Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-15 / 46. szám
723 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 724 héttők meg őket a bukástól: ott maradtak a könyvesházak polczain. E szomorú hírre a köz* oktatásügyi minisztériumban komolyabban kezdették venni a dolgot. Először is a nép előtt szebben hangzó czimet választottak a „Magyar mesemondódban, terjesztése körül nagyobb tevékenységet fejtettek ki, árát is leszállították, sőt több helyen ingyen osztották ki a nép között. Nem is maradt el a siker! A „Magyar mesemondó“ bebocsátást nyert sok helyre, hol a „Jó könyvek“ hasztalan kopogtattak. Az eredmény azonban még ma sem olyan, amint kívánatos volna, — a falusi nép még ma is a ponyváról szerzi be olvasmányait. Ez a szomorú jelenség, meg természetesen az egyháziasság élesztése és ébrentartása bírta rá a Magyar prot. irodalmi társaságot, hogy megindítsa népies kiadványait, a „Koszorúikat. Ha nem volna közismeretü dolog, hogy a protestantizmus mennyire össze van forrva mindazzal, a mi magyar, aki a kákán is csomót keres, — ám tegyen kifogást a vállalat felekezeti czélzata ellen, ha azonban tudjuk, hogy az iratkák inkább általában a vallásosságot szolgálják s ha tudjuk, mikről szólanak, lehetetlen, hogy nemzeti szempontból is ne üdvözöljük s terjesztésükre minden lehetőt meg ne tegyünk. Köszöntenünk kell tehát ezen mosolygós ábrázatu füzetkéket még akkor is, ha nem volnának olyan jól szerkesztve, A gazdag földesur megél, ha egyik-másik birtoka nem terem is, •a szegény embernek minden göröngyre szüksége van s mi olyan földhöztapadt szegények vagyunk az egészséges, népies olvasmányokat illetőleg. Ha egy — s más tekintetben megjegyzést teszünk rájuk, - nem akar az kritika lenni a szeretet mondatja velünk csak. A mi a tárgy választást illeti, szerencsénk vagy talán szerencsétlenségünk, hogy nemzeti történetünk tele van tanuságos példákkal. Innen merítsünk tárgyat népies olvasmányainknak, a mint azt a mi „Koszorúink igen sokszor teszi is. Azonban nem hallgathatjuk el, hogy élő emberek történetének fölvételét, ha még oly érdemesek is, — nem tartjuk helyesnek. Ha nem vagyunk is olyan szigorúak e tekintetben, mint a görögök, kik Phidiást börtönre vetették, mert egyik alkotásásán a maga és Perikies arczát örökítette meg, az élőknek való tömjénezést követendő például ne állítsuk a nép elé. Arany János mondta: „Nem az a népiesség, hogy leszálljunk a néphez, -- hanem hogy a népet magunkhoz emeljük“ — hát nem kívánjuk, hogy a népies olvasmányokat olyan durva papíron s ákom-bákom betűkkel nyomassuk, mint a ponyvairodalom termékei vannak, — de tekintve, hogy a nép az „öreg betűket“ szereti, mint azt Ráth a maga népies Arany— kiadványaival oly ügyesen teszi, — tegyünk kedvére. A stílushoz is van pár szavunk. Nem hajhászni kell a népiességet, magától kell annak jönnie. Ez persze csak az olyan Íróknál lehetséges, akiknek módjukban van közvetlen közelről tanulmányozni a népet. A Koszorú e tekintetben is igen beválik. Egy van, amit a históriásoktól el kell sajátítanunk: helyébe vinni a népnek az olvasmányokat, igen olcsón adni, ha lehetne ingyen, — az volna a legjobb. Erre még várnunk kell. A kormány azt is megteheti, a mi szegény felekezetűnk bajosan. De mindegy! Tegyünk annyit, amennyit a viszonyok tenni engednek. Örüljünk, hogy már vagyunk valamennyire. A mustármag kicsiny, de idővel terebélyes fává növekedhetik! Az irniolvasni tudók száma örvendetesen növekszik,— a nép lelki gondozóin — a papokon, szellemi vezetőin — a tanítókon a sor, hogy ezt az olvasási kedvet helyes irányba tereljék. Ne vegyék rossz néven, hogy e téren is tőlük kívánunk legtöbbet: magasztos hivatásuk folyománya ez. Sokat kíván tőlük a haza, az egyház, — de ha talán ma nem, holnap bizonynyal megjutalmazza fáradságukat, nemzetfentartó munkájukat. Faragó János. EGYHÁZI ÉLET. Szabályrendelet-tervezet a dunántúli ev. ref. egyházkerületben az egyházközségek háztartásáról. 1. A vagyonkönyv. 1. §. A vagyonkönyv az egyházközség érték és teher vagyonának nyilván tartására szolgálván, köteles minden ogyházközség presbyteriuma (e. törv. 241 §.) „vagyonkönyvet“, az alant irt szabályok betartása mellett késziteni. 2. §. Az egyházkerületben lévé minden egyházközség presbyteriuma, a vagyonkönyv elkészítése, vagy annak ki igazítása czéljából az egyházközség érték és teher vagyonát —,
