Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-17 / 20. szám
Hetedik évfolyam. 20. szám. Pápa. 1896. május 17. *® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®TARTALOM: Elnöki beszéd. Szabó Zsigmond. — Régiségek (Folytatás). Thúra Etele. — A pápai ref. főiskola millenniumi ünnepe. Kemenczky Lajos — Könyvismertetés. A székelyudvarhelyi ev. ref. kollégium múltja és jelene. Összeállította Gönczi Lajos. r. I. — Tár ez a. Egyiptomi tanulmányút. (Vége.) Barcsi József. — Imádság. Kis József. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Pályázat. Elnöki beszéd4"). Tekintetes presbyterium! Mélyen tisztelt Uraim! A mai napon magyar hazánk minden templomában felhangzott az örömének és hálaima Isten azon csudálatos gondviseléséért, hogy hazánk, nemzetünk életfáját ezer esztendő viharai között megvédte és megtartotta. Az általános nemzeti örömből mi református keresztyének nyugodt önérzettel és méltó joggal veszsziik ki a magunk osztályrészét; mert a mi gondolatunk és érzésünk, törekvésünk és sorsunk eleitől fogva mindig közös, sőt egy volt hazánkéval, nemzetünkével. Minket, az egyetemes emberbaráti szeretet törvényén és kötelességén ki vül, csak egyetlen szál is nem kötött soha, nem köt és nem fog kötni senkihez és semmihez e haza határain kivül. Mi csakugyan elmondhatjuk: „itt élnünk s halnunk kell.“ A mi reformált egyházunk ápolta minden időben és minden körülmények között leghívebben és legönzetlenebbül a magyar hazafiságot; s valahányszor nemzetiségünk és alkotmányos szabadságunk veszélyben forgott: a mi magyar református őseink kebelében, egyházunk sziklavárában talált mindannyiszor biztos menedékhelyet. A Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak harczai a magyar nemzeti függetlenség és vallásszabadság együttes, közös harczai valának. A mi vallásunk össze van forrva nemzetünk szivével; azért nevezik magyar vallásnak is, mert a magyar jellem talajában, annak megfelelő sajátságos, mondhatni, különleges módon fejlődött ki. A magyar reformáczió vette fel ajakára Árpád nyelvét s vitte azt be a templpmba, iskolába, irodalomba és a társadalomba. S midőn a legutóbbi szabadságharezuukra következett gyászos évtizedben minden más vallásfelekezet iskolakatedráján helyetfoglalt a nemzetgyilkos liata- *) *) Elmondatott a győri ev. ref. presbyterium 1896. évi, május hó 10. napján tartott millennáris diszülésében. lom nyelve : a mi iskoláinkba nem tudott behatolni. És midőn azon évtized utolsó esztendejében egyházalkotmányunk törzsére, autonómiánkra emelte fejszéjét: az ősök hittüze lobbant fel a szemekben s a szent harag erejével mint egy ember állt elébe egyházunk s dörögte fülébe a merénylőnek : „megállj! ne tovább ! szent e hely, tedd le vérünktől pirosló fegyveredet, oldd le saruidat! . . . . És győztünk ... és győzelmünkkel megvédtük a magyar alkotmány várába vezető hidat is. De midőn az öröm, hála és lelkesedés fénye villan fel e napon szemeinkben, — lehetetlen, hogy ne tekintsünk előre, a jövő felé is. Sötét felhők tornyosulnak ott egyházunk egén. Midőn az 1848. 20 t. ez. proklamálta a vallásegyenlőség és viszonosság magasztos elvét: azt hittük, mindenkorra megszabadultunk az üldöztetéstől és a létfentartás eszközei megszerzésének gondjától, aggodalmától. Csalódtunk. Fájdalom, a törvény mai napig is csak Írott malaszt maradt. Sőt midőn az alig múltban — házasságunktól indíttatva — segítettük megalkotni a nemzetet egy testté, lélekké összeforrasztani hivatott valláspolitikai törvényt: szolgálataink viszonzásául ugyanakkor elvesztettük — a haragos rom kath. klérus kiengesztelése czéljából eltörölt 1868. Lili. t. ez. védelmét s szabad zsákmányul ki vagyunk szolgáltatva a magyar haza dús éléstárában megerősödött hatalmas ellenfelünknek. Uraim! a közel jövőben a lét és nemlét harczát fogjuk megvívni. Isten mérlegre veti hithűségünket, egyházunkhoz való ragaszkodásunkat, buzgóságunkat és áldozatkészségünket. Vajha könnyüknek ne találtassunk ! Egyházunk minden igaz fiának, első sorban nekünk, presbytereknek, kell őrt állanunk e szent bástyán s megvédeni ennek minden porszemét szellemi és anyagi erőnk összes fegyverzetével. Mint nemzetünk az idegennépek óczeánjában, úgy áll ezen mi győri ref. egyházunk — tenyérnyi kis sziget gyanánt — a többi vallásfelekezetek hatalmas árjában. S ha a múlt ezer év — nemzetfákat döntögető viharaira 20
