Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-19 / 29. szám
451 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 452 alsóbb egyházi képviseleti testületek és hatóságok mindazon tagjaira és tisztviselőire, kiknek választása az egyházközségek jogai közé tartozik.“ E pontnak második bekezdése már egész világosan anyaegyházról szól, mondván „Minden anyaegyháznak föltétlenül annyi szavazata van, a hány rendes lelkészi állomást tart fenn.“ Ez eddig is igy volt. Ez hát nem újság. A harmadik bekezdés már újitást tartalmaz ;• t. i. itt arról van szó, hogy a kettős alapon, azaz a lelkészek és a lelkek száma alapján hány szavazat illet meg valamely népesebb egyházat. A részletezésben hát, a hol az újításról van szó, semmi sincs arról, hogy ezentúl a leányegyházak is adnak szavazatot. Tudjuk, hogy e 11 p. körül igen nagy vita fejlődött ki a zsinaton. A különböző vélemények részletesen megismerhetők a zsinat naplójából. Ezt a vitát olvasgatva, sokszor találkozunk ezzel a kifejezéssel, hogy itt jogkiterjesztésről van szó; de hogy ez a jogkiterjesztés — a szavazatok adása tekintetében — a leányegyházakra is vonatkoznék, erről egy szó sincs. Egyes nyilatkozatokat egész röviden a mint czélomra szükségesek, ide jegyzek: Pap Gábor szerint: „nem a presbyteriumtól függött a szavazat eddig is, hanem a lelkészek számától.“ Tisza Kálmán: „azt méltóztatnak mondani, hogy a presbyteriumok jogát akarják fentartani, hogy a presbyteriumi szavazatok, a hány presbyterium, annyi szavazat, maradjanak. Ez az alap nem áll. Mert sehol sincs sem a gyakorlatban, sem törvényeinkben az, hogy a mennyi presbyterium, hanem az van, hogy a hány lelkész : azt tartom pedig, hogy lelkész és presbyterium nem egy és azonos. Tehát már a kiindulási alapból sem hivatkozhatnak arra, hogy egyedüli hivei a presbyteriumoknak ; mert nem a presbyteriumoknak a jogát védik, hanem a lelkészek számához kötött jogot ... Az 500 lélekből álló egyházközség, ha lelkészt tart, fog bírni egy szavazattal.“ (Hátha nem tart lelkészt? Akkor nincs szavazati joga!) Kiss Áron: „Egy szavazat meg van hagyva most is a legkisebb anyaegyháznak is.“ (Tehát csak az anyaegyháznak !) Nem idézek többet; ebből is látható, hogy a zsinaton senki se gondolt arra, hogy a szavazatadás jogát a leányegyházakra, vagy éppen a fiókegyházakra is kitérj eszsze. Ezért állítom, hogy a törvényben az illető kifejezések közt levő eltérés csak szövegezési hiba. Állításomat igazolom ismét a zsinati naplóval. — A napló (II. köt.) 728. lapja szerint Várady Gábor felszólalt, hogy ha az egyházkerületi jegyzők választásáról úgy intézkedik a törvény, hogy azok „az egyházkerület anyaegyházközségeinek presbyteriumai által választatnak ; “miért van a törvényjavaslatban az, hogy az egyházkerületi tanácsbirákat „az egyházkerület gyülekezeteinek presbyteriumai választják?“ Ő előre látta azt a zavart, a mit a kifejezések különböző volta elő fog idézni. Mert egészen könnyen fölmerülhet a kérdés : mi különbség van az egyházkerület anyaegyházai és az egyházkerület gyülekezetei közt? Ez a zavar ime csakugyan előállt Barsban. A Várady felszólalásakor — egyéb okok miatt is — visszaadatott ez a szakasz az illetékes bizottságnak; a későbbi tárgyalás alkalmával az esperesek választására vonatkozólag felszólalt Dorogi Lajos, azt kérdezvén a zsinattól, hogy ha az egyházmegyei gondnok választásáról a törvény azt mondja, hogy a gondnokot az egyházközségek presbyteriumai választják, az esperes választásáról miért mondja, hogy azt az egyházmegye gyülekezeteinek presbyteriumai választják ? Ez a kérdés ha a törvény más szakaszára vonatkozik is, de lényegében ugy-e teljesen egy a Várady Gábor kérdésével ? Éppen azért a ráadott feleletet is úgy tekinthetjük, mint erre is adott feleletet. Doroginak Hegedűs Sándor ezt felelte: „A mi az előttem szólt — észrevételét illeti, hogy általánosságban van csak a gyülekezet megemlítve és nem az anyaegyház kifejezés használtatott, az nem hiba (pedig ime bebizonyult, hogy az ?), hanem természetes dolog. Tudtommal a leány-, társ- és flókegyházaknak nincsenek presbyteriumai, csak az anyaegyházaknak és igy midőn a szöveg gyülekezetek presbyteriumairól szól, igen természetes, hogy ezek a gyülekezetek anyaegyházközségek.“ Hegedűs után mindjárt Dégenfeld József gr. szólalt fel: „Nekem az egyházalkotmányi bizottságban is az volt a nézetem, hogy lehetőleg egyenlő kifejezések használtassanak a szövegben és ámbár elismerem azt, hogy a gyülekezetek presbyteriuma alatt anyaegyházközségek presbyteriumaít kell érteni, de a következetesség és egyformaság azt kívánja, mint ezt Dorogi ur is mondta, hogy itt is ugyanazt a kifejezést alkalmazzuk.“ Hegedűs nyilatkozatában van ugyan bizonyos tévedés, de ahhoz a kijelentéséhez, hogy „midőn a szöveg gyülekezetek presbyteriumairól szól, igon természetes, hogy ezek a gyülekezetek anyaegyházközségek,“ hozzájárult a zsinat. így történt aztán, hogy bár az esperesekre vonatkozólag kicseréltetett a helytelen kifejezés, az egyházkerületi tanácsbirókra vonatkozólag megmaradt a kifogásolt kifejezés. Azt hiszem, hogy az előadottak alapján bátran mond. hatom, hogy az, a mi a törvényben a barsiak fölfogásának látszólag kedvez, tisztán szövegezési hiba. Innen van, hogy az a bizottság, a mely kerületünkben az átmeneti intézkedéseket illető javaslatok elkészítésére kiküldetett, nem javasolta, hogy az egyházkerületi tanácsbirák választásánál a leányegyházak is adjanak szavazatot, a mi úgy 80 szavazat-különbséget tenne. A törvényben különben épp e fejezeteknél más hiba is van. Nevezetesen csak az egyházmegyei jegyzőknél említi, hogy azok „szavazattöbbséggel“ választatnak; de hogy ez a szavazattöbbség absolut, vagy relativ-e, arról nincs szó. Más tisztviselőknél meg semmiféle szavazattöbbségről se szól. De azért ebben a hallgatásban nincs ám semmi újítás; valamint a 27. §. 11. pontjában sincs ám semmi újítás a leányegyházakra vonatkozólag, csak azért, mert az illető pont hallgat róluk, mintha liallgatá-
