Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

59 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 60 lele társasjátéka vasár- és ünnapnapokon rendszerint még nyári hónapokban is, a legszorgosabb munkaidőt kivéve. Hogy a bennülésre kárhoztatott különböző hi­vatalnokokra nézve mi a hivatalos órák előtti s utáni járkáiás, arról fölösleges is szólanunk. Beteg annak a kedély világa, kinek lelke föl nem újul a természet szép­ségének láttára. — Ezért szokták rendezni a társas ki­rándulásokat, melyeknek azonban csak ott van értékük, ahol azokat eredeti jellegükből még nem vetLezlette ki a mai idők elpuhult kényelem szeretete, tehát a kirán­dulás nemcsak az erszényt veszi igénybe, hanem az idegeket és izmokat is. — Különösen a tanulót kellene arra rászoktatni, hogy a pihenés hosszú idejét hasz­nálja fel olyan testi mozgásra, melynek tibbféle áldá­sáért majd nem győz később elég hálát adni az Is­tennek; vagyis más szóval utazza be ház íj a nevezete­sebb részeit s igy ismerje meg közvetlen szemlélés ut­ján nemzete sajátos szokásait, jó- rossz tulajdonságait. A nyári supplicatio eltörlését ebből a szempontból nem ehet eléggé sajnálni. K. Még hegedni sem kezdett az égető nagy seb, melyet a halál kaszája ejtett kerületünkön, már is újabb csa­pásra emelte fel karját az élet zordon, kéilelhetetlen el­lensége és suhintására az Isten országáért nemesen küzdő bajnokok amúgy sem igen tömör sorából kidőlt egyik vezéralak: Beöthy Zsigmond siri álomra kajtotta tisztes ősz fejét; folyó hó 19-én egy nemesen megfutott életpálya nehéz fáradalmai után pihenni tért. Vasárnap este 9 órakor szobájába vonult, hol teáját megitta. Lefekvés előtt, mint rendesen, megmosakodott és lefeküdt. Vasárnap is elvégezte a szokásos mosakodást és azután lefeküdni készült, leült az ágy szélére, ekkor érte utói az agyszélhüdés. Tíz órakor hű cselédje, a ki vizet vitt be, az öreg urat már holtan találta ágyában. A szolgáló azonnal értesítette a halálesetről Konkoly Thege Béla törvényszéki bírót, egyházközségi gondnokot, ki Tuba János orsz. képviselő, Domány János s többek kíséretében a haláleset színhelyére sieteit. A haláleset hírére több középületre azonnal kitűzték a gyászlobogót, igy a gyászesetről érkezett tudósítás után főiskolánk épületeire is. Beöthy Zsigmond 18i9. febr. 17-én Rév-Komáromban született, hol atyja, Beöthy Gáspár, a megyei közélet egyik munkás férfia, s több megyék köztiszteletben áll c­­táblabirája lakott; édes anyja Kovács Katalin, derék ve­terán Írónk, Kovács Pál nővére volt. A gyermekeiken szeretettel csüggő művelt lelkű szülők gondos vezetése alatt elemi iskolái után a gimná­ziumot is szülővárosában végezte. A jogi tudományokat hallgatni a pozsonyi jogakadémiára ment, majd a pesti egyetemre, hol jogi tanulmányait sikerrel végezvén,. 1841-ben.— alig 22 éves korában — ügyvéddé lett. A megy-öi,,élet sorompója már korán megnyílt előtte Komárommegye aljegyzőjévé választotta, mely hivatalában 1845-ig maradt. Az akkori gyakorlat szerint a megyék utasítással látták el választott követeiket és az 1843—4-ik országgyűlésre küldött követeknek átadott utasítások szer­kesztésében már a fiatal megyei aljegyző tolla is nagyban működött. Ifj. Pázmándy Dénes, a megyei ellenzék jeles vezére, fölismervén az ifjú aljegyző szép tehetségeit és tiszta jellemét, buzdította, hogy lépjen a nyilvános élet terére. A buzdítás nem volt sikertelen, az ifjú aljegyző kezdett résztvenni a megyei vitatkozásokban, csakhamar feltűnt helyes felfogásával, szép előadásával és egyike lett a megye legkedveltebb és legszívesebben hallgatott szónokainak. Jeles tulajdonságai hamar megszerezték neki a nép­szerűséget s 1842-ben már szolgabiróvá választották meg a közigazgatásban is jártas aljegyzőt. Mint szolgabiró működött 1848-ig, a mikor az első magyar minisztérium alakulása után, br. Eötvös a vallás- és közoktatási minisztériumhoz fogalmazónak nevezte ki s rövid idő múlva titkárrá léptette elő. A szabadságharcz után Beöthy is a magánéletbe vo­nult vissza s bár a forradalomban tettleges részt nem vett, az abszolút kormány kompromittált egyénnek tekintette, s az ügyvédi gyakorlattól, melylyel existenciáját biztosítani akarta, eltiltotta Egy év múlva azonban —kegyelem ut­ján — megnyílt előtte az ügyvédi pálya, a melyen jeles képzettsége, fáradhatatlan munkássága által kitűnő hírre tett szert. Az 1860-iki októberi diploma s az ennek folytán be­következett megyei rendezés ismét a közélet terére szó­lította Beöfhyt, a ki nagy készséggel vezette Komárom­ban a tisztujitást. 1861-ik évben összehívott országgyű­lésre Komárom városa nagy lelkesedéssel képviselőjévé választotta. Az országgyűlés szétosztása előtt az ország­bírói értekezlet munkálatának elfogadása által utat nyi­tott a magyar törvénykezés uj szervezésének s Beőthyt, ki egyike volt a vidék jelesebb jogtudóinak, 1862-ben a pesti kir. e. b. törvényszékhez rendes biróvá nevezték ki, honnan pár év múlva áttették a királyi táblához, rendes­­bírói minőségben. A felsőbb bíróságok újabb rendezése alkalmából 1869-ben az uj törvény alapján szervezett kiiv tábla rendes birájául megerősíttetett, s innen 1870-ben a magyar királyi kúria legfőbb itélőszéki osztálya birájává mozdittatott elő. Midőn pedig mint kir. táblai tanácselnök méltán megérdemeli nyugalomba vonult, dicsőségesen uralkodó­­felséges királyunk a Lipót-renddel jutalmazta kiváló ér­demeit s a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Egyházához való hű ragaszkodásának mindjárt ön­állóságának kezdetén tettekkel adta tanujelét s már 1842- ben a fényes komáromi egyház tanácsának jegyzőjeként szerepel. Ettől fogva tevékeny részt vesz az egyházi és* iskolai élet minden fontosabb mozzanatában úgy az egyh

Next

/
Thumbnails
Contents