Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-21 / 12. szám
193 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 194 létén ne találkozzék csak egy református lélek is, a ki egyenlő anyagi viszonyok és körülmények között nagyobb felekezeti terhet emeljen, mint a másik. Hogy pedig ez kivihető legyen, minden kétségen túl van, hogy egy oly közpénztár felállítására volna szükség, a hová minden felekezeti kivetett adó befolyna és a melyből nyerné aztán fizetését minden egyházi közhivatalnok. és tisztviselő, t. i. lelkész, espex-es, püspök ;*) de az annyii*a elhatalmasodott napi-, tisztelet- s uti-dijak fedezésére azonban egyáltalában nem nyitana számlát, mert ezek bizonyosan még ennek is deficitre billentenék — a mérlegét. De itt meg az a kérdés merül fel, hogy vájjon miképpen akarnám én e közpénztárt úgy megtölteni, hogy aztán abból mindenkinek kikerülne a magáé ? Ezt illetőleg nagyon egyszerű a feleletem : felekezeti adózással és államsegélylyel. Hát a szükséglet vájjon mi lenne ? Gondolkodtam én már e felett is és pedig már régen ; egy idevágó számításomat közzé is tettem annak idejében a „Közpapok Lapjáéban, még pedig — már akkor nem tartva elégnek a 800 írt minimumot — a lelkészi állomásokat három osztályba soroztam 1200, 1400 és 1000 frt évi fizetéssel ; korpótlékokat is terveztem és pedig az 1200 frtos állomásokat illetőleg 5 évi és az 1400 frtos állomásokat illetőleg 10 évi szolgálat eltelte után, de csak 1600 írtig emelkedőleg és csak oly lelkészek számára, kik állandóan egy helyen szolgálván, nem adódnék nekik alkalom, hogy egy nagyobb fizetésű állomásra költözhetnének át. Úgy hiszem, nem kell jeleznem, mert hát egészen világosan kilóg ezen tervezetből, hogy a korpótlékok, tapintatos eljárás mellett, tulajdonképen vajmi kis részben terhelhetnék a közpénztárt; a mennyiben azok, kik rá igényt nem tarthatnának, legtöbb esetben előmozdithatók lennének. De hát mily fokú és milyen lenne az a felekezeti kivetés vagy jobban mondva adó, mely részben a fedezetet nyújtaná ? ez a nagy kérdés. Ezt illetőleg is volt tervem már a „Közpapok Lapja“ idejében, most azonban némi változtatással, a mennyiben t. i. rajtam állana, a következő megadóztatást alkalmaznám : minden ref. családfő fizetne 2 irtot, — minden 15 éven felüli családtag 20 ki't és minden ref. vallásu egyháztag minden állami adó forintja után 10 krt; a többit fizetné az állam. Hogy pedig nem valami horribilis összeget kellene az államnak fizetnie : ennek némi felderítésére a volt „Közpapok Lapjáéból kivonatolva, bátor vagyok az akkoiú gondolataimat szóról-szóra közzétenni, a mint következik : „Igazi korszerű eszme az, melyet B. K. kollegánk ezen lap f. évi 15. számában felszínre hozott, melynek felvetéséhez már én is tettem készületet. Készületet említvén, kötelességemnek tartom legelsőben is jelezni, hogy mi volt hát ez a készület ? Elővettem az 1886. évi egyetemes névtárt, s az anyaegyházakat a népesség tekintetében csoportosítottam s ebből folyólag konstatálhatom, hogy az egész 5 egyházkerületben van 240 oly anyaegyház, melynek népessége 10—100-ig; 200 olyan, melynek népessége 100—200-ig, 202 olyan, melynek népessége 200—300-ig, 266 olyan, melynek népessége 300— 400-ig, 919 olyan, melynek népessége 400—2000-ig és *) Ily közpénztár felállítását nem realizálható, bár szép ideának tartjuk, s a fizetések rendezését a mostani adózási rendszer keretében, az adókulcsnak esetleges megváltoztatásával s államsegélylyel gondoljuk elérhetőnek. Szerk. 153 olyan, melynek népessége 2000 leiken túlterjed. Konstatálhatom továbbá, hogy legtöbb néptelen egyház van Erdélyben, azután a tiszániuneni kerületben, legtöbb népes egyház van a tiszántúli egyházkerületben, de vannak ott is néptelen egyházak és pedig nagy számmal; legkedvezőbb arányokat mutat a dunáninneni kerület. Az most már a kérdés : mit akai’tam és akarok ezen előkészülettel ? Felelet: meg akartam tudni, hogy hány anyaegyház van olyan, a hova nem érdemes a pénzt pazarolni. Tekintetbe véve, hogy még 400 lelkes egyház is — a terheket illetőleg — éppen nem alkalmas anyaegyházzá lenni: 908 anyaegyházat találtam olyat, mely adandó alkalommal — mint 200 leiken alóli •— pap nélkül maradhatna és csak 1072 olyat, a melybe papot adnék. Számításba véve azonban azon körülményt, hogy a fenti 908 anyaegyházat — helyi érdekeknél fogva, p. misszió — mindenütt beszüntetni még sem volna tanácsos, 1072 rendes lelkészi állomás számát felemelem 1200-ra. A gyülekezet népességi arányát tekintve, ezen 1200 anyaegyházat három osztályba soroznám: az első osztályba tennék 200-at, a másodikba 400-at, a harmadikba 600-at; fizetésül adnék 1600, 1400 és 1200 irtot; s igy kellene adnom az első osztályú 200 anyaegyház lelkészének 320 ezer irtot, a második osztályú 400 anyaegyház lelkészének 560 ezer irtot és harmad osztályú 600 anyaegyház lelkészének 720 ezer irtot, tehát öszszesen 1,600.000 irtot. De hát honnan venném ezt a sok pénzt? A már említett egyetemes névtár szerint 2.024.000 lelkünk van, s 4 lelket számítva egy családra, 506 ezer családdal í’eudelkezünk s 6 ezer családot a számításból kihagyva, 500 ezer családot veszek számításba, s 4 osztályba sorozván azokat, 200 ezeret veszek fel olyat, mely családonként 1 irtot, 150 ezeret, mely 2 frtot, 100 ezeret, mely 3 irtot, és 50 ezeret, mely 4 frtot s összesen a 4 osztály 1 millió forintot fizetne. Hiány: 600 ezer forint; ezt az államtól kérném, stb.“ Eddig a „Közpapok Lap“-ja. Tegyünk azonban számítást általam ez alkalommal fentebb ajánlott kivetési kulcs szerint is : 500 ezer családfő 2 írtjával fizetne 1 millió forintot, 2 millió lélekszámnak felét véve fizető egyháztagnak, 20 krjával fizetne 200 ezer frtot; hogy az adó forintok 10 krja mit hozna, azt még csak hozzávetőleg sem tudom megállapítani, de azt már mégis biztosan merem állítani, hugy minden esetre adna legalább is 400 ezer frtot.*) íme, már igy is a fent jelzett 1,600.000 forint szükséglet tel*) Általános tájékozás szempontjából talán nem végzünk fölösleges munkát, ha hozzávetőleg feltüntetjük, mennyit fizet a hazai reformátusság adóban. A számítás igen egyszerű. Magyarország egyenes adója az 1891 zárószámadások szerint 93,972,120 frt. volt. Magyarország reformált lakosai az összes lakosságnak a 90. nép számlálás szerint 1462 °/0-át teszik. Tekintve, hogy református hitsorsosaink legnagyobbrészt — majdnem kizárólag — a földbirtokos s illetve földmives osztályhoz tartoznak, melynek, adó-alapul szolgáló jövedelme el nem titkolható, inkább alacsonyan mint magasan számítunk, ha a népességi százalékszámot vesszük az adófizetés százalékául. 93.972,120 frt 11-62 °/0-a, illetve kerek számban 15 °/0-a kerek számban 11.100,000 frt. Ha czikkiró ur számítását tekintjük, akkor az adóösszegből leütendő az általános jövedelmi pótadó, 91-ben 15.191,785 frt maradna egyenes adóul 78.180,613 frt. Ennek 15 °/0-át véve, 11 775,000 frt az, a mit a reformátusság állami adóban fizet. Ennek 10 °/0-a pedig, a mit Szabó János ur felvett, nem 100,000 frt, hanem 1.177.500 frt. Inkább csak curiosumkép szolgáljon e számítás. Szerk.
