Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-26 / 17. szám
263 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 264 A nyitrai missió. Az eddig az alsó-szőllösi (Nyitra vármegye) ev. ref. anyaegyházhoz tartozó s az ottani lelkész hatásköre s pásztori gondozása alatt levő úgynevezett „nyitrai missió“ nevezetes átalakulás előtt áll. Egyes buzgó s evangeliomi vallásunkhoz hőn ragaszkodó, valamint nemzeti érdekeinket is szem előtt tartó hívek fájó szívvel nézvén, mint olvadnak be hitfeleink az ottani erős lábon álló római egyházba és a tótságba: elhatározták, hog}" önálló egyházközséggé alakulnak, s addig is, mig az anyaegyházi jelleggel, megkivántató minden terheket viselni képesek lesznek, hitoktató káplán-lelkészt akarnak tartani, missiói h.-lelkész czimmel. Tervük nem uj. Mert bár máskor is óhajtották ezt kivinni, de tán a kezdeményezők nem elégséges szívóssága s buzgalma folytán a siker gyümölcseit nem élvezhették: addig mostani actiójuk, s egyházközséggé való alakulásra czélzó mozgalmuk biztató színben tűnik fel s czéljuk elérésére határozott reményt nyújt. És ez most annyival inkább elismerés és dicséretre méltó, mert mig ezt ezelőtt — tán létszámuk nagyobb voltánál fogva — könyebben megtehették volna: addig most alig 30—35 család — 130—140 lélekkel — akarja az egyházközséggé alakulás kemény dióját megtörni. A zászlót dr. Ádám Endre lionvédezredorvos lobogtatja, mely alá semmi veszélytől nem félő igazi katonai bátorsággal, közönytől, kishitűségtől vissza nem rettenő apostoli buzgó elszántsággal gyűjti a híveket az ős püspöki városból s a körül levő diaspórákból. Egy igazi orvos lelkiismeretes kitartásával igyekezik orvosolni azon bajt. mely a saját és vele rokon goudolkozásuak szivében támadt abból, hogy azt az evangeliom életadó italával nem táplálhatta. Kezdeményezésére ez év január 19-én összegyűltek liitsorsosai s kimondották egyházközséggé alakulásukat. Márczius hó 29-én pedig gondozó lelkészük elnöklete alatt gyűlést tartván, szervezkedtek, presbyteriumot választattak. gondnokot, jegyzőt, pénztárnokot tettek. A gondnok Dr. Ádám Endre. S hogy ő gondol is az ügygyei, megmutatta azzal is, hogy száz frt, alapítványt tett s 25 frt. évi önkéntes adót ajánlott meg. A példa fogékony keblekre talált, mert 416 frt. alapítvány tétetett, s mintegy 400 frt. évi önkéntes adó ajánltatott meg a hívek részéről. Ezenkívül elhatározták. hogy minden egyes ref. hivő tartozik egy frt. évi kötelező egyházi adót fizetni az önkéntesen megajánlott adón kívül. Mivel azonban igy^ -— önerejükből — csak mintegy 600 frtot tudnak előteremteni, — a mi csekély létszámukat tekintve szép áldozat, miután minden egyes állandóan ott lakó lélekre átlag 5 frt esik — és ez lelkészük évi dijjazására mind felmegy, hogy imaházat s lelkészüknek lakást is bérelhessenek: kérvényt menesztenek a vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerhez, hogy tekintve, miszerint az ottani elemi s polgári iskolákban s piárista gymnasiumban mintegy 30—40 ref. s ugyanannyi ág. hitv. növendék van és mivel az ottani honvéd zászlóaljban mintegy 3—400 ref. és ág. hitv. katona tartózkodik: engedélyezzen hitoktató lelkészük évi díjazásának pótlására évi 200 frt. segélyt. A nagymélt. Conveuthez szinte menesztenek kérvényt e czélból, hogy az országos közalapból, ennek missiói czélokra fordított %-ból évi 250 frt segélyt kegyeskedjék kiutalni. Ugyancsak onnan kérvén templom és lelkészlak építésre is 10 000 frt kölcsönt 32 évi 2'5%-os törlesztésre, melynek pontos fizetésére magukat kötelezik, s azt évenkint a kötelező és önkéntes adón kívül kivetik. Múlt hó 22-én tisztelgett a presbyterium, — mely mind a legelőkelőbb állást elfoglaló világi urakból áll — küldöttségképpen új püspökünk, főt. Antal Gábor urnái, kérve hathatós támogatását. Nagyérdemű egyházfőnk, ki főpásztori programmjába — nagjon helyesen — a missiókról való kiváló gondoskodást is felvette: természetesen biztató ígéretekkel bocsátotta el a lelkes küldöttséget, s az ő apostoli buzgósága s főpásztori gondozó szeretete bizonyára nem engedi s azon lesz, hogy a szomjuhozó nyáj megelégittessék s a szétszórtságban az elenyészés veszélyének kitett csontok ref. vallásunk és a nemzettest tagjaiul megtartassanak. Az ős püspöki városban s környékén élő hitfeleink a millenniumot igy óhajtják megünnepelni, s azt maradandóvá, örök emlékezetűvé tenni. Szándékuk eléggé nem dicsérhető. Aere perennius emléket' emelnek maguknak. S ha anyaszentegyházunk hajójának bölcs kormánjmsai jóakaratukat becsületes és igaz szándékuktól meg nem vonják, — a mit különben feltenni nincs okunk s jogunk, mert az ellen a tények beszélnek — skkor a prot. Sionnak és magyar hazának végvárai egy gyei szaporodni fognak. Az az országos ref. közalap, mely már megalkottatása óta oly sok porba lehelt lelket és a melynek egyik specificus czélja épen a hitközösségnek fenntartása a távolabb, szétszórtabban élőkkel is, hogy azok közül „csak egy is el ne vesszen“, és a magyar állam, a mely a történelem tanúsága szerint támoszlopát, magyar nemzeti fundamentumát mindig a „magyar“ felekezetben találta fel: nem vonhatja el segítő kezét onnan, a hol épen arról van szó, hogy honvédéiben a haza szent szeretete meggyökereztessék s annak bástyáinak még vérrel való megvédelmezése is a szivekre köttessék, — illetve a prot. Sión zászlója alól való kitérés kizárassék. Mind a ref. anyaszentegyház, mind a magyar állam erkölcsi végváraikat szaporítják, illetve erősbitik, ha segítő jobbot nyújtanak az olyan helyeken élő hitfelek és magyaroknak, mint Nyitra városa s könyéke s még fényesebbé teszik azt az ünnepet, a melyet minden hitfelekezetbeli magyar és minden magyar hitfelekezet ez évben ünnepel. Adja Isten, hogy úgy legyen ! —y. Tudósítás a konventröl. Sietek becses lapjának s általa szegényesen dotált lelkésztársainknak tudomásukra juttatni, a f. hó 22-ik konventi ülés azon örvendetes határozatát, mely az alábbi szószerint közlött jegyzőkönyvi pontban nyert, egyelőre ugyan csak indítvány és fölterjesztés alakjában
