Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-09 / 32. szám

507

DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP.

508-azon a kongresszuson, hogy az iskola ügyben csak egy érdek vezessen bennünket: a magyar nemzet érdeke. Jól esik ezt épen tőlük hallani: — de még jobban esik majd látni, mint valósitják meg.

Van ebben a mi nemzetünkben erő, de mintha megbénította volna mostanában a túlságos óvatosság, az alkalmazkodás. „Mikor kellett, tudtunk hadsereget előteremteni a semmiből,“ vitéz csapatokat, melyek megmérkőztek két nagyhatalom katonai erejével. Mikor kellett, tudtunk önállóságunkért annyi kitartással küzdeni, hogy megbámult bennünket e világ. Mikor kellett, tudtunk csaknem a semmből nemzeti irodalmat, művészetet teremteni. Meg tudtunk csinálni mindent, de mindent, a minre egy élni és haladni akaró nemzetnek szüksége van, — csak egyet nem tudtunk megcsinálni eddig, a magyar iskolát.“

De ime, derül már. A magyar köntösön áthalatszik a magyar szív dobogása s a hazafiasság napja bearanyozza a parlagot! A miniszter mondta: hogy magyarnak kell lenni e földön mindennek. Magas állásában szerezzen érvényt szavának s egy nemzet hálája fogja jutalmazni. Mert szép dolog szépeket beszélni, de a legeslegszebb: szépeket cselekedni!

Faeagó János.

A poseni tartományi ev. egyház élete s egyháztársadalmi munkásságának egy századra (1793— 1893.) eső rajzolása.

Mig egy részről távolról se illetheti ezt a tartományi egyházat az a vád, hogy kizsebeli híveit, addig másrészről a humanitás eszméje, a felebaráti résztvevő szeretet gyönyörű munkásságot fejt ki. Nem csak magáról gondoskodik itt kiki, hanem közös munkássággal az egész közönségről. E közös munkának megvan az az áldásos hatása, hogy minden egyes megtanulja ismerni embertársainak nyomorát, a mi különben talán ismeretlen maradna előtte; látja minden egyes, hogy adományait mily nemes és szent czélra tudják fordítani; érzi és megérti, hogy éppen ebben a közös munkában jő mind közelebb és közelebb ahhoz, a ki minden nyomorúságnak ősforrásától, a bűntől megszabadít bennünket. A socialis, a társadalmi bajokban az egyedül hatalmas segítő a Krisztus és ő is marad; a socialis, a társadalmi ellentéteket csak az a szeretet képes legyőzni, a mit az idvezitő gyújt meg szivünkben.

A poseni evangélikusok szivében megvan gyújtva és lángol, világit és melegít ez a krisztusi szeretet. Fényes tanúbizonysága ennek az a sok jótékony intézmény, a mi alig egy század lefolyása alatt jött létre ebben az anyagiakban oly szegény tartományi egyházban.

De hát miféle jótékony intézményeik vannak ? Először lássuk azokat, a mik a gyermekek nevelését és tanítását czélozzák. Itt természetesen, mindig csak olyan munkásságról szólunk, a mi egészen önkéntes, a szabad szeretet műve; a mit nem a polgári felsőség, nem is az egyházi

hatóság tesz kötelességgé, hanem a krisztusi szeretet. E szeretet alapján nőegyletek jöttek létre. E nőegyletek, de mellettük egyesek is u. n. kisgyermek iskolákat hoztak létre. Ezek az iskolák olyan gyermekek részére vaunak szánva, a kik otthon semmit se hallhatnak istenről, vagy ha hallanak, az a semminél is rosszabb. A kiknek szivébe a szülők csak gúnyt és megvetést plántálnak a vallás ellen és gyűlöletet az embertársak ellen. A felügyeletnek és a test ápolásának terhét nem akarják a szülők válláról levenni, hanem erkölcsi nevelésben akarják a gyermekeket részesíteni; azt akarják nekik adni, a mit már a szülői házban megkellene kapniok. És sokszor megtörténik, hogy az ilyen gyermekek téritőkké lesznek szülőikkel szemben; megtanítják ezeket imádkozni és békét hoznak a békétlen házba. Ezeketaz iskolákat többnyire diakonisszák vezetik.

Tartanak vasárnapi iskolákat vagy, u. n. gyermekistentiszteleteket. Könnyen elgondolható, hogy a felnőttek istentiszteletének nincs meg mindig a kellő hatása a gyermekekre. A felnőtteket lehet táplálni kemény eledellel, a gyermekeket pedig tejnek italával kell tartani. Pál apostolnak e bölcs tanácsát követik a gyermekistentiszteletek vezetői. Ebben férfiak és nők, kivált tanítók és tanítónők segítenek a felvett bibliai történet megmagyarázása- és megtanításában. E czélból a délelőtti istentisztelet végeztével jönnek össze.

Árvaházuk van fiuk részére 10, leányok részére l. Konfirmácziói intézetük van 6. Ezeknek az a czéljuk, hogy az olyan gyermekeket, a kik tisztán kath. helyeken laknak s igy lakóhelyükön nem nyerhetnek kellő oktatást a vallástauban, nem készülhetnek el a konfirmáczióra, bevegyék ez intézetekbe 6 heti oktatásra.

Van egy nevelési egyletük is, a melyben a múlt évben 23 gyermek volt.

Most említsük meg azokat az egyleteket, a miknek czéljuk az ifjúság megóvása. Tudvalevő, hogy 12-től 20-dik évig terjedő életkor az, a melyben minden egyes ember megszerzi magának azokat az ismereteket és képességeket, a mik által később képes lesz megkeresni mindennapi kenyerét; de fájdalom, azt is mindnyájan tudjuk, hogy ez a kor az, a melyben az ifjúság leginkább nélkülözi az élet kenyerét. A mesterek és gazdák általában panaszkodnak, hogy tanítványaik, segédeik, illetőleg cselédjeik nem tisztességesek, hűtlenek, erkölcstelenek; a gazdaasszonyok panaszkodnak, hogy a leánycselédekben nagy a gyönyörhajhászat, fényűzés és az erkölcstelenség. Sajnos, e panaszok általánosságban igazak. De hát nem áll-e itt is az irás szava: „Miért zúgolódnak az emberek; mindegyik a saját bűne ellen zúgolódik.“ Hogyan kívánhat engedelmességet az, a ki maga engedetlen az isten iránt; hogyan kívánhat hűséget, a ki maga is hűtlen! A most rajzolt szomorú állapot megjavítására, illetőleg tagjaiknak az élet kisértéseitől való megóvására alakultak a férfi- és ifjúsági-, a leány- és nőegyletek. Összejöveteleik czélja nemes szórakozás; gyakorolják magukat a zenében és éneklésben. Férfi és ifjúsági egyesületük 38 van. A leány- és nőegyletek a nemes szórakozás, a vallásos dolgokban való épülés, éneklés mellett gondoskodnak a szegények és