Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

7 65

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

766

alatt nyögött, hatodik superintendentiáról is emlékezik, ide nem számítván az Ahauj, Zemplin, Torna, Sáros, Ung sat. vármegyékbeli presbyteriánusokat, kik seniorok által igazgattattak.“

Tóth Peren ez tehát a fentebbi sorokban azt állítja, hogy :

nem számitva a mai tiszáninneni egyházkerületet, valamint az erdélyi egyházkerületet sem, melyről egyáltalában nem szól s melyet én sem fogok számításba venni, eleitől fogva öt ref. egyházkerület volt;

a Kanizsai Pálíi János levelét pedig úgy értelmezi Tóth Peren ez, hogy a szerint, a baranyai és a mai tiszáninneni egyházkerületet nem számitva, még hat, tehát öszszesen nyolez ref. egyházkerület lett volna 1636-ban a tulajdonképeni Magyarország területén.

Nyolez ref. egyházkerületet pedig 1636-ban sehogy sem tudunk kimutatni Magyarországon. De K. Pálíi János sem számlált és ösmert nyolezat; lássuk csak, mit mond a kérdéses levélben ?

„Inter Hungáriáé episcopatus, sive superintendent tias, quae (ni fallor sex) in hac nostra Hungária pro parte ministrorum orthodoxorum haben túr Baraniensi excepta, quae totaliter Turcicae tyrannidi subjacet, vix est altéra hac nostra Cis Danubiana afflictions sortis, ministrorum penuria magis laboráns, et adversariorum ínsultibus magis exposita.“

K. Pálíi János tehát azt mondja, hogy a magyarországi ref. egyházkerületek száma, ha nem csalódik, hat, ezek közül pedig, kivéve a baranyait, mely egészen a török járom alatt nyög, egy sincs olyan szomorú állapotban, mint a .dnnántnji. .0 tehát nem a bárányain kívül, de a baranyaival együtt számított hat egyházkerületet; ennél-; fogva T. F. fordítása, illetőleg magyarázata e pontnál határozottan téves.

Legjobban igazolja ezt maga Tóth Ferencz, midőn „A magyar és erdélyországi protestáns ekklézsiák históriája“ czimü munkájában; (Komárom, 1808.) a mai tiszáninneni kerületen és természetesen Erdélyen kívül, öt egyházkerületet számit, u. m.

1. túl a dunai,

2. felső dunamelléki,

3. alsó dunamelléki,

4. baranyai,

5. túl a tiszai.

Debreczeni Ember Pál egyháztörténete, számításba vévén a mai tiszáninneni kerületet alkotó confoederált tractusokat is, szintén hasonlóképen számit, bárha más sorrendben :

1. felső dunai,

2. felső magyarországi conf. tractusok,

3. tiszántúli,

4. alsó-dunamelléki,

ic dunántúli,

6. baranyai egyházkerület.

Mindezekből pedig az tűnik ki, hogy K. Pálíi János is jól számított, mert hatodik egyházkerületnek ö is a confoederált tractusokból álló kerületet vette.

A XVII században tehát, vegy teljes szabatossággal szólva, 1607-től 1715 ig, összesen hat református egyházkerület volt a tulajdonképeni Magyarországon.

Az előző században, 1559 körül, volt egy igen rövid időszak, melyben a mai dunamelléki kerület területén négy püspökség, illetőleg egyházkerület volt, u. mi

1. alsó-baranyai (Vörösmarti Illés.)

2. felső-baranyai (Eszéki István.)

3. pest-vidéki (Szegedi Kis István.)

4. duna-tiszaközi (Bakonyi Albert.)

Ez időben tehát, nehány éven át, csakugyan 8 egyházkerületet számlált a magyarországi református egyház.

Kassa.

Révész Kálmán.

rtx y

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— A »Dunántúli Prot. Lap« szerkesztése és kiadása jövő évi január 1-töl kezdve más kezekbe menvén át, tisztelettel fölkérjük mindazokat, kik lapunk irányában bármi czimen hátralékban vannak, hogy tartozásukat ez év deczember 31-ig Borsos István ur czimére küldve befizetni szíveskedjenek.

— Lelkészbeiktatás. Ünnepet ült az ácsi fényes gyülekezet folyó november 15-én, a midőn a megválasztott lelkész Kelemen János foglalta el uj állomását. Már a reggeli órákban élénk sürgős-forgás volt a templom bejáratánál, hol diadalkaput állítottak: „Isten hozott!“ felirattal. A zsúfolásig megtelt templomban fél 11 órakor kezdődött az isteni tisztelet a gyülekezet énekével, melynek elhangzása után Czike Lajos esperes ékes beiktató beszéde végeztével, a helybeli énekkar összhangzatos éneke közben az uj lelkész lépett a szószékre s megtartotta székfoglalóját Pál apostol I. Kor. 3: 11. alapján. Istentisztelet után következtek az üdvözlések. Elsőnek jött a helybeli énekkar, Szily György főtanitó vezetése alatt, nemzeti szinti szalagos hatalmas koszorút hozva: „Nt. Kelemen János beiktatási ünnepélyére — az ácsi ev. ref. énnekkar 1896. nov. 15.“ Majd a nők szép koszorúját hozta hat fehérbe öltözött leány: „Szeretett lelkipásztorunknak — szeretetük jeléül több ácsi nő 1896. XI/15.“ Végül az elöljáróság tisztelgett. Délután egy órakor az olvasókör helyiségében az uj lelkész 50 terítékű bankettet adott. Felesleges mondanom, hogy itt sok felköszöntő hangzott el. A késő esti órákban azon meggyőződéssel oszoltunk szét, hogy a mi jó népünk ma is megbecsüli lelkészeit, csak ezek ne szűnjenek meg ápolgatni kebelében a vallásosság és erkölcsiség virágait. Egy jelenvolt.

— Főiskolánk az ezredéves kiállításon kétféle kitüntetésben részesült. Nevezetesen a „Történelmi főcsoportban“ Elismerő oklevelet kapott a pápai ev. ref. főiskola, a „közoktatásügy“ csoportjában pedig kiállítási érmet kapott fogymnáziumunk haladásáért.