Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-26 / 30. szám
473 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 474 Felolvastatott ezután Szentkuti Kis Károly nagyigmándi lelkész, költői igen érdekes actualis munkája, mely mindvégig kellemes hangulatban tartotta az értekezlet összes tagjait. Kívánatos volna, ha ez az igen érdekes kis munka vagy e lapok hasábjain, vagy önálló füzetben mielébb megjelenne. Igen érdekes indítványt adott be Gartsik N. Sallai István esztergomi helyettes lelkész ur az áttérés megnehezítése tárgyában, mely szerint azt ajánlja, hogy az áttérőn amennyiben róla a lelkész, illetve az egyházi elöljáróság az áttérési jelentkezésig tudomásul nem birt volna, s igy egyházi adó alá sem vonathatott, legalább 3 évi egyházi adó visszamenőleg rajta behajtassék, s csak azután adassék ki a jelentkezésről a bizonyítvány, mit ő Esztergomban sikerrel is használt. Bár a lelkészértekezlet minden tagja azon van, hogy az áttérés minél inkább megnehezitessék, de ezt még sem tartja czélra vezetőnek, mert az illető, ha akarja, kifizeti a reá rótt összeget, ha nem akarj», úgy végrehajtani nem lehet, nem lévén reá semmi törvényünk. Indítványa 2-ik része pedig szól a confirmatio nyilvántartásáról, nevezetesen óhajtja, hogy mindenkinek születési, illetve keresztelési esete jegyzet rovatába irassék be, hogy hol és mikor confirmáltatott? Ezért felszólitandók volnának a lelkészek, hogy a más községben született, de általok confirmált egyének confirmálásáról bejegyzés végett értesítsék az illető lelkészi hivatalokat. Ez indítvány czélja, hogy senki hiterősitési vizsga nélkül ne maradjon, sőt ha elmaradt volna, még a későbbi időben is ezen fontos czeremoniában részesüljön. Ezt czélozza édes Üdvözítőnk is midőn igy szól: „ha valaki bizonyságot teszen én rólam az emberek előtt, én is bizottságot teszek ö róla az én mennyei Atyám elöttu stb. Ez indítvány pártolólag felterjesztetik a kerületi lelkészértekezletre. Majd e sorok Írójának indítványa olvastatott fel, mely a lelkészértekezleti tagsági dijak eddigi elavult, s ma már az igazságnak fizetésének meg nem felelő kulcs szerinti megváltoztatását, s helyette a legközelebbi 1894-ben megállapított lelkészjavadalmak után percentualiter kivetését ajánlja. Ez indítvány mint az igazságnak és méltányosságnak legjobban megfelelő, egyhangúlag elfogadtatott s pénztárnok ur felkéretett, hogy már ez évi tagsági dijakat e kulcs szerint vesse ki. Végre midőn még azt megemlítem, hogy főt. Antal Gábor püspök lelkészértekezleti elnök ur helyére Nt. Kecskeméthy Jenő d.-almási, jegyzővé pedig e sorok Írója választatott, tudósításom bezárom; még pedig azon édes hittel, hogy e gyülésezések által is előbbre haladt anyaszentegyházunk hajója azon czél felé, mely gyermekeinek földi s mennyei üdvöt osztogat! __________ Széki Aladár. A veszprémi reform, egyházmegye közgyűlése. Régen volt egyházmegyénknek olyan népes közgyűlése, mint julius 7-én, mert csupán három egyház nem képviseltette magát, s ezek az ügyrend alapján 5—5 korona birság fizetésére köteleztettek. Véghely Dezső egyházm. gondnok ur Onagysága a pápai főiskolai igazgató tanácsülésen volt elfoglalva s igy Dr. Kenessey Pongrácz, majd Dr. Segesdy Ferencz tanácsbiró urak helyettesítették a világi elnöki székben. Gyűlést megelőző nap gyámintézeti közgyűlést tartott a lelkészi kar, hogy véglegesen határozzon a gyámolda sorsa felett és elfogadta a következő határozati javaslatot: a) a gyámoldába többé uj tagokat nem vesz fel, s úgy a mostani özvegyeknek, valamint az ezután azzá leendőknek évi járulékát 40 frt kegydijban állapítja meg. b) Az évi 40 frt kegydijnál több egy özvegynek sem adható, viszont ezen összeg a tőke apadásával is kifizetendő, c) A veszprémi egyházmegyében levő lelkészek helyett az országos lelkészi özvegy-árva gyámintézetbe fizetendő 10% belépési járulékot az egyházm. lelkész-gyámoldai pénztár fizeti meg, de ennek pótlására az egyházm. közpénztártól segélyt kér. d) Végül, ha a gyámolda mostani tagjainak özvegyei és árvái meghalnak, vagy is ha minden kötelezettségének eleget tett e pénztár: a megmaradó tőke az egyházmegyei közpénztárra száll. Az egyházmegyei közgyűlés a határozatot megerősítette és 735 írttal járul a lelkészek 10%-os befizetéséhez, mely a lelkészi fizetés 3‘33%-ának felel meg. Azoknak tájékozására, akik gyámoldánk sajátságos viszonyait nem ismerik, meg kell említenem, hogy ennek minden egyházmegyebeli lelkész 50 frt. egyszer s mindenkori tőke lefizetésével lett tagjává, s ha most ennek viszont szolgálata fejében a gyámolda 40 frt. évi járulékot ad: ez olyan eredmény, a mely minden igényt kielégithet. A lelkészi értekezlet indítványából felkéri egyházmegyénk a főt. egyházkerületet, hogy a kerületi lelkészgyámoldába minden lelkész részéről befizetni kötelezett 4 frt. évi járulékot, mint tagsági dijat, ezután ne követelje, sőt ezen fizetést szüntesse be, hiszen a kerületi lelkészi kar által évenként befizetett 900 frtot a Baldácsy alap, tüzkárbiztositási pénztár ide utalt bevételéből könnyen pótolhatja és ezen évi jövödelem s a meglevő tőkék kamataiból utat és módot találhat arra, hogy a kerületi gyámolda eddigi kötelezettségének könnyen eleget tehet, valamint a dunántúli lelkészek özvegyeit ezután is segélyezheti. Bizony itt van az ideje, hogy a kerületi lelkészgyámolda sorsának kérdését felvessük és arról határozatot kérjünk. Közgyűlésünk, mint már annyiszor, ismét felkéri a főt. egyházkerületet, hogy az államsegélyt kirendelt czéljára legyen szives fordítani és mindenek előtt változtassa meg ennek felosztásáról alkotott szabályrendeletét, mert a kerületi közvélemény követeli, hogy egyszer már ez a kérdés is az igazságnak megfelelő megoldást nyerjen. A helyi ügyek közül felemlítem a kövesi egyház kérvényét, melyben a meglevő díj levélre lelkészt óhajtana választani, de mivel a 600 frtot nem éri el, további intézkedésig Arácshoz leszen affiliálva. A csurgói ref. egyház panaszképen jelentette, hogy az ottani ág. hitv. ev. leányegyház a temetői szénához jogot akar formálni azon czimen, hogy a telekkönyvben a régi temető közösnek van Írva, — de mivel évszázados
