Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-31 / 22. szám
347 DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 348" kezdettől fogva 1868-ig adja elő, áttér azon történeti előzményekre, amelyek közvetlen okaiul szolgáltak e kollégium újabb életének megalkotására. Csak ezután következik a rendszeresen felosztott anyag tárgyalása. Az egész mű két nagy részre oszlik. Az első rész 10 szakaszban a kollégium összességére vonatkozó általános intézkedések és berendezkedésről nyújt érdekesen egy beállított kimerítő ismertetést; mig a sokkal nagyobb II. rész a főiskola egyes alkotórészeinek s tagozatainak körébe eső ügyekkel s momentumokkal foglalkozik mindenre kiterjedő figyelemmel. E részek közül, fontosságukat és értéküket tekintve, az I. rész elébe helyezendő a másodiknak, amennyiben ott ismerjük meg a nagyszabású intézetnek mint egésznek belső szervezetét, ott érdemli ki teljes elismerésünket ama gondoskodás, amely a vezetők íészéről e több ágra szakadó intézetnek egységes szellemét, a korral haladó fejlődését s könnyű administratioját mindenkorra biztosítani volt hivatva. A korral lépést tartó haladási ösztön természetesen az újabb időkben is sok és gyökeres reformokat idézett elő az okos és körültekintő conservativ szellemű intézményen. S e változásokról mindenütt hűségesen beszámol a szerző, teljes átekintést nyújtva az azt okozó ügy s a végeredményről. Ily felfogással szól az intézet kormányzatáról s főkép az egyházkerületi állandó igazgató-tanácsról, mint legfőbb kormányzó-testületről, a fő- és középiskolák önkormányzati jogairól, az u. n. kebli legfőbb felügyelő, intéző testületről; nemkülönben az elöljáróság hatásköréről s a tanárkairól, illetőleg: tanárkarokról. Ugyancsak e felfogással csatolja ide a II. részbe, a kollégiumi épületek s gyűjteményekre vonatkozó adatait is. Az V-től a IX. szakaszig az internatusról, a tanulók segélyezéséről, továbbá a vagyon- és egészségügyről s végül az ifjúsági egyesületekről ad bő értesítést. E poutok közt az internatusi intézmény ama rendelkezése nivja fel figyelmünket, mely szerint az u. u. szol garend szer még egészen el törülve nincs, hanem csak jelentékenyen korlátozva (51. lap.). Helyesen Ítéli meg e rendszert a szerző s vele együtt mi is bízunk abban, hogy a humanismus szelleme mihamarabb kiküszöböli teljesen e paedagogiailag is elitéit rendelkezést éppen úgy, amint napirendre tért a magántanitói rendszer fölött is. A mű második részét azok a tulajdonságok jellemzik, mint az elsőt. Mindenütt a kimerítő ismertetés, természetes egymásutánban, könnyű áttekintést nyújtó csoportosításban. Az első szakasz a már megszűnt jogi tanfolyam utolsó időbeli történetének van szentelve; ezt követi a theologiai akadémia, a főgymnasium, a tanítóképző-intézet, gyakorló s elemi iskola kül- é- beléletuek hü rajza a legutóbbi 3 évtizedből. A sok érdekesnél — érdekesebb adatok közt minden esetre legszembetűnőbb a theologiai academia sorsa, amely éppen úgy mint a pápai főiskola, már három Ízben volt kitéve a más városba áthelyezés kísérletének. De mig a mi „Alma materünk“ ügye annyi küzdelem után végrevalahára biztos révbe jutott s megtartotta régi helyét: addig az enyedi theologia akadémiának előreláthatólag még erős harczokat kell kiállania a döntő ütközetig, amely aligha felel meg a történeti jogára méltán támaszkodó város reményének. E reflexiótól eltekintve s visszatérve magára a mű ismertetésére, be kell vallanunk, hogy minden részét mintaszerű gondosság jellemzi. A főgymnasium pontja alá foglalt tanári életrajzokat a collegialis érzület melegsége hatja át anélkül azonban, hogy az objectivitas kárára lenne s az egészet kellemessé teszi az előadás vonzó könnyedsége. Ott különösen, ahol az intézet egy-egy kiváló tanáráról szól, mint pl. P. Szathmáry Károly, Nagy Károly. Mihályi Károly stb. ott emelkedik előadása jó tulajdonságainak legmagasabb fokára. Különben is az egész munkának legkiválóbb oldala,, hogy előadása minden részéhez alkalmazkodó: tárgyszerű és sohasem felületes1 Úgy, oly hangban mond el mindent* amint vau s a mint a d*»log természete megkívánja és semmit sem feled el, ami az egésznek kikeritéséhez szükséges. Ez a pontosság késztette a szerzőt arra is, hogy mindahhoz, amihez lehet, statistikai táblázatokat készítsen a legtökéletesebb formában a százalék számítás alapján. E táblázatok mintegy sima tükörül szolgálnak, amelyekről számokban tündökleuek vissza a kollégium utó só három évtizedének egyes kül- és beléleti mozzanatai. S e táblázatok a főiskola egyetlen tagozatától sem maradnak el. S hogy „finis coronet opus“ a munkát haugulatteljes zárszó, majd név é tárgymutató fejezi be. Ennyit szándékoztunk a fent nevezett kollégium legújabb történetéről ismertetésképpen megjegyezni. Sokan talán egyoldalúnak fogják tartani rövid megjegyzéseinket, minthogy csak a jó tulajdonságokról szólottunk ; azonban ez nem a mi hibánk, hanem a műé, amely oly annyira kielégíti minden szempontból a kívánalmakat, hogy mást róla nem irhattunk. r. I. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Harang- és templom avatás. E hó 3-án örömnapja volt a Lajos-Komáromi ev. ref. egyháznak, mert e napon lett az új harang s a megnagyobbodott imaház felavatva óriási közönség jelenlétében. Az imaházat nagyobbitani kellett, mert 69 lélek az ágost. hitv. egyházból kitért s a mi egyházunk kebelébe jött át. A felavatási szertartást nagytiszt. Szűcs Dezső csajági lelkész ur végezte. Az egyház történetét pedig, melyet később közölni fogunk, a gyülekezet buzgó lelkésze, Rébék László olvasta fel. — Szives kérelem. Mindazokat, kik az ifj. képzőtársulat „Tavasz“ ez. kiadványára előjegyeztek, de példányt ez ideig nem kaptak, ez utón kérem föl, hogy egy levelezőlapon szíveskedjenek a müvet megrendelni, mivel néhány gyűjtő iv nem érkezett vissza. Felkérem egyúttal azokat is, kik érdeklődnek a képzőtársulat működése iránt* hogy a mennyiben a „Tavaszt“ megrendelni óhajtják, ezt minél előbb eszközölni kegyeskedjenek annyival is inkább,
