Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-26 / 30. szám

473 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 474 Felolvastatott ezután Szentkuti Kis Károly nagy­­igmándi lelkész, költői igen érdekes actualis munkája, mely mindvégig kellemes hangulatban tartotta az értekez­let összes tagjait. Kívánatos volna, ha ez az igen érdekes kis munka vagy e lapok hasábjain, vagy önálló füzetben mielébb megjelenne. Igen érdekes indítványt adott be Gartsik N. Sallai István esztergomi helyettes lelkész ur az áttérés megne­hezítése tárgyában, mely szerint azt ajánlja, hogy az áttérőn amennyiben róla a lelkész, illetve az egyházi elöl­járóság az áttérési jelentkezésig tudomásul nem birt volna, s igy egyházi adó alá sem vonathatott, legalább 3 évi egyházi adó visszamenőleg rajta behajtassék, s csak azután adassék ki a jelentkezésről a bizonyítvány, mit ő Eszter­gomban sikerrel is használt. Bár a lelkészértekezlet min­den tagja azon van, hogy az áttérés minél inkább meg­­nehezitessék, de ezt még sem tartja czélra vezetőnek, mert az illető, ha akarja, kifizeti a reá rótt összeget, ha nem akarj», úgy végrehajtani nem lehet, nem lévén reá semmi törvényünk. Indítványa 2-ik része pedig szól a confirmatio nyilvántartásáról, nevezetesen óhajtja, hogy mindenkinek születési, illetve keresztelési esete jegyzet rovatába irassék be, hogy hol és mikor confirmáltatott? Ezért felszólitandók volnának a lelkészek, hogy a más községben született, de általok confirmált egyének confir­­málásáról bejegyzés végett értesítsék az illető lelkészi hivatalokat. Ez indítvány czélja, hogy senki hiterősitési vizsga nélkül ne maradjon, sőt ha elmaradt volna, még a későbbi időben is ezen fontos czeremoniában részesüljön. Ezt czélozza édes Üdvözítőnk is midőn igy szól: „ha valaki bizonyságot teszen én rólam az emberek előtt, én is bizott­ságot teszek ö róla az én mennyei Atyám elöttu stb. Ez indítvány pártolólag felterjesztetik a kerületi lelkész­értekezletre. Majd e sorok Írójának indítványa olvastatott fel, mely a lelkészértekezleti tagsági dijak eddigi elavult, s ma már az igazságnak fizetésének meg nem felelő kulcs szerinti megváltoztatását, s helyette a legközelebbi 1894-ben megállapított lelkészjavadalmak után percen­­tualiter kivetését ajánlja. Ez indítvány mint az igazságnak és méltányosságnak legjobban megfelelő, egyhangúlag elfogadtatott s pénztárnok ur felkéretett, hogy már ez évi tagsági dijakat e kulcs szerint vesse ki. Végre midőn még azt megemlítem, hogy főt. Antal Gábor püspök lelkészértekezleti elnök ur helyére Nt. Kecskeméthy Jenő d.-almási, jegyzővé pedig e sorok Írója választatott, tudósításom bezárom; még pedig azon édes hittel, hogy e gyülésezések által is előbbre haladt anyaszentegyházunk hajója azon czél felé, mely gyerme­keinek földi s mennyei üdvöt osztogat! __________ Széki Aladár. A veszprémi reform, egyházmegye közgyűlése. Régen volt egyházmegyénknek olyan népes közgyű­lése, mint julius 7-én, mert csupán három egyház nem képviseltette magát, s ezek az ügyrend alapján 5—5 korona birság fizetésére köteleztettek. Véghely Dezső egyházm. gondnok ur Onagysága a pápai főiskolai igaz­gató tanácsülésen volt elfoglalva s igy Dr. Kenessey Pongrácz, majd Dr. Segesdy Ferencz tanácsbiró urak helyettesítették a világi elnöki székben. Gyűlést megelőző nap gyámintézeti közgyűlést tartott a lelkészi kar, hogy véglegesen határozzon a gyámolda sorsa felett és elfogadta a következő határozati javaslatot: a) a gyámoldába többé uj tagokat nem vesz fel, s úgy a mostani özvegyeknek, valamint az ezután azzá leendőknek évi járulékát 40 frt kegydijban állapítja meg. b) Az évi 40 frt kegydijnál több egy özvegynek sem adható, viszont ezen összeg a tőke apadásával is kifizetendő, c) A vesz­prémi egyházmegyében levő lelkészek helyett az országos lelkészi özvegy-árva gyámintézetbe fizetendő 10% belépési járulékot az egyházm. lelkész-gyámoldai pénztár fizeti meg, de ennek pótlására az egyházm. közpénztártól segélyt kér. d) Végül, ha a gyámolda mostani tagjainak özvegyei és árvái meghalnak, vagy is ha minden kötelezettségének eleget tett e pénztár: a megmaradó tőke az egyházmegyei közpénztárra száll. Az egyházmegyei közgyűlés a hatá­rozatot megerősítette és 735 írttal járul a lelkészek 10%-os befizetéséhez, mely a lelkészi fizetés 3‘33%-ának felel meg. Azoknak tájékozására, akik gyámoldánk sajátságos viszo­nyait nem ismerik, meg kell említenem, hogy ennek minden egyházmegyebeli lelkész 50 frt. egyszer s mindenkori tőke lefizetésével lett tagjává, s ha most ennek viszont szolgá­lata fejében a gyámolda 40 frt. évi járulékot ad: ez olyan eredmény, a mely minden igényt kielégithet. A lelkészi értekezlet indítványából felkéri egyház­megyénk a főt. egyházkerületet, hogy a kerületi lelkész­­gyámoldába minden lelkész részéről befizetni kötelezett 4 frt. évi járulékot, mint tagsági dijat, ezután ne követelje, sőt ezen fizetést szüntesse be, hiszen a kerületi lelkészi kar által évenként befizetett 900 frtot a Baldácsy alap, tüzkárbiztositási pénztár ide utalt bevételéből könnyen pó­tolhatja és ezen évi jövödelem s a meglevő tőkék kama­taiból utat és módot találhat arra, hogy a kerületi gyámolda eddigi kötelezettségének könnyen eleget tehet, valamint a dunántúli lelkészek özvegyeit ezután is segé­lyezheti. Bizony itt van az ideje, hogy a kerületi lelkész­­gyámolda sorsának kérdését felvessük és arról határoza­tot kérjünk. Közgyűlésünk, mint már annyiszor, ismét felkéri a főt. egyházkerületet, hogy az államsegélyt kirendelt czél­­jára legyen szives fordítani és mindenek előtt változtassa meg ennek felosztásáról alkotott szabályrendeletét, mert a kerületi közvélemény követeli, hogy egyszer már ez a kérdés is az igazságnak megfelelő megoldást nyerjen. A helyi ügyek közül felemlítem a kövesi egyház kérvényét, melyben a meglevő díj levélre lelkészt óhajtana választani, de mivel a 600 frtot nem éri el, további intéz­kedésig Arácshoz leszen affiliálva. A csurgói ref. egyház panaszképen jelentette, hogy az ottani ág. hitv. ev. leányegyház a temetői szénához jogot akar formálni azon czimen, hogy a telekkönyvben a régi temető közösnek van Írva, — de mivel évszázados

Next

/
Thumbnails
Contents