Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

539

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

540

átvétel iránt nem intézkednék: tisztelettel javasolom, miszerint az egyházmegye s illetve annak nevében a nt. bizottság az előző két évben megszavazott 1525 frt. segélynek — tekintettel a felmerült rendkiviili kiadásokra 1896/7-re is teljes összegében folyósitását s a múlt évi beruházások fedezésére 337|frt. 4% kölcsönnek kiutalását kérelmezze.

Pápán, 1896. aug. 13.

Dr. Horváth József,

növeldei igazgató.

Az őrségi ev. reform, egyházmegyei tanitó-egylet évi rendes gyűlése.

Ori-Szent-Péteren, aug. 5-én tartotta fent nevezett tanitó-egylet ez évi gyűlését, melyet szép emlékűvé és a szokottnál díszesebbé különösen azon körülmény tett, hogy az egyházmegye esperese nt. Somogyi Gyula és Mélt. Chernél György egyházmegyei világi tanácsbiró s orsz. gyűlési képviselő urak is jelen voltak: Mezey János, őriszet-péteri, Szűcs László senyeházi, Vikár János szalafői, Fülöp József körmendi és Szakái János nagy-rákosi lelkészek s még néhány más érdeklődő. A szent-péteri tűzoltó-egylet Pajcsics parancsnok vezetése alatt szép fogadtatással lepte meg Chernél 0 Méltóságát, mint képviselőt. — A község végén ugyanis tűzoltókból álló sorfal tisztelgett s taraczklövések fogadták az érkező képviselőt, mely később is többször megújult. A tanítói lak kapujában Németh Gyula felső-őri tanító, egyleti elnök üdvözölte az egyházmegye vezérférfiait, mig a gyűlés kezdetén Horváth József nagy-rákosi tanító mondott üdvözlő beszédet.

Majd kezdetét vette a mindvégig emelkedett hangulatban folyó gyűlés, melynek kiemelkedő részét mindenesetre azon felolvasás képezte, melyet Soós Gyula pusztarádóczi tanító tartott az 1808. évi 38-ik törv. czikk hatásáról a tanügyre, kimutatván egyúttal a törvénynek úgy előnyös, mint kedvezőtlen rendelkezéseit is. Egyik fontos határozata lett a gyűlésnek, hogy az úgynevezett franczia- sarcz kamatára nézve megkérési az egylet az egyházmegyét, miszerint engedje meg, hogy a kamat egy része folyóiratok és szakmunkák vásárlására, más része pedig pályamű vagy minta-tanitás díjazására legyen fordítható. Az indítványok során igen jól eső hatást gyakorolt Chernél György urnák azon Ígérete, hogy évenként egy-egy pályakérdést hajlandó kitűzni két jutalommal 15 és 5 frt összegben s a gyűlés színe előtt mindjárt ki is tűzte a legközelebbi évié a következő kérdés megfejtését: Mely eszközökkel fejlesztheti a tanító növendékeiben a magyar nemzeti öntudatot. A pályamüveket 4 lelkész fogja megbírálni s a nyertes müvek a gyűlésen is felolvastatnak.

A tárgysorozat kimerülése után közebédre gyűltek össze a gyűlésen jelen voltak, hol természetesen nem volt hiány pohárköszöntőkben. Az itt, valamint a gyűlésen is uralkodott lelkes hangulat élénk tanúbizonysága volt annak, hogy a vezető férfiak jelenléte és részvétele mily hatással lehet a továbbhaladás előmozdítására. Vajha a

kultúra nemes ügye a jövőben is minél többeket vonzana pártolói sorába; mert ez annak harczosaiba is lelkesedést, kitartást öntene. Adja Isten, hogy igy legyen.

Referens.

TÁ8CZA.

A poseni tartományi ev. egyház élete s egyháztársadalmi munkásságának egy századra (1793— 1893.) eső rajzolása.

Az elveszettek megmentése.

Az iskolázásra való szigorú felügyelet folytán alig lehetséges ugyan, hogy iskolai kötelezettségük alól kivonhassák magukat a gyermekek és mégis előfordul, hogy egyesek csak igen későn látogatják az iskolát. Vannak oly elvetemült szülők, a kik forma szerint tanítják gyermekeiket a koldulásra és lopásra. „Kegyetlen hidegben ott ül a szegény gyermek a ház sarkán és sir, mert nem volt képes eleget koldulni és most a legdurvább méltatlanság várja; mert a természetellenes szülék megkorbácsolással fenyegették, ha meg nem hozza a megállapított összeget. Csoda-e, ha ez a gyermek s a hozzá hasonló helyzetben levők erkölcsileg tönkremennek. Itt igazán helyén van a megmentés. De hogyan ? Menedékházat, szeretetházat kell alapítani. Posenben alakult is öt, a mikben úgy 200 gyermek nyer tisztességes nevelést.

Hát azokat a kéregetőket, ki ne ismerné, a kik szegény, munkát kereső, de nem találó vándorlók személyében látogatnak meg bennünkát? Ismer ilyeneket mindenki. Bizonyára nem a legjobb hirü emberek ezek. De kellő módon talán mégis rálehetne őket bírni a tisztességes magaviseletre is és hűséges munkára. Ugyan miképpen ? Munkás telepeket kellene berendezni a részükre.— Posenben ilyen is van. Nehezen sikerült létrehozni, de mégis sikerült s nem is olyan régen, 1888-ban. Az ilyen telepen egészben véve 3, 4 hónapig maradnak ezek az inkább koldus, mint vándorló legények. Ez alatt az idő alatt felüdülnek testileg, lelkileg; szereznek maguknak tisztességes ruhát és munka után nézhetnek a siker reményével. Persze vannak köztük olyanok, a kik, mikor a kolóniát elhagyják, ismét neki adják magukat az ivásnak, a régi lumpéletnek ; de több azoknak a számuk, a kik példái a tartós javulásnak; a kik a munkás-telep elhagyása után rendes foglalkozáshoz fogtak és józanok, szorgalmasok, megbízhatók. Mekkora áldás ez! De már ez magában véve is mekkora áldás, hogy legalább egy időre annyi kóborló elvonatik az országúiról; hogy ezek a nyomorultak legnyomorultabbjai ismét imádkoznak reggel és estve, ha hallgatják és szivük) e veszik annak szavát, a ki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, a ki megkeresni s boldogítani akarja azt, a mi elveszett. Hogy mily szükségesek az ilyen telepek, világos abból, hogy az Alt-Latzigban levő telepen 50—60 munkás van állandóan, egy év folyamán tehát úgy 200 fordul meg benne; de aztán mennyit el kell még