Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-03 / 18. szám
285 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 286 pusztaságain, mint valaha Izráelnek népét; s hatalmas karjaiddal te hozád fel őket hazánk Nébójára, Kárpát szent bérezére, s te általad nyert szép hazát Bendeguznak hősi vére; a te erős karod segítsége volt a magyarral s eszközölte azt, hogy a merre zúgnak habjai Tiszának s Dunának, Árpád hős magzatjai az Ígéret ez áldott földjén felvirágozának. És midőn bűneink miatt méltó harag gyúlt kebledben s elszórtad villámaidat dörgő fellegedben; midőn a a nemzet tagjai között dúló viszály miatt Sajó és Mohács nemcsak gyászos, vesztett csaták színtere, de majdnem a nemzet temetője lett: ismét erős, hatalmas karod s atyai irgalmad volt azon bűvös erő, mely az elalélt nemzetet a tetszhalálból felébresztve uj életet lehelt a dermedő tagokba, megújult önérzetet s kitartást a már-már elcsüggedett nemzet kebelébe s jeleseink, a te választattaid vezetése alatt a széthullt tagokat újból egyesítve, egy jobb kor hajnala derült fel az újabb időkben ismét nemzetünk egén, mely szebb időket igéi* e balsorsa által sokat tépett s hányatott nemzetnek s reményt nyújt egy újabb ezredévi életre. Mindezekért téged illet oh népek atyja a hála, dicséret és magasztalás. S kinél kereshetnénk mi a jövő jöhető viharai között is oltalmat és menedéket kivülötted oh népek Istene, ki nemzetünket egy ezredév mesgyéjéhez eljutni segitéd! Előtted borulunk azért le ismételten esedezve könyörögvén, hogy vezérlő, védő és áldó karodat ne vond meg a magyartól a jövő idő századaiban sem. Adjad kebelébe a benned való hitet és a te félelmedet, hogy senkibe se bízzék és senkit se féljen rajtad kívül! Adj szivébe lángoló szeretetet s áldozatkészséget e szent földért, a haza szent földjéért, mely ezredéven át táplálta, ápolta s méhébe fogadta őseinket s mely minket, késő unokákat is táplál, ápol s majd egykor hantjával altakar, hogy ne tartson semmi áldozathozatalt nagynak közédesanyánk üdve s boldogságáért. Adjad leikébe a haza minden fiának a szent lelkesedést, hogy félre téve minden önző érdeket, szivvvellélekkel azon legyünk mindnyájan, hogy ez ezredéves drága hon felvirágzását s boldogulását munkáljuk, azért küzdjünk, hogy hagyhassunk az utódoknak szabad és boldog hazát, .melynek boldogítva tápláló öléről a késő unokák áldólag gondoljanak vissza küzdelmeinkre s reménynyel nézhessenek előre ujabb ezredévekre. Ámen. Barla Sz. János. Az egyiptomi tanulmányút. Az arab egyetemet, Gamia el-Azharnak hívják s tulajdonkép szintén templom számba megy, mert kiblaja és mimbarja is van, de azért mégis első sorban iskola, mert a 140 márvány oszlopból álló livanja az a hely, hol a leteritett gyékényeken ülnek körben az egy-egy csoport növendékei s pedig úgy hogy a mester az oszlopnak veti a hátát. Január 14-én kerestük fel ezt az intézetet d. u. a mikor sajnálatunkra nem sok növendék volt az oszlop-csarnokban. Egyik oszlop mellett volt nagyobb tanuló csoport, a gyöngyfüzér értékesebb gyöngyszemét az öreg arabmester képezte. Ott volt az osztály utolsója is, kit mindegyre zaklatott kérdéseivel az öreg tanár ur, hogy ez által a figyelmét ébren tartsa. Azt mondják, hogy összehasonlító arabnyelvtant tanultak. Mert nem beszélik minden vidéken egyformán az arab nyelvet, úgymint a a magyarok a magyar nyelvet, kikről már Mátyás király idejében írták, hogy mindnyájan egy nyelvet beszélnek. Voltak más csoportok is, de nem sok; többek között elemi iskolások is egy kisebb csoportban. Lehet, hogy ez volt a gyakorló iskola. Ezen bennlakásul és együtt étkezéssel összekötött alapitványos iskolának bizonyosan megvannak a hiányai és hátrányai talán még nagyobb mértékben, mint a mieinknek. Már 973-ban alapította az arab el-Azhar egyetemet Dsohar, a fatimidák vitéz vezére, de csak később lett azzá ujabb alapítványok és építkezések által. A mugawirin-nek nevezett tanulók száma az angol uralom óta alább szállott, különösen mióta a Schekli el-Gamia, vagy Schekh el Izlam, az izlam és egyetem feje, a mahdit álprofétának nyilvánította ki és Sudan elvesztésével az egyenlítői államokból elmaradtak a tanulók. 1873-ban és 76-bau 10—11 ezer hallgatója volt az el-Azhar egyetemnek 300 tanár, vagy tanítóval, 1877-ben már csak 7695 tanuló járt oda 231 tanárral, mert az orosz-török háború fegyverbe szólitottta az izlam ifjúságát. Az egyetem kezdetben a síita tanoknak állott szolgálatában, miut a melyeknek a fatimidak által alapítva is volt, később azonban a szunnita áramlat fölülkerekedésével a szunnita tudományoknak lett forrásává, négy igen különböző, de azért igaz hívőnek nevezett és elismert szektával. Ezen négy vallásfelekezethez tartozó tanulók és tanárok igen szépen megférnek egymás mellett. Az idegenek ellen legnagyobb gyűlölettől vannak a kambalitak,® kik szerencsére legkevesebben vannak. Sziklás Arábiában és Indiában laknak ezen felekezet követői s minden fanatizmusnak kútfejét képezik és az istent emberi alakban képzelik a korán betűihez ragaszkodva. Második felekezet a malikita, harmadik a hanafiták és negyedik a safiták iskolája. A malikiták a mozlim hagyományok zászlaját lobogtatják. Dr. Goldziher egyet, tanár ur kifejezése szerint a hanafitak a legszabadelvüebbek. A liberális és a merev traditionalis álláspont között vannak a safiták, kik uralkodó felekezetet képeztek a török hódítást megelőzőleg, amióta azonban I. Selimmel a hanafita iskolához vagy felekezethez tartozó törökök az arabokat elnyomták, azóta a hanafita felekezet az uralkodó vallás, ide tartoznak a hivatalos körök, ebből a felekezetből választják az el-Azhar egyetem rectorát és a nílusi országok muftiját. Az 1877-iki létszámot véve az 7695 hallgató közül 1240 volt hanafita, 3192 safita, 3240 malikita és csak 23 kambalita, illetőleg azon irány követője. A tanulók nem laknak mind benn, hanem jelenleg pl. vagy 897 bennlakó hallgató van, kik nemzetiség szerint csoportosítva az egy vidékről valók külön helyiségben, úgynevezett rivakban laknak, azonkívül külön laknak a fanaticus hanafiták és az ezeknél is vadabb
