Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
635 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 636 Mi magyar reformátusok azonban mindenkoron nemcsak egyszerű köszönettel, hanem a legnagyobb hálával is tartozunk amerikai testvéreinknek, a lelki gondozás előmozdításáért, a melyet anyagi áldozattal is elősegít. A magyar ref. missióra az egyes synodok (egyházkerületek) a következőképen fizetnek. Eastern S}nod................... 1000 dollár. Potomac „ .................. 500 „ Pittsburg „ ...................450 „ Ohio „ ................... 400 „ Nőit Western Synod . . . 250 „ Central Synod....................... 200 „ German Synod of the East . 140 „ Synod of the Interior ... 90 „ Összesen 3030 dollár. Ez összegből mi, már itt működő m ssionáriusok a következő segélyt kapjuk. Jurányi Gusztáv................... 400 dollár. Ferenczy Ferencz .... 550 „ Harsányi Sándor................... 475 „ Demeter Bertalan .... 600 „ Dókus Gábor....................... 350 „ Kalassay Sándor................... 400 „ Összesen 2775 dollár. E számok sokat bizonyítanak s mindenekfelett igazolják azt, hogy az amerikai angol és német reformátusoknál a magyar ref. missió nagy rokonszenvnek örvend s pártfogó egyházi hatóságunktól jövőben még többet várhatunk. így, az amerikai ref. egyház krisztusi érzülete folytán vált lehetségessé az, hogy Amerika földén a magyar református is édes anyanyelvén dicsérheti az égnek és földnek hatalmas urát, Istenét. így vált lehetségessé az, hogy többé nekünk sem kell szégyenelnünk magunkat más nemzetiségűek és vallásfelekezetek előtt. Itt minden nemzetiség és vallásfelekezet alapított már egyházat, mikor a magyar ref. még teljesen idegennek érezte magát ebben a gyorsan élő világban. Minden más nemzetiség és felekezet gondoskodott arról, hogy legalább az a talpalatnyi hely legyen valóban az övé ebből a nagy világból, a hol az Istennek háza áll. Csak a magyar reformstusnak nem volt, hol fejét lehajtaná! Istené a hála, hogy ma van! így változtak az idők, igy szültek az uj viszonyok uj szükségleteket, a melyek uj kötelességeket rónak a magyarországi helv. hitvallású egyházra. Szerencse, hogy ezek a kötelességek még csak szellemi természetűek s anyagi áldozattal nem járnak. De ha még ezzel járnának is, szerény véleményünk szerint, ezt a missiót fel kellene tartani. Statisztikai adatok igazolják ugyan is azt, hogy az Amerikába való kivándorlás évrőlévre nagyobb mérveket ölt. Ezzel az ügygyei ma már komolyan számolniok kell a magyarországi vallás felekezeteknek s ezek között a mi egyházunknak is. Számolnunk kell azért, hogy a mit odahaza elveszítünk, azt itt szerezzük vissza, de számolnunk kell másodszor azért, hogy azokat, a kik csak nehány évre (s a legtöbb épen közöttünk van ilyen) jönnek nehéz munkával keresni aranyat, azok megőriztessenek az itten lépten-nyomon tapasztalható lélekvásárlási hajszától; s végül számolnunk kell azért, hogy az az áldozatkészség, a melynek a felső egyházmegyék jegyzőkönyvei oly sok szép tanúbizonyságát mutatják fel, valahogy ki ne aludjék a mi népünk szivéből. Hozhatnánk fel még több okot is, de elég erőseknek tartjuk ezeket is arra, hogy a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent, látván testvéreinknek igaz buzgóságát, el fogja ismerni hivatalos testületnek az amerikai magyar ref. egyházmegyét, s e testülettől s annak tagjaitól sem vonja meg nagybecsű erkölcsi támogatását s ez idő szerint kegyeskedik azokra nézve határozatokat hozni, a melyeket emlékiratunk második részében lesz szerencsénk kifejteni. (Folyt, köv.) A Lajos-komáromi ev. ref. egyház története. (Vége.) Ez változván, utódja lett Gyarmati József, ki négy éveket eltöltve a rendes predikátorságban, felváltatott Árvái Dániel hasonlóan rendes prédikátor által, ki a hivatalt két évig vitte. Itt ismét filiává lesz az egyház, s időtöltőül az egyházi körbe rendeltetik Rozs Pál, ő utánna pedig csak hamar iskola-mesterül ide tétetik Sörös János, ki minek utánna az iskolatanitói hivatalt két évek múlva itt bevégezte, a már egykor itt pásztorkodott néhai boldog emlékű Gyarmati József került ide Simontornyárul ismét rendes prédikátornak, ki itt helyben, az evangéliumi szolgálatban s a lelkek pásztorságában 18 éveket leélve hosszas nyugalomra s halálos álomra szenderült az 1839-ik év október 29-ik napján, életének 82-ik évében. Gyarmati József lelkész elhunyta után káplánul rendeltetett Szalay Lajos segédlelkész Gergely napig. — Gergely napokon 1840-ik évben rendes lelkészül választatott Váradi Péter fokszabadi segédlelkész, ki is két évi hivataloskodása után Sár-Egresre hivatott meg lelkésznek. 1842-ik évben Gergely napkor rendes lelkészül választatott Hegedűs János szentmihályi lelkész, ki négy és félévi itteni hivataloskodása után 6972 éves korában 1846-ik év őszelő hó 19-ik napján bevégzi földi pályáját. A boldogult elhunytnak helyébe káplánul rendeltetett Pál János fokszabadi segédlelkész. 1847-ik évi Gergely napkor rendes lelkészül választatott Báli János enyingi segédlelkész. 1847-ik évig a parochialis épület maradt az 1804-ik évben elkészült állapotában. 1847-ik évben a kevés számra olvadt gyülekezet, mert már akkor csak 6 telkes gazdából és 6 zsellérből állt az egyház, példás vallásos bnzgóságának sikerült egyes jóltevők segédkeze nyújtásával az eddigi épületet mind megnagyobbítani, mind pedig az eddigit felemelni és újra megépíteni. Az egyes jóltevők, kiknek emléke legyen áldott, e következők: Halász Sámuel egyházmegyei gondnok adott 600 kéve nádat és 200 téglát, Kenessei Antal Veszprém megyei má“
