár is ennek tulajdonába bocsáttatott s azóta — rendesebben folyván be a dijak — folyton gyarapszik.“ Oh vajha minden küzdelmes múltú traktuális könyvtár történetét ezzel lehetne befejezni: — folyton gyarapszik ! Kamocsa. Boboss Kálmán. Az egyetemes tanügyi bizottság gyűlése. Az egyetemes tanüyyi bizottság f. hó 18—20 napjain tartott ülésében számos fontos ügyet vett tárgyalás alá. Mindjárt a gazdag tárgysorozat előterjesztése után hosszú vita s illetve eszmecsere indult meg a felett, hogy mi módon érvényesíthetné egyházunk, mint iskolafentartó testület, az eddiginél nagyobb mértékben befolyását a tanügyekre s miként szüntethetné meg a tanügyek terén folyton tapasztalható bizonytalanságot, a tanügy természetével sehogy meg nem egyeztethető s az egységes és tudatos vezetés hiányát bizonyító ingadozást, a legkülönbözőbb reformoknak állandó szükségét. A hosszas vita eredményeként a tanügyi bizottság az előadókat bízta meg, hogy az ügykörükbe tartozó intézeteket illetőleg a közelebbi, augusztus hóban tartandó rendkívüli gyűlésre ez irányban terjesszenek a bizottság elé részletesen indokolt javaslatot, különös figyelemmel a küszöbön álló törvényre visiókra, mely azután a kerületekhez a kon vent utján átteendő s azok véleményének figyelembe vételével megállapítandó és realizálandó lenne. Az egyes tárgyalt ügyek közül, mint nagyobb fontosságuakat, a következőket említjük meg. A tanitóhiány megszüntetését illetőleg a t. b. felhivandóknak véli a kerületeket, hogy odahassanak, miszerint az egyházak a tanítói fizetéseket mielőbb rendezzék éspedig vagy a saját erejükből, a mi mindenesetre legkívánatosabb lenne, vagy a mennyiben az anyagi erő elégtelensége miatt nem tehetnék, az államsegélynek a megállapított módon igénybevételével. Hogy pedig a tanítást felette zavaró és káros hatású évközi változások megszűnjenek, Czike Lajos és Kiss Kálmán indítványára javasolja a tanügyi bizottság, miszerint a főt. konvent mondja ki, hogy a változások a tanév kezdete után nem engedélyeztetnek, kivéve, ha az állását elhagyó tanító teljesen alkalmas, az iskolaszék s illetve az egyház kívánalmait kielégítő helyettest tud állítani. Ugyancsak a népiskolaügyi előadó javaslatára a tanitóképezdékre vonatkozólag általa készitett (az államival csaknem teljesen egyező) rendtartás a konvent utján a kerületekhez tétetett át s a közelebbi
