Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-30 / 35. szám
He tedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1896. augusztus 30. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Kard foglalta el. Kereszt tartotta fönn e hazát!“ r. I. — Református jelem. Borsos Károly. — Egyházi élet. Fiumei egyházunk. Borsos István. — Iskolaügy. A tanítóképző internátus. — Az 1868-ik évi XXXVIII. t.-cz. hatása a tanítókra és népoktatási viszonyainkra. Soós Gyula.— Könyvismertetés. Az én lelkipásztori hitvallásom. Irta Mitrovics Gyula.— Tárcza. Uj dal, uj dicsőség! ól. Somogyi Antal.— Vegyes közlemények. „Kard foglalta el. Kereszt tartotta fönn e hazát!“ így szólott Magyarország katolikusainak feje, az esztergomi herczegprimás a millenniumi istentisztelet alkalmával a budavári Mátyás templomban. Az ünnep jelentősége, az alkalom rendkivülisóge kétségtelenül csak emelték e szavak súlyát s az a forma, a melyben e nagy gondolat méltó kifejezést nyert, még inkább könnyűvé tettek arra, hogy a nemzet köztudatába átmenjen s mindenha magyar történeti axiomakép szerepeljen. % Mi is mély tisztelettel hajiunk meg e hazafias érzéstől áthatott nagy mondás igazsága előtt, mert bennünket is ama meggyőződés vezet, hogy hazánk fönnmaradásának egyik legfőbb oka volt a magyar népnek a többi európai nemzetebhez való teljes assimilatiója tudásban úgy mint vallás-erkölcsi életrendben. I. István királyunk ama ténye fölött, hogy népét a keresztyén vallás elfogadására kényszeritette s ezzel jövő megmaradásunkat s államiságunk létezését megerősítette, — a vitának helye nincs. Ha a magyar nép még idejekorán föl nem veszi a keresztséget s ezzel bele nem illeszkedik az őt körülvevő nemzetek kulturális és valláserkölcsi életviszonyaiba, ha nem lesz hasonló szomszédaihoz: hihetőleg mihamarabb Attila népének, az avarok s a többi pogánynak megmaradt vándornépek szomorú sorsára jut. S e végzet annál előbb bekövetkezett volna, mert a vad harczias életmód s erkölcsök rövid idő alatt nagyon megritkitották volna hős eleink sorát s az ekkép magára hagyatott nemzetet a kardjaink ereje s erkölcseinktől s vallási életünk idegen voltától fölinge - relt szomszéd országok megsemmisitették volna. Azonban a keresztyónség fölvétele csillapította haragjukat s az uj vallással járó nemesebb erkölcsi életrend megóvta Árpád fiait a megritkulástól. A harcz helyett a szelid béke, az idegen országok háborgatása helyett a megszerzett hon megtartásának s megvédésének vágya lett a nemzet közös életczélja. Ily szempontból véve tehát a fönt említett axiómát, valóban „kereszt tartotta fönn e hazát.“ Azonban midőn mi e felfogás előtt teljes tisztelettel meghajolunk, azzal nem akarjuk egyszersmind magunkévá tenni ama, a történeti igazsággal ellenkező hiú fölfogást, hogy egyedül Róma s a katholikus hité hazánk ezer éves fentállásának érdeme. Jól tudjuk, hogy a katholikusok nagy részét, mely vallási buzgalma szerint s nem objektive ad tartalmat a történelmi tényeknek, eme tudat tölti el meg nem okolt büszkeséggel. Valamint abban sem csalódunk, ha a magyar katholikusok biboros fejedelméről fölteszszük, hogy szavaiban a „kereszt“ alatt egyedül Rómát s annak keresztjét akarta érteni s a többi protestáns felekezetekről bennök megfeledkezett. Pedig abban a „kereszt“-ben nekünk is nagy részünk van. Sőt bátran állithaljuk, hogy hazánk egyetlen vallásfelekezete sem viselt oly súlyos kereszteket — mint felekezet — hazája megsza-35 ^------------—---------------£ ___________________________________ ELŐFIZETÉSI DU: Az egyhÁZ é8 Í8kola köréből HIRDETÉSEK DIJA: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több ä IDIÍSTÍLlíV. ID.KMZDL HIVATALOS Itlll«KsíS ®--------------------------------X X----------------------------------X
