Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-19 / 3. szám
Hetedik évfolyam 3. HZ a III. Pfpa, 1896. január. 19. •« MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 9-TARTALOM: Az egyházmegyei gyámoldákról a. s. — Negat o-e a protestantizmus igazán ? ! Patay Károly. — Munka és pihenés keresztyéni szempontból. (Folytatás.) K. — Könyvismertetés. Isten Országa. Átdolgozta Benke István. — T á v c z a. Toronycsillag feltételekor. K. K. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények Az egyházmegyei gyámoldákról. E lapok hasábjain már többszörösen képezte discus8Íók tárgyát a tractusi gyámoldák sorsa. Különösen azóta lett égetővé ez a kérdés, a mióta hosszú vajúdás után az egyetemes gyámintézet végre valahára megszületett. Hallottunk többféle tervezgetóst. Egyik vele akarja viseltetni részben vagy egészben a lelkészeknek az egyetemes gyámoldába való belépési terhét. A másik meg tiltakozik ez ellen. A kérdés közérdekű. — Megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Mindenesetre az lett volna a legokosabb, ba a convent a meglevő alapokra építette volna föl az egyetemes gyámolda épületét. Oly formán, hogy az egyházmegyéknek kötelességükké tette volna gyámintózeteík szükséges mérvű fejlesztését. Maga is segélyére men vén a partialis gyámoldáknak, ott a hol szükség lett volna rá, a már e czólra tőkésített s ugyan e czólra a közalapból évenként kiutalványozni szánt összegből. így a már meglevő circa egy millió tőke felhasználásával sokkal hamarább lehetett volna egy hatalmas gyám- és nyugdíj intézetet létesíteni. — Más részről a centralisatióval járó veszélyeket is jobban el lehetett volna kerülni. — Mert az bizonyos, hogy vidéken nagyobb kamatra s talán biztosabban is el lehet helyezni a tőkéket, mint a fővárosban. De hát a convent ki akarta kerülni az ilyen tervezetekkel járó sok kicsinyeskedő féltékeny kedésből eredő huza-vonát. Létesített egy egészen újat. S talán bölcsen is cselekedett, midőn így tett. S bár régebben tette volna. Hanem, hát mit tegyünk mi már most a mi gyámoldáinkkal ? Megtartsuk-e továbbra is érintetlenül magnak, mint egy nagytekintélyű és nagyérdemű egyházi kitűnőségünk magát kifejezé? Annak ma már nincs értelme, hogy tovább fejlesszük. S ba a mostani statusquoban hagyjuk őket, özvegyeink bizony édes kevés osztalékot kapnak belőlök. Igaz ugyan, hogy e szegényeknek az a 30—50 frt is jól esnék az egyetemes gyámolda 250 írtja mellé. De hát azért csak továbbra is paródiája lennének ezek a gyámintézeteknek. De meg az az eset is előállott, hogy idöjártával gazdátlan vagyonná lennének. Az egyetemes gyámintézet alapszabályaiból kihagyták ugyan azt az ominosus, az egyéni szabadságot sértő §-t, mely szerint egy lelkész sem lehet részleges gyámolda tagja. De viszont méltányossági szemp mtból a tractusok sem tehetik kötelezővé ezt a tagságot. így aztán, akárhány új lelkész elégnek fogja tartani az egy terhet Azt, a melyik kötelező. S a melyik bár súlyosabban esik is neki, de egyszersmind özvegyéről, árváiról jobban is gondoskodik. Ekkorra már az egyetemes gyámintézet is bizonyára megizmosodik s mégis az absorbeálja-e be, mint gazdátlan vagyont? A másik esetben, ha t. i. ezek a meglevő gyámpónztárak tennének eleget az egyetemes intézet iránt való kötelezettségünknek, egy más veszély, az alapok elkallódásának veszélye fenyegeti. A terv ellen elvi szempontból nem igen lehet kifogást tenni. Mert igy is, úgy is a gyám-3 * ------------------* _ _ v-------------------------* előfizetési díj: Az egyház és iskola köréből hirdetések íja: Helyben és vidékre pos^ hasábos petit ír több- IDIÍMl EY.REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. * ------------------------X X--------------------------*
