Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

333

DÚNANTÜL1 PROTESTÁNS LÁP.

334

is, — mint a tekintetes vármegye jól tudja —, mint az említett ingatlanoknak birtokosai, a mi igaz jogunkkal, egyedül csak a prédikátornak és a mesternek és nem más végre átengedett földünktől meg nem fosztathatunk.

Mely indokaink alapján Felséged előtt alázatosan könyörgünk, hogy azon megtámadást, a melyet, mint feljebb emlittetett, Felségednek minden parancsolatja nélkül a vármegye ellenünk inditott, mit sem gondolva az általunk felhozott indokainkkal, a mi kárunkra állittatott, vagy megsemmisittetni, vagy pedig a végrehajtás előtt felvitetni és elolvasni méltóztassék, és mi is a mi fundusainkat úgy a per alá veiteket, mint a még nem peresitetteket megtarthassuk; és hogy mi is minden lelki vigasztalás nélkül élni ne kényszerittessünk: a mi gyermekeink is Istenes és tisztességes tudományok nélkül nagy tudatlanságban ne nevekedjenek, prédikátor és mester tarthatósát kegyelmesen megengedni méltóztassék. A mely kegyelmes császári és királyi kegyelméért hűséggel és engedelemmel készek vagyunk meghalni. Felségednek alázatos és mindenkor hűséges jobbágyai, a Zalavármegyében levő antalfai helységnek nemes birtokosai és egyébb lakosai.“

Az antalfai reform, egyház gondosan őrizett levelei között nem találtam egyet sem, melyben ezen kérvényükre akár elutasitó határozat jött volna. Maga a királynő is mindent elkövetett ugyan a reformátusok vallásgyakorlásának korlátozására, s úgy ő maga, mint tanácsolúi szivesen elnézték, ha egyes vármegyék túlzásig vitték a foglalásokat, sőt — mint látni fogjuk — szentesítették is azt,, s igy hallgatólag mintegy beleegyezését adta az antalfai reform, egyház teljes megsemmisítésébe is. Ily körülmények között örökre emlékezetben hagyták, s hitünk, vallásunkhoz való ragaszkodásuknak követésre méltó példáját mutatták azok a régi jó elődök, akik kitartottak mind halálig és életük, vagyonuk koczkára tevésével védelmezték igaz érdekeinket. A szentantalfai reform, egyház hitbuzgó tagjai, a maguk kicsiny körében megtettek minden áldozatot» a mit csak megtehettek, és dicsérettel, elismeréssel legyen itt róluk feljegyezve, hogy egyetemleges pcrbefogásukkal sem sokat törődtek, mert őket megfélemlíteni nem tudták s tiltakoztak végiekelletükig igazságuk érzetében.

Mit is tehettek volna mást. A királyi kegyeimre, — a melyre ekkor a protestáns ügyek bízva voltak —, hiába hivatkoztak, egyik kérvényüket érte a másik, melyben újabb sérelmekről, üldöztetésükről panaszkodtak, de kegyelmes választ nem nyertek, mert az udvarnak is az volt a czélja, hogy teljesen elnyomja mindenütt az általa gyűlölt anyaszentegyházunkat. — Jó fellegvár volt ily esetben a nemesi kiváltság, ezen az ősi jogon megmentették, a mit megmenthettek. Ide menekültek az antalfaiak is, s küzdve — szenvedtek minden csapást, melyet az ádáz hatalom reájuk mért.

Zalavármegye nem sokat törődött a királynőhöz igaz ügyeikért folyamodó antalfaiakkal, jogos kérelmükkel. Ismeretlenek ugyanezen újabb adatunk előzményei, de belőle következetesen levonhatjuk a kath. papok befolyása alatt nyögő vármegye mindenre kész szolgálatait, mert a hol hitfeleink üldözését ezek kérték, mindenütt segítő kezet nyújtott, s ugv látszik kedve telt az ilyen cselekedetekben. A fentebb közölt tanuhallgatás igazságot szolgáltatott ugyan a református egyházi javak jogi

természetéről, de azért mégis kiszállt Antalfára a főbíró, 1770 július 14-én, s elakarta foglalni földjeiket; de nem engedték, mint a következő okmány tanúsítja : (Folyt, köv.)

Thury Etele.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Szavazások. Folyó hó 20-án történt Ácson a dunántúli ev. reform, egyházkerületben üresedésben levő tisztviselői állomások betöltésére beadott szavazatok felbontása a következő eredménynyel: Általános szótöbbséget egyik állomásra sem kapott egyik jelölt sem; egyházkerületi világi főjegyzői állásra legtöbb szavazatot nyert: Véghely Dezső veszprémmegyei alispán és Molnár Béla székesfehérvári ügyvéd ; egyházkerületi egyházi aljegyzőségre legtöbb szavazatot nyert: Németh István pápai theol. tanár és dr. Antal Géza pápai fogynia, vallástanár; egyházkerületi egyházi tanácsbiróságra legtöbb szavazatot nyert: Szabó Zsigmond győri lelkész, Peti1 Lörincz bürüs-váradi lelkész, Segesdy Miklós balatonfüredi lelkész és dr. Horváth József pápai theol. tanár. A nevezettek között minden állomásra szükebb körű választás rendeltetett el.

— Disztornázás. Élvezetes délutánt szereztek főgymnasiumunk növendékei e hó 17-én Pápa város közönségének; ekkor mutatták be ugyanis magukat s ügyességüket az ezredévi orsz. tornaversenyre menő tanulók. A tornázás d. u. 3 órakor kezdődött s nagy és szép közönség előtt programúi szerint, a legékesebb rendben folyt le. A szabadgyakorlatoknál ügyesen meneteltek, katonás fordulatokat csináltak; a kötélmászásban kitűntek : Eötvös József VII., Porkoláb Gyula \ III., Szigetiig József V. o. t. ; a súly dobásban Eötvös József VII., Marlovics Ferenc? VII. és Edelényi Lajos . VI. o. t. ; magasugrásban Horváth Dezső VIII., Varga Pál \ I. és Horvath Lajos V. o. t. ; távolugrásban Horváth Dezső VIII., Horváth Lajos V., Eötvös József VII. és Edelényi Lajos VI. o. t. ; rúdugrásban Horváth Dezső VIII., Varga Pál A I., Szigetiig József V., Baldauf Gusztáv Vili. és Horváth Lajos V. o. t. ; szergyakorlatokban a fentebb említetteken kívül kitűntek : Könczöl Bálint VII., Domonkos Géza Ali. és Mohacsy János Vili. o. tanulók. A közönség nem volt fukar az elismerés nyilvánításában, melyet a versenyzők nagyon is megérdemeltek, mit elsősorban vezető tanáruk Borsos István fáradhatatlanságainak köszönhetnek. Az anyagi haszon is szép volt, melyet az orsz. torna versen vre menő szegényebb tanulók segélyezésére forditanak. A versenyre 40 tanuló megy, május 31-én indulnak. Maga a tulajdonképeni verseny jun. 2- és 3-án lesz. Egyenruhájuk is nagyon szép és ízléses : fehér trikó ing, kék öv arany rojttal, fekete térdnadrág, fekete harisnya, kivágott czipő, fehér sapka kék sávokkal. A látottak, meg az előző évek versenyei után bizton remélhetjük, hogy főgymnasiumunk ifjúsága ezúttal is győztesen tér haza.

— Feliilfizetések. A f. hó 17-ikén tartott disztornázás alkalmával, melynek jövedelme az orsz. tornaversenyre menő tanulóink segélyezésére fordittatik, felülfizettek a következők: Faragó János 4 ft. 60 krt. Puzdor Gyula, Hannig Gv. 2- 2 ltot, Kis Tivadar, özv. Noszlopy Gyuláné, Bermüller Alajos, Körmendy Béla 1 — 1 frtot, Kosztka Lajosné 70 krt, Barcsi József, özv. Ajkay Imréné, özv. Kiss Lászlóné, Pentz Eliz, Lakner Arnoldné 60—60 krt, özv. Kovács Vendel né 50 krt, Baráth Ferencz 40 krt, özv. Takács Sándorné, Rosenberg 30—30 krt, IST N. és Hottó Kálmán 20—20 krt, Kiss János, Győrv Gyula, Kis Gábor, N. N. és N. N. 10—10 krt; összesen tehát 18 frt 50 krt. Szives jóságukért fogadják az ifjúság nevében kifejezett hálás köszönetemet. Borsos István.