Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-03 / 18. szám

277 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 278 Ezen újabb erőszakosság ellen Domokos Sámuel megyei esküttnél óvást tettek, aki erről a következő okmányt állitotta ki: „Közönségesen nemes és nemtelen szentan­­talfái ezen Tekintetes nemes Zala vármegy ében levő hely­ségbeli helyét hitvallásnak, általam az urat plebánus urat törvényben meginteti és figyelmezteti, hogy a meg­nevezett község 0 Felségének kegyelmes parancsolatja és rendelése szerint az oratórium és parochialis háznak általadásában igenis alázatosan engedelmeskedtek; mind­azonáltal a többi és más e féle fundusoknak (a mint 1753 junius 18-án néhai Tekintetes nemzetes Nagy Mi­hály ur, úgymint a Tekintetes Nemes Vármegyétől ki­küldött alispán ur által a három atyafiak között egyenlő akarattal végben vitetődött osztály levélből kitetszik és a melyek O Felsége kegyes parancsolatját éppen nem lépik által) O Felsége további kegyes parancsolatjáig békét hagyjon. Egyébbiránt a többször is megnevzett község ünnepélyesen protestálván további táradtsága és költsége végett a törvényes útját fentartja és ezekről feleletet és szokott bizonyságot vár.“ lm a felelet: 1768. márcz, 21-én Csicsói plebánus uramnak az előre bocsátott intést szóról szóra elolvasván és figyel­meztetvén, e képen válaszolt: hogy mindazon fundu­­soktól — a melyeket az oratóriumhoz a három részen levő atyafiak birtak és a mint a hivatkozott néhai Tettes alispán Nagy Mihály kiküldött ur három részre el in­téző levele kimutatja — további 0 Felsége kegyes pa­rancsolatjáig el nem áll, le nem mond, sőt elbirtokolja és protestál. Mely eképen végben vitt tiltakozást bizo­nyltom Domokos Sámuel Tekintetes Nemes Zala vár­megyének esküttje.“ Jankó Adám csicsói plebánus vélt jogait érvénye­­sitendő, az antalfai egyházi javak birtokolhatásáért se­gélyül hivta a vármegyét, s ez az ügynek megvizsgá­lására kiküldötte Dóczy Antal főbirót, Dóczy László és Szalay János eskütteket, kik 1768 május i5-én Szent­­antalfára kiszállottak. Érdekes erre nézve a csicsói ple­bánus által sugalmazott főbíró azon levele, melyben rö­viden tudatja, hogy „a nemes vármegye parancsolatjá­ból a tudvalevő megintésnek végben vitelére a jövő va­sárnap korán kimegyek , azért intem kegyelmeteket, hogy engem, az örege eskütt uraimék, mind a két hit­valláson levők otthon várjanak, mert ottan késni nem akarnék,“ mely levélből kitűnik, hogy azt hitte, könnyű szerrel megadják magukat és a templom, parochialis ház után ingatlanaikat is átadják. De nem várt ellen­állásra talált. Mert az emlitett napon kiszállt küldött­ség előtt az ág. hitvallásuak részéről megjelentek: ne­mes Sólyom Miklós, Dobosi Miklós, Vidosa Pál és Cső­kör Ferencz, a reformátusok részéről nemes Nagy Já­nos, nemes Szűcs István, nemes Somogyi Ferencz, ne­mes Somogyi János és Szarka Péter egyező értelemmel tiltakoztak lelkészi és tanitói birtokaik elfoglalása el­len. így a küldöttség kénytelen volt a tényállást jegyző­könyvre venni. Az ágostai hitvallásuak igy tiltakoztak : „Ami , nemű fundusok tőlünk követeltetnek, mind azt a mi eleink I engedték az eklézsiához a mi magunk curialis fundu­­sunkból és annak okáért tőlünk azokat senki sem kivánhatja, nem is adhatjuk curialis jussunknak sérel­mével, egyébiránt is Ö Felségéhez vallásunknak vissza nyeréséért már alázatosan folyamodtunk, várunk is ke­gyelmes feloldozást.“ A felsorolt református nemesek pedig ekként tilta­koztak : „A. követelt fundusok iránt mivel háborgatta­­tunk, Ö Felségéhez folyamodtunk nemesi kiváltságunk­nak rövidségére, kárára hivatkozván, mind azért, mivel! azok iránt szerződésre léptünk magunk közt és azt 0 Felsége előtt is alázatosan bemutattuk, mind pedig azért, mivel a követelt fundusokat magunk és tekintettel ele­ink mint eklézsiánknak pátronusai a magunk nemesi fundusunkbul engedtük prédikátor és mestereinknek, melyet mi tőlünk el nem vehet senki a mi Felséges ki­rályunkon kivül.“ (Folyt, köv.) Thury Etele. ISKOLAÜGY. Szabályrendelet a dunántúli ev. ref. egyházkerületben a rendes tanítók választásáról. Egyházkerületünkben a tanító-választási szabályok (melyek jelentékeny része úgy az egyházkerület s egyh. megyékre, mint az egyházközségekre s tanítókra nézve már annyi kellemetlenségnek voltak okozói) revisiójának szükséges voltáról való meggyőződés már a múlt őszi gyűlésen arra bírta az intéző köröket, hogy addig is, mig minden izében uj, a jogos és méltányos tanügyi és sze­mélyes követelményeket teljesen figyelembe vevő tanító választási szabályokat alkothatunk, a most érvényben levő szabályok legviszásabb intézkedéseit tartalmazó szakaszo­kat hatályon kívül helyezetteknek mondják ki. Kerületünknek, annak minden ügye iránt a legme­legebb érdeklődéssel és igazán munkás szeretettel viseltető egyik előkelő bizalmi állású tagjától ide vonatkozólag igen érdekes munkálatot kaptunk, melyet kiváló előnyeire utalás mellett midőn a legnagyobb örömmel és készséggel közlünk, egyúttal szives készséggel ajánljuk fel lapunkat a felvett kérdés tárgyilagos megvitatására, s igy a kér­dés oly módon leendő előkészítésére, hogy a közgyűlésen hosszadalmas tárgyalás nélkül lehetőleg minden igény­nek megfelelő szabályokat alkothassunk. Szerk. íme a tervezet: I. Az egyházak osztályozása. 1. §. Az egyházak a rendes tanítói javadalom mér­téke szerint négy osztályba soroztainak. 2. §. Az osztályozás 10 évenkint állapittatik meg. Időközben valamely egyháznak felsőbb osztályba való sorozása az e. 'megye közgyűlése által eszközölhető, ha az e. község a beállott változást beigazolja. Az e. megye elutasító határozata ellen az érdekelt e. község presbyteriuma a határozat vételétől számított

Next

/
Thumbnails
Contents