Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-06 / 36. szám
567 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 568 Arra az esetre u. i. ha vannak, a kik ellenzik a meghivást, nem azt rendeli, hogy „névsor segélyével azonnal meg kell állapítani, hogy azok, a kik a meghívás mellett vannak, csakugyan megütik-e számszerűleg a választók 2/3-át“ — hanem azt rendeli, hogy azonnal megkell állapítani, kogy „az ellenzők többen vannak-e az összes jogosult választók egyharmadánál /“ Tehát vannak-e ^-j-I-en? S ha vannak: úgy Maróthiként könnyen kiszámítható, hogy tehát nincs meg a 2/3 többség; tehát pályázat hirdetendő. De egyúttal azt is meglehet ám tudni, hogy a mikor nem csak Yg-j-I ellenző nincs, de egyetlenegy sem akad, mint Kálmáncsán, ott a választás „érvényesen“ megtörtént. Ugyan honnan, a törvénynek melyik szakaszából, vagy melyik elrejtett szavából meríti hát az esperes ur azt a bátorságot, hogy nullifikálja a teljesen törvényes és jogosan végbement s a küldöttség által igen helyesen megtörténtnek kijelentett választást és kihirdesse a pályázatot, a mit sajátképen nem is anticipando nekie, hanem hirlapilag a püspöknek kell kihirdetnie, s neki egyházmegyéje papjai kedvéért egyházmegyéjében csak köröznie kell. Én úgy tudom, hogy a b.-somogyi esperes tagja volt annak a zsinatnak, a melyik ezt a választási törvényt alkotta; úgy tudom, hogy éber tagja is volt a zsinatnak, sőt hogy annak nem Jupiterre esküvő, hogy úgy mondjam kormánypárti, vagy helyesebben a törvényjavaslatnak nem szövegpárti tagja volt, hanem olyan, a ki kereste a helyesebbet, a jónál jobbat, elvekben és kifejezésben. Azonban ha tekintjük a Tóth S. zsinati jegyző által a gyorsírók följegyzése nyomán egybeállitott, kinyomatott és minden egyháznak megküldött Zsinati Naplót, abban Begedy esperes ur fölszólalását nem látjuk; tehát Ő megnyugodott a zsinati szövegezésen és megnyugodott bizonynyal azért, mert elég világosnak és érthetőnek találta azt. Annál sajátságosabb, hogy a kinek nem csak ismernie, értenie kell a törvényt, de, őrködnie is kell a fölött, ime a végrehajtásnál az maga viszi azt félre és semmisiti meg a szabályszerűen tett választást! Pedig ha talán elfeledte, vehette volna magának a fáradságot, betekinteni a zsinati naplóba, a melyből meglátta volna, hogy senki, de senki se értelmezte azt a törvényt úgy, a miként Begedy ur elbotlott benne, t. i. hogy a választó küldöttség megjelenésekor a 2/3 többségnek jelen is kellene lennie. Nemo. Válasz. Nekem úgy tetszik, hogy a fentebbi fejtegetés után az én válaszom egészen fölösleges. E fejtegetés u. i. meggyőzheti teljesen Nemo álláspontjának szigorúan törvényes voltáról mindazokat, a kik arról egyátalán meggyőződni akarnak. Azokat pedig, a kik az igazságról meggyőződni nem akarnak, az én szavam se győzi meg. Én úgy vélem, hogy ama kijelentésem után, hogy Nemo magyarázatát szigorúan törvényesnek tartom s ahoz mindenben hozzájárulok, szükségtelen magyarázatba bocsátkoznom; de az talán nem lesz fölösleges, sőt csak hozzájárul a meggyőződés szilárdulásához, ha egyházi törvényhozásunk néhány kitűnőségének a szóban forgó törvény megalkotásakor nyilvánított véleményét a Zsinati napló után itt felelevenítem. íme: Szász Károly: az illető bizottság elnöke: A mi Kiss Albert urnák azt a kérdését illeti, hogy mikép konstatálható a 2/3 többség, arra nézve azt jegyzem meg, hogy nem azt kell számszerűleg kimutatni, hogy a 2/3 rész kívánja a meghivást, hanem egyszerűen bejelentik a presbyterium által s azzal azt is, hogy kit akarnak megválasztani. Ha az illető minősítésénél fogva ki nem zárható, az előre értesített választóközönség összejön s azt kérdi a bizottság: akartok-e meghívás utján választani, van-e jelöltetek és ki az? Aztán kérdi azt a választó küldöttség, hogy van-e valakinek szava a meghívás ellen. Ha nincs: akkor egyhangú a választás; ha pedig azt mondja valaki, hogy az illetőt nem akarjuk, az lesz a kérdés: hányán vagytok? A jelenlevők szóval nyilatkoznak és ha ezek száma több, mint egyharmadrész, ha csak egygyel is, akkor nincs meghívás utján való választás. Arra a kérdésre, hogy miképen konstatálható a kétharmadrész, azzal felelek, hogy negative konstatálható, vagyis azt kell konstatálni, hogy a választóknak egyharmadrésze nem kívánja a meghívás utján való választást, a mi nagyon megkönnyíti az eljárást. Tisza István: Abban mindnyájan egyetértünk, hogy az csak a végrehajtás kérdése, vájjon positive a kétharmad többség konstatálandó-e, vagy negatív irányában az egyharmad. És talán egyetértünk abban is, hogy mind a kettőt konstatálni fölösleges munka volna. Ha igy áll a kérdés, szabadon választhatunk a között, valyon a kétharmad, avagy az egyharmad igazoltassék-e. Megvallom, hogy en az eljárás könnyebbsége szempontjából az utóbbit helyeslem; helyeslem, mert ha az egyharmadrész nincs is konstatálva, a kétharmadreszt nehez kimutatni. Tisza Kálmán, világi elnök, kijelentette, hogy „ő is úgy értette a szöveget, a mint azt Szász Károly kifejtette.“ Szerintem is úgy van hát, hogy nincs se a törvénykönyvnek, se a Zsinati naplónak olyan helye, a mely igazolná Begedy esperes ur véleményét és eljárását; de még csak olyan sincs, a melyik látszólag kedvezne neki. A jelenlevők határoznak, illetve választanak. A kisebbség tartozik bizonyítani, hogy nincs meg a 2/3 többség a megnevezett jelölt mellett. Kis József. ISKOLÁDÉT. A pápai ref. leányinternátusról.'5') Mikor nagyon erőt vesz rajtam a hiúság ördöge, azzal szoktam hízelegni magamnak, hogy a pápai ref. leányinternátus létrejöttében nekem is van egy kis részem; sőt valószínű, hogy az én igénytelen föllépésem nélkül még most is a jámbor óhajtások közé tartoznék az, mert azok a magasról jövő buzdító szók azután is éppen úgy elhangozhattak volna eredmény nélkül, amint elhangzottak addig. Természetes, hogy ebből a hiúságtól sugalmazott, de egy kiváló tekintélyű egyházi férfiú nyilatkozatával is megerősített hitből kifolyólag, nagy érdeklődéssel kisérem ennek a most még gyönge, de szép gyümölcsökkel biztató csemetének gyors fejlődését s ápolása és növelése *) *) Bár nem mindenben értünk vele egyet, örömmel közöljük e nagyon érdekes és még némi túlzásaiban is megfontolásra méltó czikket.
