Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-24 / 21. szám
*331 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 332 és úgy imádkozzatok, hogy a mennyei találkozásnak egykor tagjai lehessetek. Nem is búcsúznak ők tőletek, mert szellemalakban ezentúl is őrködnek felettetek, kisérik nyomaitokat. Amen. Mindezeknek utána örök béke virasszon poraid felett, örök üdv fogadja ott fenn lelkedet. Szeretettel őrizzük emlékedet, hittel tekintünk utánad, remény enyhíti bánatunkat, hit, remény, szeretet Jézusunk vallásának e három csillaga virrasszon poraid felett. Amen. ♦ % * Utána az egyházmegye részéről Tóth Kálmán tartotta a következő lendületes beszédet: A sir már megkészittetett! Fedi összeomlott porsátorát az Isten emberének. Az Ur szólott: adj számot sáfár, s a szolga, ki mindig azt tanította, hogy Isten akaratának engedni kell s hogy jobb az engedelmesség az áldozatnál . . . engedelmeskedett. Mint tavaszszal magasba szárnyaló égi madár, lelke elhagyta földi fészkét s szebb és jobb hazába költözött. Földi életének munkás napjai után elkövetkezett a nyugalom szombatja s a hű sáfár, ki annyiszor hívta a népet Istenhez, mondván : jer menjünk az Ur elébe : az utóbbi vasárnapnak hajnalán önnönmaga örökre Isten elébe ment — aj a kán az Ur Jézus fohászszavaival: „Atyám, én dicsőítettelek teged a földön, te is azért dicsőíts meg engemet magadnál . . Tudjátok azt gyászoló gyülekezet, hogy a kinek teste a sirhalom alatt nyugszik már, életében Isteni dicsőségét munkálta, tudjátok azt is, hogy ő 5 talentomos szolga volt. Isten fényes tehetségekkel áldotta s nagy szerepkörbe állította őt gyülekezetében, e. megyéjében, kerületünk és egyetemes egyházunk mezején. Anyaszentegv házunk oszlopos tagjai között építette Isten országát e haza földén. Hogy hét és kedves munkás volt az Ur szőllőjében, erről fényesen tanúskodik azon kitüntető elismerés, melyben fent és alant részesült, az a kiváló tisztelet, melylyel az egyház határain kívül és belül találkozott, az az általános rokonszenv és szeretet, melyet közel és távol úgyszólván mindenki részéről és mindig élvezett. \ alóban, a Krisztusnak jó vitéze esett el itt. Fegyverei: a lángoló túlbuzgóság, mely év. ref. egyházunk igazaiért, mint a Mózes csipkebokra, olthatlanul égett; a fáradhatatlan munkakedv és szorgalom, melylyel a munkának terhét örömmel hordozta, mint a Krisztus jó vitéze. Pásztorbotjával nagy hűséggel legeltette lelki nyáját az evang. igazságok kies mezejen ; kormányzó palczajat erélylyel bár, de soha rideg szigorral, hanem szelídséggel kezelte. Lelke derült, kedélye vidám, szive jó és engeszteló'désre hajló, a ki büntetni nem, de megbocsátani mindenkor kész volt. Szónoki fényes tehetségét említsem-e ? Ah ! vége, vége ! Lendületes szárnyalásu beszédei, szent gerjedelemmel harsogó szavai nem hangzanak többé, édesen olvadó, lágy imái nem hatnak a szivek belsejéig. Az aranyszáj örökre elnémult, az aranyfóliát gyászfátyol takarja, az aranyos kehely, melyet szeretetünk nyújtott, színig töltve bánatnak italával . . . Ebből a pohárból itatsz most mindnyájunkat, midőn sírodnál tőled búcsút veszünk. Meghatottál! búcsúznak tőled egyetemes egyházunk eh. és vil. vezéralakjai, kerületünk kormányzó íérfiai, tisztviselő társaid, az esperesi, jegyzői, tanáosbirói és íoisk. tanári kar. A tiszteletre méltó gárda veled is megfogyott. Megdöbben szivünk a siiríi veszteség fölött ! Egy év, annyi se, s hány oszlopunk hever romokban ! Itt is egy név, ott is egy név, hányat elvisz ez az egy év ! S a ki még él, minden névnél összerezzen búsan, árván, mint a néma lomblevél, ha egv-egy társa hull le sárgán . . . Isten veled fényes levele egyházi közéletünk díszes koronájának . . . Egyházmegyénk népe, közgyűlésünk közönsége könyezve áll sírod körül. Fejének koronája elveszett! Árvasága megható : sem világi, sem egyházi vezetője. Olyan, mint a széledő nyáj, melynek pásztorait az Ur megverte . . . Esperesünk, kedves esperesünk, Atyánk, végkép elhagytál-e te is? Hát nem jösz többé gyülekezeteinkbe, nem ülsz elnöki székedbe többé ? Úgy megszoktuk hosszú időn át szeretetre méltó jelenségedet, hogy szinte nehéz elhinnünk, hogy végkép meg kell válnunk s veled többé nem találkozunk. Óh, de hisz az nem is lehet, mi találkozni fogunk még ; csak időre szól a válás, melynek könnyeit a hit sugara szárítja fél szemeinkről. Isten veled a viszontlátásig. Ezután még a perbetei és negvedi egyházaktól s a gyászoló családtól búcsúztatta el igen szép szavakkal. Temetése meglepően nagyszámú közönség részvéte mellett történt. Ott volt Komárom vármegye főispánja, főjegyzője, Komárom városából és a vidékről az ismerősök szép ' számmal, Czike Lajos tatai esperes, az egyh. megyei lelkészi kar teljes számmal, a barsi egyh. megyéből Pólya Lajos s mások. A nagyon ügyesen vezetett s egészen kiképzett negyed! és a szintén szépen működő perbetei cantus egymást felváltva énekelt gyászdalokat. Koszorút tettek a koporsóra Antal Gábor püspök ur az egyh. kerület nevében, a komáromi egyh. megye, a perbetei és negyedi egyházak, a csuzi leányegyház, a családtagok és rokonok. Gyászjelentést a család és a perbetei egyház adott ki : Kedves halott! Isten veled ! Legyen áldott nyugvóhelyed ! Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. A mely kérdés körül azt is meglehet jegyezni, hogyha egy vagy más fundust a bizonyítékok nem létele miatt világosan leszármaztatni nem lehetne: mindazonáltal abból nem következik az, hogy azon birtok valaha a kath. eklézsiáé lett volna, és most vissza kellene venni, mert még az sem bizonyos, hogy a mi helységünkben valaha a katholikusoknak eklézsiájuk lett volna. Mert azok a jelek, melyek annak tartatnak, valósággal eklézsiának jelei, mindazáltal meglehet próbálni, hogy valamint más épületeket, úgy ezt is az időnek mostoha* sága pusztította el Ellenben pedig a mi vallásunknak gyakorlása régi időktől fogva meg volt; hogy a prédikátorokról jó gondviselés volt, a felől senki nem kételkedhetik, s hogy ezen fundusok is ezekhez tartoztak, bizonyosan el lehet hinni. Az is megvagyon, hogy a megperelt fundusok között némelyek a bárczfai és bánfai birtokban vannak, a hol a katholikusoknak soha eklézsiájok nem volt, és így következésképpen a vármegyei ügyész előterjesztése alap nélkül szűkölködik, mi
