Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-22 / 12. szám
Hetedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1896. márczius 22 DUNÁNTÚLI XMEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. @< TARTALOM: Az államsegélyről, a. s. — Régiségek. (Folytatás). Thúro Etele. — Egyházmegyei gyámoldák, s a barsí e. megyei gyámolda. Akucs Lajos.— Nincs-e igaza H. K.-nak ? N. N. — Episod. Stettner Iguácz életéből. Baráth Ferencz. — Apróságok külföldről. Borsos István.— Vegyes közlemények. — Szerkesztői üzenetek. Az államsegélyről. Sebestyén Dávid szeretett barátom és volt tanul ótársam e lapok 8-ik számában kifogásolja a „Prot. Egyh. s Iskolai Lap“ f. évi első számában „Egyházi kilátások“ czim alatt megjelent elmefuttatásomnak szerinte pessimistikus hangulatát. És a dolgok jelen állásáról való felfogásom tévességét, jóakaratulag, példákkal igyekszik megczáfolni. Nekem azonban úgy tetszik, hogy az én kedves barátom czikkem intentióját meglehetősen félreértette. Polemizálni nem akarok, de mégis magam iránti kötelességemnek tartom, hogy ha valamit a közönség elé viszek, s ha az félreértésre ad okot, — a mennyire tőlem telik, megvilágositsam. S mivel S. D. barátom, úgy látszik, az államsegélyről való nyilatkozatom miatt neheztelkedett meg: ezért legjobb feleletnek találom, ha ez érdemben való nézetemet kifejtem. Ha kifejtem, hogy az egész egyházunkat közelről érdeklő államsegélynek milyen módozatát, és milyen mérvét találom egyházunkra nézve nemcsak üdvösnek, hanem egyúttal elfogadhatónak is. Mert egyházi életünk fellendülését első sorban ugyan az önmagunkon, a lelkészi nevelésünkön és iskoláinkon végbeviendő reformálástól várom: azért az államsegélyt is szükségesnek tartom. Távolról sem kicsinylem az anyagiakat, a vagyont, még kevésbbé állitom azt semminek. Hisz épen azon buzgólkodunk gyülekezetemmel, hogy valami tartaléktőkét állitsunk össze. Én csak azt a nézetet nem tudom helyeselni, mely bajaink orvoslását egyedül az állami dotációtól várja. S különösen borzadok attól a gondolattól, a melyet már sokan és sokszor hangoztattak, hogy min két lelkészeket az állam fizessen. Ez egyházunk-' nak halála lenne. Meg is mondom miért ? Nálunk a hitélet gyarló. Most is akárhány lelkész egyszerű hivatalnoknak tartja magát. S ha az állam fizetne bennünket, lennénk tisztán állami hivatalnokok. Köztünk és a gyülekezetek közt levő kapcsok teljesen elvágatnának. Nemcsak az autonómiánknak lenne vége (mert ha az állam tartaná fenn az egyházat, viszont követelésekkel is előállana, — megfosztva önrendelkezési jogunktól), hanem még a mostani vegetáló hitéletünknek is vége lenne. Még kevesebbet törődnénk a gyülekezeteinkkel, mint most. Én nem álmodozom szekularizáczióról, dús javakban való osztozkodásról. Nem óhajtom az állam által való kitartást. De az ez évben megkezdett 22,000 frtos államsegélyt is nyomom alamizsnának és czéltalannak tartom. Én olyan segélyt kivánok az államtól, a mit szabadságunk koczkáztatása nélkül elfogadhatunk, s a mi népünket sok tehertől megszabadítaná. Az egyik a közmunkák állami megváltatása. Az az ország, a melyik a földbirtokos osztályt tudta kárpótolni a dézma és robot eltörléséért, megtalálná igen könnyen a módot és az alkalmat ennek a keresztül vitelére is. És ezt annyival inkább is kívánhatjuk és várhatjuk, mivel majd minden felekezet lelkészének hivei végeznek közmunkát. 12 *>-----—--------------------ki _ _ y—--------------------------$ ELŐFIZETÉSI DU: AZ 6gyh.£L£ éS iskola. köréből HIRDETÉSEK DIJA: Helyben és vidékre pos^ hasábos petitsor több ». ADIÍSTlI EME. EGYHÁZRER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. íáviBsií? «--------------------------H *----------------------— &
