Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-26 / 30. szám
Hetedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1896. Julius 26. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: A protestántizmus egyszerűsége, r. L— Régiségek. (Folytatás.) Thúry Etele.—Egjyházi élet. A tatai ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Széki Aladár. — A veszprémi reform, egyházmegye közgyűlése. Thúry Etele.— A b.-somogyi ev. ref. egyhm. közgyűlése. Nagy Lajos.— K ö n y v i s m e r t e t é s. A pozsonyi ág. hitv. ev. akadémia értesítője. Közli dr. Masznyik Endre. Borsos István.— Vegyes közleménye k.— Szerkesztői üzenetek. A protestántizmus egyszerűsége. A jelen időkben többször hallottunk saját hitsorsosaink részéről oly óhajokat, hogy a mi protestáns templomaink fölszerelésében és egyéb egyházi rítusainkban fölhagyva ősi egyszerűségűnkkel követnünk kellene a más vallásuak, főleg a katholikusok példáját. S ezen óhajok támogatására elősorolják mindazon előnyöket, a melyek azon egyházak híveinek tömörítését, szaporodását és hithűségét eszközük. Ismerve a mai társadalmi viszonyokat, a melyeknél fogva nagy része a társadalomnak a különböző okokból előidézett szellemi lomhaságból restel a dolgok lényegére hatni és mindenben, igy tehát a vallásban is, csupán a külső hatás eszközei után indul, — több mint valószínűnek tartjuk, hogy a mi templomaink egyszerűsége és rítusaink pompa nélkülisége nem dicsekedhetik, legalább a jelen napokban, az imént említett előnyökkel. Azonban nincs okunk e jelenség fölött ag- * gódnunk. De nem is szabad. Hisz az a protestántizmus legmagasztosabb feladata, hogy megtanítsa az emberiséget, miként kell az élő hitet minden külső behatás nélkül, életünk összes perczeiben, cselekvéseinkben, a jó és balszerencse közt, a maga lelkes üdítő épségében megtartanunk. A ki csak akkor érzi Istent szivében, midőn a templomba lépve annak szobrait, képeit s egyéb díszítéseit látta, annak vallásos érzülete csak pillanatnyi fölbuzdulás, kierőszakolt s inkább illusio mint valódi hitérzet. A zsidóságnak e fajta vallásosságát s az ily irányt követő vallási intézkedéseket Ítélte el az isteni Megváltó is a kutnál levő asszonyhoz intézett ama szavaiban: „Eljő az idő, midőn lélekben és igazságban imádják az Istent.“ Lélekben imádni az Istent annyit tesz, mint egész életrendünket magára a legfőbb lényre vonatkoztatni. Istenért tenni a jót s kerülni a rosszat: Istenért teljesíteni minden kötelességünket. Az igaz istenfélő nem feledkezik meg örömeiben hálát adni a minden jók Urának, s a sors csapásai közt meg tud nyugodni az isteni akaratban. Mielőtt valamit cselekednék, erőt vesz lelkén amaz indulat, mely Krisztus Urunkat a kin szenvedése előtti órákban e szavakra fakasztá : „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; de mindazon által ne az én akaratom legyen, hanem a tied.“ Az igaz keresztyén mindig lelkében hordozza az Istent s a templomot, úgy hogy ha valamikor minden templom eltűnnék egyszerre a földszinéről, ő nem fogyatkoznék meg csöppet sem hitében. Ez a krisztusi hit. Isteni Megváltónk is ily hitélet megalapítását óhajtotta a földön. Midőn a zsidó nép az új politikai, társadalmi és szellemi viszonyok között vallásának már csak külső formaságaiban kereste, — bár hasztalanul, — lelki üdvét, akkor hangzottak el a Messiás boldogító igéi: lélekben imádd az Istent! S midőn Üdvözítőnk tanai elterjedtek a földön, végre megtalálta bennök az emberiség üdvét, a melyért hosszú évezredek óta hiába epedt 30----------------—------— u it__________________ előfizetési díj: Az egyház és iskola köréből ! hirdetések dija: Helyben és vidékre posj 4 hasábos petitsor több "‘“Ti. ADIÍIlLI ÜT. REF, EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE.' x--------------------------* X--------------------------K
